Szülinapi Spartacus-ösvény

 Ígérem nem megyek át túrablogba,  de azt azért elmesélem, hogy a múlt hétvégi születésnapomon, amikor is én választottam programot, akkor természetesen azt kértem, hogy menjünk a hegyekbe. 

Nem terveztünk túl nagy túrát, se túl megerőltetőt, mert elég hideg volt, és nem tudtuk, hogy mennyire lesz azért jóleső kint lenni, lehet, hogy 2 km után megfagy az orrunk, aztán mehetünk vissza az autóhoz, de azért több célpont is szóba került a környéken. 

Végül a gombhoz választottunk kabátot, mert az volt a terv, hogy a kirándulás után beülünk valami autentikus, vendéglőbe ünneplést gyanánt, és néhány kattintás után a Kis Rigó Vendéglőre esett a választásunk, ami úgy képeken olyan volt, mint amilyet mi kerestünk, Pilisszentlászlón. Úgyhogy így a Spartacus-ösvényt jártuk végig, aminek az egyik végpontja ide van közel. 

Kellemes 15 km-t sétáltunk az erdőben, odafelé végig a Spartacus-ösvényen, ami a hegyvonulat közepén vitt minket szinte szintemelkedés nélkül, szóval tényleg nagyon kímélő volt, cserébe viszont kaptunk szűk kis ösvényeket, meredek hegyoldalakat a lábunk alatt, és remek panorámát. 

A Spartacus-ösvény csak 2015-től vált a mezei kirándulók körének nyitottá, egészen addig, az 1930-as évektől kezdve csak erdészeti-vadászati útvonalként volt jelen, jelzetlenül, és csak belső berkekben volt ismert, hogy merre is van az arra. 

Csodaszép bükkerdő. Még ilyenkor télen, csupaszon is olyan ámulatba ejtők, ahogy a fatörzsek sorakoznak egymás mellett, szinte végeláthatatlanul. 

A Szarvas -bércről egy rövid ideig a Dunyakanyar is megcsillan. 

Az ösvény végeztével a Bertényi Miklós füvészkertnél lyukadtunk ki, amit most nem néztünk meg, és a mellette fekvő réten sem terültünk el, ahhoz azért hideg volt, inkább sebtiben rákanyarodtunk az apát-kúti-völgybe vezető útra. 

És akkor még nem tudtuk, hogy igazi kalandtúra veszi majd itt kezdetét, mert a néhol jeges, néhol csendben csörgedező Apátkúti-patakon számtalanszor át kellett kelnünk, köveken, farönkökön egyensúlyozva, mindezt kezdetben egy erőteljes Milán-vergődéssel fűszerezve, merthogy ő nem jön tovább, majd amikor már elfogyatak a szavai, akkor csak csendben duzzogott. Volt néhány Marci-nyafogással is  tarkított perc is, de az annyira elenyésző volt Milánhoz képest, hogy szinte már említésre sem méltó, és Marcit néhány szaloncukorral el lehetett csendesíteni, míg Milán kitartóan duzzogott. 

A patakon átkelések azért kicsit oldották a feszültséget, szerintem az Milánnak is tetszett ám, de ő már csakazért se mond ilyet, még utólag sem :-) 

Aztán mire visszaértünk a faluba, addigra már csak a hasunkra tudtunk gondolni, és az étterem felé indultunk. Marci elég sokszor emlegette már út közben is, hogy mikor érünk már oda a Kismadár ( Kisrigó) étterembe, ő már nagyon éhes. 

Nem volt asztalfoglalásunk, mert nem tudtuk reggel még, hogy hányra is lenne jó, út közben meg a völgyben, amikor már látszódott, hogy mennyi is az annyi, akkor meg térerőnk nem volt, úgyhogy csak beestünk, és reméltük, hogy akad nekünk valahol egy talpalattnyi hely. 

először rögtön azt mondta a csaj, hogy hát biztos nem tud asztalt adni, ha nem foglaltunk, de aztán csak sikerült leültetnie minket még valakik elé. Biztos meglátta a fiúk arckifejezését, amikor kiejtette a száján, hogy nincs asztal, és megijedt, hogy itt vér fog folyni. :-) 

Végül nagyon finomat és bőségeset ettünk, és bár Milán itt is lenyomott egy lájtos duzzogást, hogy miért csak fél adagot kapott, azért az ő hasa is megtelt, a Marcitól kapott töltött karaj darabot már csak becsületből nyomta le, de látszott az arcán, hogy bőven elég volt neki a fél adag is. Szóval végül mindenki teli hassal és elégedetten távozott. A helyet csak ajánlani tudom, tényleg finom és bőséges volt minden amit ettünk, és a kiszolgálás is gyors volt, pikkpakk ott volt előttünk minden, szinte várakozás nélkül, ami a fiúknak ugyebár ugyancsak nem az erősségük. :-) Ja, és kutyabarát is. Mellettünk egy vizslás társaság evett épp. 

Hogy teljes legyen a születésnap, még beugrottunk a sportboltba, és Marci hathatós segítségével választottam egy meseszép futócipőt. :-) Egyelőre csak próbaúton voltam vele, olyan szép és csillogó, hogy fáj bekoszolni.