2023as színházas

 Még valamikor a kovid előtt, de amikor már elég nagyok voltak a gyerekek, akkor szoktunk rá a barátnőmmel, hogy havonta egyszer beültünk a moziba, előtte persze már beültünk valahová csacsogni, meg ha olyan volt a film és a körülmények, akkor utána is, és így egy kerek csajos estét csaptunk. Aztán a kovidkor nyilván ez a széria megszakadt, a kovid után pedig olyan nehezen indult újra az élet, főleg ami a mozifilmeket illeti. Hiába voltak nyitva a mozik és játszottak filmeket, vagy nagyon ősrégi ismétlések voltak, abból is olyanok, amiket nem akartunk megnézni, vagy olyan filmek, amiket még újonnan sem akartunk megnézni, viszont, ráébredtünk, hogy a kovidnak köszönhetően a színházakba a felkapott/ népszerű előadásokra is mondhatni könnyedén lehet jegyet venni, mert oda is lassan szivárogtak vissza a nézők. Így kezdtük el a színházas pályafutásunkat. Mondanom sem kell, hogy azóta duplájára emelkedtek a jegyárak... Akkoriban még 3500-4200 ft-ért már nagyon jó helyen ültünk, most 6500-7500 ft között mozog egy-egy jobb előadásra szóló jegy, ami nem a legfelső emelet leghátulja. 

Így néztünk meg több több Centrál színházas darabot, a Házassági leckéket pl, a Radnótiban a Futótüzet, de voltunk a Vígben és az Örkényben is, a Belvárosiban Hernádi és Kern darabot néztünk.  

2022 meghatárzó darabja nálunk akkor a Futótűz volt, ami annyira drámaian sokkoló volt szinte minden percében, minden megmozdulásában, hogy szinte lélegzetvisszafojtva néztük elejétől a végéig, mert pisszenni sem mertünk, ( senki amúgy a nézőtéren), nehogy akár egy mélyebb lélegzetvétel is kiszakítson bennünket  a színpadon megteremtett feszültségből.  Teljesen a bőrünk alá férkőzött és nem engedett, hogy utána nehezen indult újra a színházas létünk. Még ma is, ha erre az előadásra gondolok, beleborzongok... És akkor még nem tudtuk, amit ma már sajnos igen, hogy micsoda szerencsénk volt, hogy Nazira szerepében még Csomós Marit láthattuk. Ha tehetitek nézzétek meg, de csak akkor ha bírjátok a nehéz történeteket. Nem fogtok csalódni. Pál András akkor  lett a kedvencem. 

Erre az élményre muszáj volt valami könnyedebb darabot kinézni, amit a barátnőmre bíztam, mert a Futótűz az én választásom volt. Így kerültünk 2023 év elején a Belvárosi moziba egy bugyutának mondható vígjátékra,  A feleség negyvennél kezdődik címűre. A leírásból arra következtettünk, hogy nekünk íródott, rólunk szól, és tulajdonképpen jó is volt, kellemes kikapcsolódás, és amolyan fejfogós és bólogatós komédia. 

Rögtön ezután március elején én választottam Mácsai Pál és Máté Gábor irodalmi estjét a Katonában, a Különkiadást, ahol Örkény és Esterházy írásokból olvastak fel részleteket, egymásra reflektálva, Lukács Miklós cimbalomkíséretével. 

Áprilisban Ferivel voltam színházban, tőlem kapta a jegyet, vagyis az utalványt egy Pintér Béla darabra, és a Titkainkat választottuk. Kicsit az én nyomásomra, mert én nagyon szeretem Csákányi Esztert, meg Thuróczy Szabolcsot is, és a kollégám is ajánlotta, hogy szerinte jó. És tényleg jó volt,  igazi Pintér Bélás( Csákányi Eszter ebben a szerepben is zseniálisat hozott), aki szereti az ő munkásságát, annak én is bátran ajánlom. Van még néhány darab, ami még rajta van a listámon az ő színházából. 

Áprilisban még Szabó Balázs koncerten is voltam a barátnőmmel az Akváriumban. Itt volt az, hogy a koncert után hozzánk akart csapódni egy fiatal lány, mert állítása szerint mi olyan szimpatikusak vagyunk, ( ahogy ott támasztottuk a ruhatár melletti pultot a poharunkkal, hogy szeretett volna velünk bulizni a koncert után kezdődő koreai pop buliban, bármi is legyen az :-) Mi sosem hallottunk erről az irányzatról, még a létezéséről sem tudtunk egész addig, úgyhogy szegényt ki kellett ábrádítanunk, hogy mi abban a buliba biztos nem megyünk. 

Májusban, egy véletlen folytán, lecsaptunk egy kínálkozó akciós jegyvételre, és elmentünk megnézni a József Attila színházban a Portugált. Ezt a darabot sok évig  a Katonában játszották örökteltházzal, de akkoriban nekünk még kisgyerekeink voltak, nem szabad színházas estéink, úgyhogy arról lemaradtunk, pedig a kritikák szerint az azért jobb volt. A József Attila féle sem volt rossz tulajdonképpen, még ha kicsit fura is volt Nemcsák Károlyt nem Vágási Feri szerepében látni, mert egyébként a mimikája és a hanghordozása simán hozta Vágási Ferit. Nagy katarzis nem volt ugyan, de csalódottak sem voltunk. 

A júniust Szabó Balázs koncerttel kezdtem a Belvárosi Fesztivál keretében, és Tankcsapdával zártam a Budapest Parkban. 

A nyarat színház szempontjából kihagytam, cserébe nyaralni voltunk. 

Szeptemberben megint egy erős darabbal sikerült kezdeni a szezont, az Örkényben láttam a Lélek legszebb éjszakáját, Jászberényi Sándor írása nyomán, és mondanom sem kell, hogy ez is az én választásom volt. Nem vagyok annyira képben a Közel-Kelet háborús konfliktusával kapcsolatban, féltem is, hogy nem fogom érteni a sztorit, de Nagy Zsolt miatt muszáj volt megnézni, és bár ez is egy léekreülős darab, szerintem megnézős. Nagy Zsoltot igenigen kedvelem. Többek között őt is. 

Aztán Péterfy Bori koncerten voltam a Jazz Clubban. Majd ezen felbuzdulva novemberben az Akváriumban is. 

Az októberi színdarabunkat Csákányi Eszter betegsége miatt átrakták novemberre, de helyette becsúszott egy Médeia a Katona-Sufniban. Na ez volt az, ami megint a bőröm alá mászott, gondolkodásra késztetett, és sokáig eszembe jutott a legváratlanabb pillanatokban is. 

A novembert Csákányi Eszterrel kezdtük, a 6színben néztük az Amikor találkoztam Barisnyikovval című egyszermélyes darabot. Fergeteges volt! Csákányi Eszter szerintem egy zseni. Bármit játszik, én mindent elhiszek neki. A Titkainkban férfi pártvezért játszik, abban is zseniális, a Barisnyikovban egy kiöregedett balett táncosnőt, és itt is elhittem neki minden mozdulatát, és ennyire nagybetűs nőnek még sosem láttam ez előtt. Túl rövid volt a darab, néztem volna még sokáig, és erre mondtuk azt a barátnőmmel, hogy ezt akár újra is tudnánk nézni, bármikor. 

November végén az Átriumban néztük a Hannibál tanár urat, amit egyrészt Mucsi Zoltán miatt szerettünk volna látni, másrészt kisgyerekkoromból rémlik a film, amit talán nem is nézhettem, mert azt mondták nem nekem való, de azért valahogy mégiscsak láttam belőle darabokat, és a filmnek a végére máig úgy emlékszem, hogy az akkor olyan megrendítő volt. A színdarabnak nem az lett a a vége, amit én vártam. De simán lehet, hogy a filmre emlékszem rosszul, szóval ez nem minősítés. Jó volt a darab, de nem volt hidegrázós, Mucsi Zoltánt viszont jó volt színpadon látni. 

Még ugyancsak november, de egy másik barátnőmtől átvettünk 2 jegyet a Katonába, a Dante-Purgatórium-Paradicsom-át hallgattuk meg Gyabronka József előadásában, tudjátok a Zsebtévé :-) Akkor és ott nem ugrott be a Zsebtévé, már csak itthon, amikor rákerestem, hogy honnan olyan ismerős. Hát innen volt. Mellesleg ekkora méretű szöveget, így megtanulni és előadni, hát mesteri volt mindenképpen. Még meg is értettem a sztorit, pedig emlékeim szerint Dantét a középiskolában gyorsan skippeltem, mert egy mukkot sem értettem a szövegből. :-)

Decemberben Ferivel néztük az Átriumban a Mefisztót, Alföldivel. Tulajdonképpen olyan volt, amilyet vártunk, nagyon Alföldis, és rendkívül kritikus, és sajnos nagyon valóságos. Nem a hagyományosan vet szórakoztató színdarabok közé sorolnám, hanem inkább a gondolatébresztők közé. Ami szerintem csaknem az összes Átriumos darabra elmondható. 

Rögtön ezután egy különleges Mácsai-esten voltam a barátnőmmel, a Bodor Tibor Alapítványnak ( aminek  a hangoskönyvkészítés a fő profilja)  a szervezésében és annak támogatására létrejött Vaksötétben előadás-sorozat egyik estjén, melyen Mácsai Pál beszélt és mesélt mindenfélét az életéről, a gyerekkoráról, a munkásságáról, mindezt vaksötétben. Ó hát ez remek este volt. Mácsait egyébként is bárhol bármeddig tudnám hallgatni az Azt meséld el Pista óta, hogyha a telefonkönyvet olvasta volna fel, nekem akkor is best of lett volna. :-) 

Az évet, karácsony előtt egy Pintér Béla darabbal zártuk volna Ferivel, amit azonban lemondtak, és csak februárra tudtuk átfoglalni. Úgyhogy ez még előttünk van, reméljük, hogy Gálvölgyi János addig jó egészségnek fog örvendeni, mert miatta megyünk. Én legalábbis, Feri meg elkísér. 

Azaz, egész pontosan én Szabó Balázs bandájával zártam az évet, az A38-on, az meg persze, hogy nagyonnagyon jó volt, mint mindig. Vagy még annál is jobb. 

Na, hát azt hiszem nem felejtettem ki semmit, és most jó hogy összeszedtem mennyi kulturális élmény jutott nekem a tavalyi évben, mert különben ahogy pakolódnak rá az újabb és újabb előadások, úgy kezdeném a kevésbé meghatározóakat elfelejteni, így viszont bármikor vissza tudom keresni. :-) 

Idénre is vannak már jegyeinket, hajajjjj, de még milyenek! Majd mesélek azokról is :-) 

Menjetek színházba! Jó buli, nagyszerű élmény, remek kikapcsolódás!