2007. március 25., vasárnap

Wellness Zalakaroson

Hát véget ért az első wellness-nyaralásom. Hétfőtől voltunk Zalakaroson péntekig.  Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer mindenképpen próbálja ki. Én nem vagyok olyan semmittevős fajta, szeretek nyüzsögni, tenni-venni valamit. szerencsére a semmittevés mellé belefért még egy kis aktív pihenés is, bár az idő vacak volt. A második naptól kialakult a napi programunk, ami abból állt, hogy elmentünk jóga órára. Most voltam először ilyenen, és tetszett, is, így elhatároztam, hogy kipróbálom hosszabb távon, hátha valóban segít valamit.  Jóga után egy kis fürdés, szauna, masszázs, valódi kényeztetés következett. Aztán délután tettünk egy jó nagy sétát, hazafelé jól megvacsoráztunk. A szállodában egy kis pihi, aztán fittness-terem, és végül megint fürdés, és szauna. Szóval nagyon jó volt.
A hotel igazán szép volt, meg kedvesek voltak az emberek, leszámítva, hogy napközben volt valami szobafelújítás, emiatt a szobában jó nagy zaj volt, de végülis nem zavart.













Közben voltunk Nagykanizsán, ami semmi extra, semmi látnivaló, de most már ezt is tudjuk. A kápolnapusztai bivalyrezervátumot pedig a szél miatt nem nagyon tudtuk élvezni.
Leginkább a masszázs hiányzik. De már azon gondolkozom, hová menjünk legközelebb.







2007. március 16., péntek

Tegnap orchideakiállításon voltunk, és persze újabb 3 virággal tértünk haza. Na nem orchideával, mert azt úgysem tudnánk jól tartani, hanem egyszerű kerti virágokkal.
A mai napom már megint a plázáról szólt, az új tűzhelyünket kerestük, és végülis találtunk is egy megfelelőt, ami azért még nem vettünk meg rögtön, hanem még megnézzük holnap egy másik helyen. Aztán persze vásároltunk, mert hát mégiscsak kell enni is valamit, de olyan ügyesen végeztünk, hogy még arra is jutott idő, hogy elmenjek futni. Idén most voltam először, és rémes, hogy mennyire leromlott a kondícióm, csak fele távot bírtam futni, mint ősszel. de holnap is megyek, és remélem hamar visszaedzem magam.

2007. március 13., kedd

Még mindig nem tudom mi az ábra velem, de sajnos most úgy gondolom, hogy semmi. Kicsit bánt, és szomorú is vagyok, pedig tudom, hogy kicsi az esélye annak, hogy elsőre összejön. Főleg az én előéletemmel. Addig meg ezerrel dolgozom, most igazán nem unatkozom, főleg mióta az új kolléganőm lesavazta magát, és már két hete nincs. Így dolgozhatom helyette is.
Ma azért ebben a szép időben szakítottam arra egy kis időt, és lesétáltam a Duna-partra. Nagyon élveztem, virágoznak a mandulafák. Gyönyörűek.

2007. március 11., vasárnap

Az elmúlt idő leginkább azzal telt, és még telik is, hogy próbálom kitalálni, hogy van-e pocaklakóm, vagy nincs. Rászoktam a hasonló cipőben járók fórumának az olvasására. Nagyon tanulságos. Borzasztó sok tünetet tudok produkálni, aminek lehet, hogy a felét csak bebeszélem magamnak, a másik fele, meg akár nehéz napos előjel is lehetne, de mindig reménykedem, hogy nem az. Mindenesetre hamarosan kiderül, mi az ábra.
Szép tavaszi idő van, az egész délelőttöt a kertben meg a teraszon töltöttem.  Most már szép a kert, nyílnak a kis virágaim.

2007. február 6., kedd

Most végre olyan munkát csinálhatok, amit mindig is szerettem volna, és mégsem vagyok boldog. Túl későn jött, sokkal korábban kellett volna. Furcsa tréfát űz velem a sors.
Furcsa érzéseim vannak, de lehet hogy csak már beszélem magamnak, annyira szeretnék egy pocaklakót. De mégis valami nem stimmel velem. Ma arra gondoltam, csinálok egy próbatesztet, de nem tettem. Nem akarom azt az egy hét reménykedést elvenni magamtól. Előbb-utóbb úgyis minden kiderül, akkor meg minek siettetni. A dokim úgyis csak 2 hét múlva dolgozik.

2007. február 1., csütörtök

Gólyahír

A kolléganőm kisbabát vár. Persze örülök neki, de nem szép tőle, hogy beelőzött. Arra a kényelemes irodai munkára én pályáztam!
De ez most már így van. Hátha akad nekem is majd valami. Csak már ott tartanánk.

2007. január 29., hétfő

WA

Wass Albertet olvasok. (Funtineli boszorkány) Féltem tőle, de nagyon tetszik, sosem olvastam még ilyen szép szavakat a télről, a hóról a tűzről.


2007. január 16., kedd

Segítség

Hazafelé segítettem egy hölgynek levinni a babakocsit babával a lépcsőn. Persze a megálló tele volt erős fiatalemberekkel, és kevésbé fiatalokkal, de egyik sem segített volna. Kíváncsi lennék, hogy mit szólnának, ha az ő feleségüknek és kisgyereküknek nem segítene senki. Akkor biztos felháborodnának. Vagy lehet, hogy szerintük ez a normális? hogy egy vékony nő  egyedül cipelje a 10-15 kg-os gyereket? Azért ez felér egy strapásabb konditeremmel!

2007. január 15., hétfő

Jamesbond

Hétvégén végre sikerült megnézni a legújabb James Bond filmet, a Casino Royalt. Én nem nagyon vagyok oda a 007-es filmekért, mert kb fél óra alatt úgy elveszítem a fonalat, hogy a film végéig nem is találom meg. De olvastam arról, hogy az új James bond milyen nagyon jó. Mármint a színész. Hát..., valóban jó pasi, nem tagadom, de a film szerintem totál szar volt. Nem volt benne csodaautó, meg mindentudó óra, sőt szerintem még bomba nő sem. El nagyon elk....-ták.

Hétvége

A hétvége nagyon jól telt, péntek este végre hazajött Feri a "jó hírrel", hogy kedden újra megy 3 napra. Lassan már csak hétvégi házasságunk lesz.
Szombaton elhoztuk a gyönyörűen megvarrt függönyeinket, és du. fel is raktuk őket. A felrakás nem volt olyan egyszerű, mert a karnist a plafonba kell fúrni, és nekünk nincs létránk, így Jancsi bácsi rozoga létráját kellett kölcsönkérni. Aztán kiderült, hogy furcsán van a tető megcsinálva, mert 3 tiplit is elnyelt a semmi, így felmentünk a padlásra megnézni, hogy mi is a helyzet. Félelmetes volt! Aztán Feri olyan ügyes volt, hogy megoldotta, és így estére ott pompáztak a függönyök az ablakok előtt. Sírni tudtam volna a gyönyörűségtől, annyira szépek.
Aztán miután szombaton elmaradt a kirándulás, vasárnap ezzel kezdtük a napot, és elmentünk Dobogókőre. Felfedeztünk egy tök jó helyet, (pedig már 100x voltunk itt, de még sosem mentünk ide be) a sípálya mellett, egy hagyományos hegyi fogadó, olyan amilyet a Tátrában is láttunk, és vendégei voltunk. Lenyomtunk egy kacsamájas szendvicset ( én többet is le bírtam volna, de hát...).
Délután igazi háziasszony módjára kétfogásos ebédet főztem. Muszáj volt, az alapanyagok miatt nem halaszthattam tovább. Csalódás is lett a vége, mert nem lett olyan, amilyenre szerettem volna.