Szombati para

 Szombaton délelőtt Marcinak Bozsikja volt. Az utolsó, szerencsére, ebben a szezonban. reggel nyolckor már ott álltunk a pálya szélén, leadtuk Marcit, elmentünk bevásárolni. Mire visszaértünk, addigra már csak két meccs volt hátra, de még így is jó 1 órát ácsorogtunk. Annyira hideg volt, hogy már fájt, pedig fel voltam öltözve rendesen. 

Még hazaérve is úgy éreztem, hogy sosem fogok felmelegedni. Nem is terveztünk délutánra egyebet, csak hogy leülünk a tévé elé és nézünk valami buta filmet popcornnal. 

De még mielőtt ez megvalósulhatott volna, még a világosség utolsó perceiben a fiúk kimentek még az udvarra passzolgatni. Kint voltak már egy ideje, amikor hallom, hogy Marci sírva jön fel, hogy megcsípte egy darázs. Már megint. De hogy mindig őt találják meg.... 

Nem olyan régen, pár hete is megcsípte egy a karját, úgy, hogy 2 pulóver volt már akkor is rajta kint, és ez a dög valahogy berepült a ruhája alá. Mikor levettük a pulóverét, akkor kipottyant belőle a darázs. 

Most a térde alatti részt csípte meg, de pont  ugyanígy, hogy berepült a ruhája alá. 

Szóval feljött, bekentük, kis ecetes vízzel beborogattuk, kentünk rá fenistilt, ahogy szoktuk. Nem először forduét már elő. Marci bement a kisszobába és játszott. 

Egyszer csak, 10 perc múlva jön ki, hogy nagyon viszket a szeme, biztos odadörzsölte a kezéről a kenőcsöt vagy az ecetes borogatást. Mondtuk neki, menjen öblítse ki bő vízzel. 

de csak panaszkodik, csak sopánkodik, hát eddigre már teljesen csalánkiütéses lett. 

Adtam neki fenistil cseppet, amiből volt még itthon egy kicsi. 

Kétségbeejtően rosszul nézett ki szegénykém, az egész felsőteste ekkorra már merő kiütés volt, a lábán is jókora foltok lettek, és az álla is piros volt a szeme meg duzzadt. A szemduzzadás nagyon megrémített, ilyen azért nem szokott lenni, pedig volt már csalánkiütése néhányszor Marcinak. Közben egyfolytában kérdezgettük, hogy kap-e levegőt rendesen, tud-e nyelni, nem duzzad-e a nyelve is. Szerencsére nem volt semmi ilyesmi. Viszont nem tudtam, hogy elég lesz-e egy adag fenistil csepp, és több nemigen volt itthon. 

Közben kerestem az orvosi ügyelet számát, hogy legalább küldjenek fel egy új Fenistil cseppet a felhőbe, vagy mondjanak valamit, hogy menjünk be, vagy a bethesdába, ha az egyáltalán az ügyeletes, vagy mit tegyünk. 

Gyerekügyelet nincsen a kerületünkben, hanem az Árpád hídnál van egy összevont, szóval annyira nem egyszerű még az odajutás sem, hogy felkapom a gyereket és elmegyek vele a sarokig. 

Beszéltünk az rendelővel, és mondtak egy másik cseppet, ami vény nélkül megvehető, és nagyjából ugyanazt elmondta a hölgy, amire egyébként is gondoltam, hogy ha gáz van, dagad, légszomj, ilyesmi, akkor menjünk a bethesdába. 

Így aztán, bár nem terveztem semmit aznap délutánra, mégiscsak futócipő került a lábamra, és elfutottam a szomszéd kerületbe, ahol van egy nonstop patika, vettem ilyen csodacseppet, de már mikor ott végeztem, már mondta Feri, hogy már lohandnak le a Marci kiütései. Így végül szép lassan hazabotorkáltam a vaksötét, ismeretlen járdákon, a szötymörgő ködben vagy esőben. 

Marci tényleg sokkal jobb bőrben volt, nagyjából lementek a nagy kiütések, a szeme is már szép volt, viszont aludt még lefekvés előtt egy jó óra hosszát, amire nemigen van példa már jó ideje. Még vasárnap délben is elaludt ebéd után, amit egyrészt a hirtelen immunreakciónak, másrészt a fenistil cseppnek tudtunk be. szerencsére már kutya baja, a lábán van már csak egy hatalmas folt a darázscsípésnél, azt még kenegetjük. 

Mindenesetre jól rámijesztett. 

Egyébként meg mit keresnek még a kertben ebben az évszakban darazsak? Meg egyáltalán... 

Amúgy meg micsoda szerencse, hogy mindez szombat délután történt, és nem pénteken, amikor színházban* voltam a barátnőmmel. Vagy hogy nem szombaton voltunk színházban. Nem mintha nem boldogultak volna el nélkülem is, ha kell, de jobb volt ez így, hogy én rongyosra paráztam magam, Feri meg nyugtatott engem meg Marcit, hogy nem lesz semmi baj. 

* A Házassági leckék középhaladóknak-ot néztük, ha tehetitek nézzétek meg, fergeteges darab. :-)