Várok

Indulásra készen vagyunk. Na jó csak majdnem. Feri még nem ért vissza a keletitől, Manófőnök pedig bealudt. Már csaknem 2 órája alszik, ezzel kompenzálva az kimaradt éjszakai alvást. Én persze két kávéval a hátam mögött nem tudok vele tartani, pedig de jó is lenne, de a félig átaludt éjszaka után nem tehettem mást, megittam. Most pedig itt sasszézok a csomagok között, amit már rutinszerűen pillanatok alatt összedobtam. Kicsit úgy érzem magam, mint egyetemista koromban, pedig akkor eleinte egy, majd később csak kéthavonta jártam haza, de már akkor is utáltam csomagolni. Pakolás közben rájöttem, hogy az a baj, hogy rossz helyen lakunk. Mert ha pl. valami trópusi helyen "kellene" laknunk, akkor nem kellene egy 1 hetes időtartamra négy évszaknak megfelelő ruhát csomagolni, mert bármi jöhet, kánikula és hideg egyaránt. Akkor elég lenne egy kis hátitatyóba a fürdőbugyinkat bedobni, és már indulni is. Ehelyett... na nem is mondom, kb. mint a vándorcigányok.

Lustaság fél egészség

Annyi dolgom lenne, de egyszerűen nem tudom semmire sem rávenni magam. Pedig holnap indulunk, és még semmit nem készítettem össze, sőt még vasalnom is kéne. Kezdek belefáradni az örökös csomagolásba, alig pakolom ki a bőröndöket, már pakolhatok is vissza. Pedig így lesz ez még egy darabig, mert január előtt biztos nem lesz semmi előrelépés Milánó ügyben, és ha nem akarok folyamatosan egyedül lenni, akkor mennem kell, akkor pedig csomagolni. Brr. 

Aztán van egy csomó minden a hűtőben, amivel kezdenem kellene valamit, mert meg fog romlani egy hét alatt. Egy részéből már főztem Máténak mindenfélét, és betettem a fagyasztóba, de már nem sok mindent tudok oda bepréselni, már az utólsó adag főzeléket is majdhogynem lábbal kellett megtartanom, hogy be tudjam csukni az ajtaját.

Na mindegy. Valószínű, a kimaradt éjszakai alvás miatt vagyok ilyen nyomott. Máté nem igazán akart aludni, óránként nyűgösködött, ha magunk közé vettem, akkor is csak kicsit javult a helyzet. Ezt reggel fél 6 ig művelte, akkor úgy döntött nem küzd tovább, inkább játszik. Nekem igen nehezemre esett a koncentráció, hogy le ne kutyázzon az ágyról, jobbnak láttam, ha kimegyünk a nappaliba. Hiába próbáltam a kanapén kicsit még szusszanni, Máténak nagyon érdekes volt az orrom, mindenképpen bele akart nyúlni, majd csavargatta, aztán a szememet akarta kinyomni, így hogy egy kicsit használható legyek megittam a kávémat. Mondanom sem kell, fél óra múlva Máté visszaaludt, én persze nem tudtam akkor már:(  Remélem a foga miatt ilyen nyűgös, a felső fogak nem iagazán akarják a kinti létet, bár én már kétszer is úgy láttam, hogy jönnek, de nem jöttek, nyilván csak a vágyaimat képzeltem oda a szájába.  De az is lehet, hogy a nagyszülőknek tartogatja Máté azt a felső fogacskát a jövő hétre.  

Jól vagyunk

Az utóbbi napokban nem nagyon van kedvem írni, igaz, nem is nagyon van miről. A hír az, hogy nincs hír, és már ennek is örülni kell. Máté pár napja angyal üzemmódba kapcsolt, de ezt csak suttogva és lábujjhegyen jegyzem ide le, mert amikor ezt kiejtem a számon utána rendszerint napokig tartó nyűglődés következik. Szóval telnek a napjaink, Máté nagyon aktív lett, ezért is nem írok, szinte minden "szabadidőmet" leköti, mindenhová bemászik, benyúl, mindenhol feláll, megkapaszkodik, szóval örökké szemmel kell tartani, hogy éppen milyen rosszaságban töri a fejét. De nagyon aranyos, és sokat nevetünk együtt. A kedvenc játéka most a versenykutyázás, ami annyit tesz, hogy nekem is le kell süllyednem hozzá a padlóra és körbe-körbe négykézlábazunk a szobában. Néha megállunk pihenni, összeölelkezünk, építünk egy tornyot, amit Máté vagy összedönt, vagy óvatosan nyalogatja, hogy ne boruljon el, és ha elborult, nagyot nevet, én pedig vele nevetek. A délelőtti hosszabb alvását szoktam kihasználni, hogy valahová jussak háztartásügyileg is, de leginkább csak egy helyben topogok, és csak gyűlik a vasalatlan, és a fürdőre is ráférne  már egy kis rendrakás, de általában csak addig jutok, hogy elkészítem a Máté ebédjét, esetleg a magamét is, felmosok a konyhában, (bár ez szinte felesleges, mert Máté nagyon szép fényesre tudja dörzsölni a ruhájával), és amikor éppen vasalni kezdenék már hallom is a hívó szavakat. Az időjárás nagyon kedvez nekünk, már nincs az a nagy hőség, ami egész napra a szoba hűvösébe száműz bennünket, ebéd után már tudunk a kertben-teraszon ejtőzni. Most jó! Csak hát jövő héttől újra itt a valóság, F. utazik Milánóba, mi pedig megyünk a szentesi nagyszülőkhöz. Jó volt az a két hét, amit együtt töltöttünk, nagyon jó, és olyan rossz, hogy nem lehet mindig így, az esti 1-2 együtt töltött óra olyan rövid, és leginkább csak vacsorával, fürdetéssel és altatással telik. De nem panaszkodom, ez az élet rendje.

Ezt még tegnap írtam, csak nem tudtam elmenteni

Holnap vendégeink jönnek. Mindig bajban vagyok velük, mert a pár egyik tagja vega, ráadásul a férfi, ami nekem pluszban furcsa. Nem ítélem el egyáltalán a vegaságot, vannak időszakaim, amikor én sem kívánom a húst, de alapvetően mi húsevők vagyunk. Épp ezért szinte minden, amit szerintem jól főzök az húsos, tehát eleve kilőve. Szóval ilyenkor mindig előhalászom a szakácskönyveim ezrei közül valamelyiket, és ez lesz esti olvasmányom. De nagy nehezen végül összeállítottam a menüsort, barackleves, (vagy meggy, még nem tudom) töltött gomba, zöldségfasírt, és vagy mozzarellás paradicsomsaláta, vagy tzatziki lesz, de lehet, hogy mindkettő. Desszertnek pedig barackos pite, vagy valami ilyesmi.

Miután ezzel megvagyok, a délutánt vásárlásra szántuk, ilyenkor az interspart szeretem, mert ott mindig jó dolgokat lehet kapni, szép a zöldségük is. Igen, tudom, hogy az igazi háziasszonyok ilyenkor piacra mennek, de én nem vagyok igazi háziasszaony, mert egyrészt nem szeretem a piaci nyüzsgést, nem szeretek 100szor sorbanállni, ha meg mindent az első helyen megveszek akkor meg minek is megyek piacra? Másrészt olimpiát néztünk a délelőtt, szóval tényleg nem tudtam volna piacra menni:)

Út közben Máté elaludt, Ferin pedig erőt valami vásárlási kór, és mondta menjünk be a könyvesboltba, ha akarok. És hát én ne akarnék? De azért mondtam neki, hogy csak akkor menjünk be, ha választhatok is könyvet, mert egyébként nem fájdítom a szívemet. A könyvesboltba járás nálam régen hobbi volt, a kávézóba járás mellett a másik fő hobbim. Máté óta ritkán fordultam meg e szent helyen, és még Feri is elcsodálkozott, hogy az idén még nem vettünk könyvet, ugyanis a kevesebb %-ú kedvezményt kaptuk csak, ami már évek óta nem fordult elő. Teljes extázisba kerültem, a könyvesboltban mindig magával ragad a hangulat, és csak megyek a sorok között, nézelődöm. Én nem az a fajta vagyok, aki konkrétan tudja mit akar, én csak nézelődöm, néhány könyvet megfogok, elolvasom a tartalmát, belelapozok, magamba szívom az új könyv jellegzetes illatát. És aztán nem tudom mi alapján, de egyszercsak választok, az amelyik velem akar jönni. Most is velem akart jönni egy:) Matyi is kapott 3 leporellot, egy nyulasat, egy állatkerteset, ami később jó lesz, ha már beszélni tanul, és egy klasszikust, az Anyám tyúkját.

Aztán mentünk sparba, és furcs módon nem voltak olyan sokan, egész gyorsan végeztünk, és Máténak is nagy kaland volt, mert félúton kikívánkozott a babakocsiból, és beültettük a bevásárlókocsi székébe. Nagyon szépen ült benne, és nagyon élvezte. Főleg a láncot, amivel összekapcsolják a kocsikat, na azt mindenképpen meg szerette volna enni. Aztán felcsípett két pénztáros nénit, a Matyi zsánere volt mind a kettő, erősen 50 felett.

Aztán átmentünk ikeába. Akartam onnan pár dolgot, igazából egyik sem volt létszükség, de Feri ma olyan készségesen vásárolgatott, hogy ilyenkor ki kell használni a lehetőséget.

A legjobb az volt a napban, hogy két kollégámmal is összefutottunk, az Árkádban és az ikeában, az egyiknek olyan idős a kislánya, mint Máté, jól megcsodáltuk egymás gyerekét.

Nem tudom, hogy holnap hogy leszek készen, mert a vizilabda döntőt azért nem hagynám ki, de legfeljebb késik majd a kaja. Szerencsére bkv-val jönnek, így lehet addig borozgatni.

Szurkoltunk

Ma egész délelőtt a tévé előtt ültünk és olimpiáztunk. A nyaralás alatt sokmindenből kimaradtam, így mikor hazaértünk nagy erővel vetettük volna bele magunkat az olimpiába. De Máté betegeskedése néhány napig elterelte a figyelmet, de ma mindent pótoltunk, és köszönet a MAGYAROKNAK egy izgalmakban bővelkedő nagyszerű délelőttünk volt. Máté partner volt a szurkolásban, hol a földön játszadozva, hol az ölemben ülve követte ő is velem együtt az eseményeket, és amikor ujjongva ugrottam fel, ő nagyot nevetett. Aztán a vizilabdás fiúk nagyszerű mérkőzése már őt is magával ragadta, nem bírt nyugton maradni, a tévé elé állt, és két kézzel csapkodta a képernyőt. Szóval igazán jó napunk volt, és eredményes is, mert a bronz és az ezüst mellett végre ott csillog egy jól megérdemelt arany, és a vizilabdások is döntőt játszanak! Van még két nap! Hajrá Magyarok!

 

Felállva szurkol:

 

 

 

 

Együtt örülünk az aranyéremnek:

 

 

Ellesett pár mozdulatot a diszkoszvetőktől: 

 

Hát nem tudom

Szerintem túl vagyunk a betegeskedésen, láza már két napja egyáltalán nincs. Van viszont némi hasmenés, nyűgösség, hiszti. A szirupot még szombatig kell szednie. Elvileg ennek a mellékhatása lehet hasmenés, hányinger, hányás, fejfájás. Lehet, hgoy emiatt van, de szerintem az a két nap koplalás is megviselhette a pocakját, és ezalatt ráadásul csak gyümölcslevet volt hajlandó meginni, semmi mást, és szerintem ez is betett neki.  Éjjel szinte semmit nem aludtunk, 10percenként, (és ez nem túlzás tényleg annyi volt), sírva ébredt, alig lehetett megvígasztalni. Lehet, hogy mellékhatásként fáj a feje, de az is lehet, hogy a foga miatt sír megint. Bár most nem tömködi a kezét a szájába olyan látványosan, mint amikor szokta. Jó lenne már túl lenni a gyógyszerszedésen, mert akkor legalább azt a faktort kizárhatnám. Így elég nehéz kitalálni mi éppen a probléma. 

 

Gyógyulófélben

Az éjszakánk nem volt annyira jó, de tulajdonképpen roszz sem, néhányszor felriadt Máté, de láza nem volt, szerintem elkezdett hatni neki a torokszirup A  fél éjszakát mellettünk töltötte, mert így amikor nyüsszent egyet, kicsit megsimogattam és már aludt is tovább. Reggel letolt egy üveg zöldséglevet, majd aludt 9-ig, evett egy kis gyümölcsöt reggelire, és utána 11-ig megint aludt. Most túl van az ebéden, és megint alszik. Ebédre már rendes adagot evett, és látszólag jóízűen. Kezd visszaállni minden a régi kerékvágásba. Ma egész nap nem volt eddig láza. A szirupot szombatig kell neki adni, azt mondjuk nem szereti, tényleg elég furcsa íze van, kicsit mentolos, amihez nincs hozzászokva. 

Diagnózis

Voltunk doktornéninél, aki igazából doktorbácsi volt, mert a miénk szabin van. A diagnózis torokgyuszi. Kapott Matyi szuszpenziót(csináld magad, ilyet sem láttam még), meg lázcsillapító kúpot. Persze jól leégettem magamat, mert nem tudtam megmondani, hogy milyen kúpunk van itthon, amit adtam a gyereknek, lásd gondos anyuka. Délelőtt egészen jól volt, aludt egy nagyot, kora délután lement 37.5-re a hője, de délután már megint 38.7 volt. Az a gyanúm, hogy a kúp( ami itthon volt, kék dobozos) nem igazán használ semmit, a Nurofen valamennyire leviszi, de nem teljesen. Most mindjárt hűtőfürdő, aztán remélem el fog tudni aludni. Szegénykémnek nagyon opálos a szeme. Remélem holnapra már látványosabb javulást tudunk prezentálni.

Betegséggel lezárt nyaralás

Itthon vagyunk, sajnos a balatoni hétvége hamarabb véget ért, mint azt előzőleg terveztük. Jól indult, pénteken még meleg is volt, tudtunk fürdeni, aztán estére jó nagy szélvihar kerekedett. Szombaton nem volt strandidő, így vonatra szálltunk és egy badacsonyi borozóig vitettük magunkat, ill. csak Matyi, mert Ő úgy döntött, hogy a hegy második felét kenguruban szeretné megtenni. Ja még hozzátartozik, hogy Feri pénteken belelépett vmi kavicsba, ami széthasította a lábát, és lesántult. A borozóban igen jó lett a kedvünk, de korán el kellett jönni, mert negyed 7kor jött az utolsó busz, vonattal meg sokat kellett volna várni a csatlakozásra. Aztán vasárnap reggelre Matyi belázasodott, így villámsebességgel összepakoltunk és hazajöttünk. Az utat majdnem végig aludta, délutánra kicsit javult a helyzet, jó kedvű volt, a láza is lejjebb ment, de éjjel, megint nagyon felszökött, teljesen tüzes volt a buksija. Lehet, hogy megfázott, bár nem köhög, és nem is tüsszög, az is lehet, hogy a foga miatt. Mindenesetre ma elvisszük orvoshoz, 12-től rendel.  Remélem tud rajta segíteni.

8 hónapos

Máté ma 8 hónapos, ennek örömére újra Magyarország felé vesszük az irányt, egyelőre még csak a Balatonhoz, aztán vasárnap haza.
Vázlatosan:
-áll mint a cövek
-a drótokhoz való vonzalma egyre csak nő
-most 3 egymás utáni éjszakát teljesen végigaludt, ki tudja miért, ez eddig nem volt szokása.

-kommunkatív, fecseg, vigyorog, nyújtogatja a nyelvét, és grimaszol.

-összeütögeti a kezében lévő játékokat.
 
Táplálkozás:

-Nagyjából mindent megeszik, a barack még mindig a favorit, de a tökfőzelék is nagyon bejövős.

-Csőrös pohárból szépen iszik, szerintem sima pohárból is menne neki, csak azt mindig rágcsálni is akarja, és jobban élvezi, hogy koccan a foga, mint az ivást magát.

 

Hirtelen ennyi, aztán majd otthon pótolok minden elmaradást, írást is és olvasást is. Kicsit már honvágyam van, jó lenne már a saját ágy, saját takaró, de már csak 2-t kell aludni és otthon leszünk.