Madárijesztő

Marciéknál a múlt héten két esemény is zajlott párhuzamosan, az egyik a termény kiállítás, amit minden évben meg szoktak rendezni, és ilyenkor mindenféle őszi termésből, levelekből, akármikből készítenek az osztályok valamit, amit aztán kiállítanak a folyosón. 

A kiállítást ugyan csak a belsősök láthatják, mert szülők egyáltalán nem mehetnek be az iskolába, de a Marciék alkotása pont az üvegajtóval szembe került, úgyhpgy az övéjüket például minden gyerekéért érkező szülő megcsodálhatja. 

És hát van is mit csodálni rajta, mert nagyon szépre sikerült a mű :-) Kincső néni küldött róla képet, hogy mit alkottak a gyerekek a hét folyamán. 

Sün Balázs meséjéhez készítettek illusztrációt. Marcinak a sünház festésében és a falevelek ragasztásában van benne a keze :-) Szerintem nagyon szép lett. 

Aztán péntek délután pedig madárijesztő szépségverseny volt. Ezt láttam már korábban az eseménynaptárban, de azt hittem, hogy készít minden osztály egy-egy maráijesztőt, és azok versenyeznek majd, de nem. Hanem a gyerekek öltöztek/ öltözhettek be madárijesztőnek. 

Marci nem mondta, hogy nagyon be szeretne öltözni, magától legalábbis. De amikor kérdeztem, hogy beöltözne-e, akkor azt mondta, hogy jó. Úgyhogy előkerestem a láda aljáról egy kiöregedett, ősrégi piros vászon nadrágomat, amit rakosgatok már vagy 20 éve, hogy majdcsak jó lesz valamire. És tessék! eljött az ideje. :-) Emellé már csak egy kockás inget meg egy kalapot kellett keresni, és kész is volt a mi kis madárijesztőnk. :-) Aki inkább cuki volt, mint ijesztő, de hát hozott anyagból dolgoztunk :-) 

Más. 

Sok idő és sok kavarás és variálás után a héten Milánnak és Marcinak újraindul a korcsolya. Milánék ma reggel mentek, nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd mit mond. Náluk először úgy volt, hogy csak a lányok mennek, mert a fiúk tesitanárja nem akarta őket vinni, ami azért elég gáz hozzáállás szerintem, meg egyébként is... milyen már, hogy a fél osztály mehet, a másikat meg nem viszik. Lehet, hogy nagyobb felháborodás volt ebből, mint ami hozzánk eljutott, de végül az lett, hogy persze, mehet mindenki. Meg hát valljuk be, hogy nincs ennél jobb elfoglaltság télen a tesi óra keretén belül, mert egyébként bent lennének a sátor alatt, így meg mégiscsak kint vannak a szabad levegőn. És 10 perc sétányira sincs a sulitól a koripálya! 

Amúgy meg az egész ötödik évfolyamot leverte a covid, legalábbis a nagyobbik részét, úgyhogy mindkét osztály otthon van, egyik fele igazolt beteg, a másik meg karanténban van. Milánéknál nincs egyelőre gáz, nem is volt még egész eddig, szerencsére, pedig náluk is csak a kisebbik része oltott az osztolynak. Szóval nem is baj, ha minél több időt töltenek az épületen kívül, pl. a koripályán, mert az épület maga a fertő. 

Marciék pedig elvileg pénteken kezdenek. De náluk is nagy kavarás volt, mert a tankerület vezető  bunkóparaszt  először keresztül akarta húzni az évek óta jól működő rendszert, és kitalálta, hogy iskolaidőben nem lehet menni korizni. Eléggé nagy volt ebből a felháborodás a sima szülőin is meg az szmk-n is, és gondolom a többi kerületi suliban sem okozott ez felhőtlen elfogadást, úgyhogy végül mégiscsak mennek, de nem mehetnek külön busszal, mint eddig, hanem csak bkv-val. De hát üsse kő, akkor menjenek azzal. 

Marika néni 2 és fél  hét betegség után ma végre újra visszatér. Covidos volt, és oltott. De mire kiderült, hogy covid +, addigra volt már negatív tesztje is, aztán pozitív, aztán azt írta nincs nagy baja, de később mégsem volt annyira jól, szóval eléggé követhetetlen volt, de szerencsére úgy tűnik túl van rajta, és ma már van újra. Reméljük, hogy az utóhatások sem döntik le a lábáról. 

Máté kirándulni volt tegnap az osztályával a Budai-hegyekben. Ugyanoda mentek, ahol Milánnal meg Marcival voltam az őszi szünetben, a Hárs- hegy kilátóit nézték meg. Azt mondta jó volt. Én meg azt mondom, nem fáradt el eléggé, mert itthon volt még ereje piszkálni a testvéreit, és ordibálni velünk, amikor rászóltunk, hogy hagyja abba. De hát a lényeg, hogy egyben van és egészséges. Hát nem? :-)