A Bledi-tó felülről

A Bledi-tó azért is remek célpont, mert szinte minden generáció meg tudja találni a kedvére való időtöltést. A tavat kényelmes sétaúton körbe lehet sétálni, 6 km körbe, gyakorlatilag szintemelkedés nélkül. Út közben sokszor meg lehet állni nézelődni, pihenőpadokon, stégeken. Autóval a tó közvetlen közelébe nemigen lehet menni, kicsit távolabb lehet parkolni. Ez csak azért említésreméltó, mert pl. a Szalajka-völgyben Szilvásváradon legutóbb, amikor voltunk békés sétálgatásról szó sem lehetett, mert örökké autók jöttek, hol előlről, hol hátulról. 

Na de aki a békés lődörgéssel nem elégszik meg, annak sem kell feltétlenül elhagynia a tó környékét, mert környező hegyekre is vezet fel túristaút. 

Az egyik ilyen, a tó fölé magasodó Ojstrica-hegy, majd innen tovább haladva a Velka-és a Mala- Osojnica csúcsait is érdemes összefűzni, mert ámulatba ejtő innen a tóra a panoráma. Nem véletlenül jönnek fel ide profi fotósok is! 

Ezeket a csúcsokat másztuk meg kedden. 

Az Ojstrica igen gyorsan elérhető, kis erdei út, majd egy sziklásabb kaptató, és már ott is vagyunk. A gyönyörködést egy pad is segíti, amin békésen el lehetne ücsörögni, ha a völgyben éppen nem egy iskoláscsoport zajong. Ha ők nem jönnek, lehet még most is ott bàmészkodunk 🙂

A Velka-Osojnica egy 15-20 perces kitérő, és bár innen a tóra nincs rálátás, de a környező hegyekre igen, úgyhogy szerintem nem felesleges megtenni ezt a kis kitérőt, pláne, hogy olyan szép az erdő! 

A Mala-Osojnica viszont igen impozáns. 

Nehezen szakadtam el a látványtól, de az iskoláscsoportot itt értük utol, ők a Velkára valószínű nem mentek fel, így tudtak beelőzni, és még mindig rendkívül zajosak voltak. És amikor megneszeltük, hogy készülődni kezdenek, akkor mi gyorsan elindultunk lefelé, hogy nehogy mögéjük ragadjunk. 

Egy szakaszon meredek lépcsősoron ereszkedtünk le. 

Az utunkat lefelé végig kísérte a tó képeslapszerű panorámája. 

Ugyanoda érkeztünk vissza, ahonnan indultunk. Azt terveztük, hogy ott beugrunk még a boltba, de sajnos az a bolt szezonon kívül zárva volt, így vásárlás helyett sütettük kicsit magunkat az őszi nappal. Marci pedig beleáztatta a tóba a lábát. Elég hideg volt. 

A házunk. Ott a felső 3 ablak volt a miénk, meg a tetőtérből valamennyi. 

A reggeli futásomkor már az evezősök is edzettek.