KópéCsirkék

Még mindig nem tudom mi az ábra velem, de sajnos most úgy gondolom, hogy semmi. Kicsit bánt, és szomorú is vagyok, pedig tudom, hogy kicsi az esélye annak, hogy elsőre összejön. Főleg az én előéletemmel. Addig meg ezerrel dolgozom, most igazán nem unatkozom, főleg mióta az új kolléganőm lesavazta magát, és már két hete nincs. Így dolgozhatom helyette is.

Ma azért ebben a szép időben szakítottam arra egy kis időt, és lesétáltam a Duna-partra. Nagyon élveztem, virágoznak a mandulafák. Gyönyörűek.