Már- már hagyományosnak is mondhatjuk, hiszen már másodszor fordult ilyen elő, ha nem harmadszor, ki tudja... , hogy amikor a Kicsik elmennek focitáborba, akkor csapunk Mátéval egy biciklizős napot. Most is így volt, hogy amikor vasárnap elutaztak a focisták, akkor mondtam Máténak, hogy na, miénk a nap, ő döntheti el, hogy merre kiránduljunk :-) Persze nyilván azt mondta, hogy ő aztán biztoshogynem fog kirándulni, de biciklizni elmehetünk. Persze, hogy nem ellenkeztem.
Azt mondta a Rómaira menjünk, mint tavaly, mert az jó volt. Mondtam oké, de most nem kajálunk ott, mint a múltkor, erre készüljön. :-)
Szóval biciklire pattanttunk. Múlt vasárnap még nem volt ekkora égető forróság, de azért jó meleg volt, de mondhatni igazi biciklisidő volt, miután átlavíroztunk a város betonrészén, és bértünk a zöldbe. Az újpesti vasúti hídon én mindig parázom, most is. Jóóóó hosszú, és alig várom mindig, hogy átérjünk. Szerencsére ía délelőtti órában nem volt nagy szembeforgalom, így kicsit be tudtam húzódni a középre, és nem kellett a korlát mellett mennem, ez némileg segített.
Pikkpakk ott voltunk a Római-part szélénél, szinte meg sem kottyant az a néhány kilométer, amit addig tekertünk. 13 km-nyire írta Szentendrét onnan, én fel is vetettem Máténak, hogy akár már addig is elmehetnénk, de azt azért már nem... de azért mentünk még egy jó darabon, a pünkösdfürdői szakaszon nemrég csinálták meg a partot, és a gáton remekül lehetett biciklizni, igaz szemernyi árnyék sem volt ott, de legalább a Duna szép volt. Végül a Megyeri-híd után fordultunk vissza. Én szívesen mentem volna még tovább, de talán majd legközelebb. :-)
Nagyon kellemes volt arra feljebb tekerni, mert hűvös, árnyas volt a kerékpárút, és arra már nem is volt komolyabb gyalogos forgalom, szépen tudtunk haladni. Nagyon hangulatos volt.
Visszafelé megálltunk egy limonádéra, kicsit ejtőztünk a Duna-parton, bámultunk ki a fejünkből, és rákészülünk a hazaútra.
Máté az Árpád-hídon akart menni vissza, úgyhogy arra mentünk, pedig az a másik híd, ahol mindig nagyon félek, de egyszer muszáj lesz leküzdenem magamban ezt a félelmet.
Utána már szinte eseménytelen volt az út. Leszámítva a Duna Arénánál lévő hatalmas rendőri készültséget.
Végül 30 km-t sikerült összegyűjtenünk, mondhatni megerőltetés nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése