Csütörtöki hírfolyam

 Tegnapra volt időpontunk Milánnal a Klinikára az éves kontrollra. 

A Klinika épületében pont az ortopéd ambulancia folyosóján alakították ki az oltóközpontot, úgyhogy az egész rendelés felköltözött az osztályos folyosóra. A folyosó másik felét, ahol korábban a felnőtt betegek fekvőosztálya volt, ott pedig covid fekvőosztályt alakítottak ki. Az előtérben egy kordonnal volt leválasztva a fertőző rész a várakozó résztől, és egy biztonsági őr jellegű masszív hölgy ordított mordult rá mindig az emberekre, aki véletlenül a kordon mögötti üresen álló fotelokban akartak helyet foglalni. Volt aki nem értette, hogy a kordon ugyan milyen gátat tud szabni a vírus terjedésének, ellenben a kijelült részen heringekként ültek/álltak a várakozó betegek. Az úgynevezett fertőző osztályról pedig orr alá húzott maszkkal jöttek ki a takarítók, és átlépve a kordon alatt ugyanazzal a lifttel mentek tovább, amivel a szimpla betegek is járnak. És akkor ennél több szót nem is vesztegetnék arra, hogy a megelőzésben mennyire topon vagyunk. Csak az nem betegszik meg, aki hermetikusan lezárt légmentes szobába zárja magát. De még az sem biztos. 

Szóval itt ácsorogtunk, majd kaptunk egy rtg. lapot, és lementünk röntgenre, ott is ültünk egy kicsit, majd visszamentünk  és megint vártunk. 10. 15-re volt időpontunk. 10-kor már ott voltunk. Fél 12-kor még mindig a folyosón ültünk. Én közben kiolvastam egy könyvet. 

Aztán végre bejutottunk az orvoshoz. 

Szerencsére Milán lábával minden rendben van. Tök jól mozog, és a forgómozgásaiban sincs már szinte semennyi eltérés a két lába között. Ettől függetlenül továbbra is kímélőben van, és időnként javasolt egy kis csípőtorna, hogy az izmok ne szűküljenek be. 

Kértünk új lúdtalpbetét receptet is. 

Aztán ha már ott voltunk, akkor megmutattuk Milán ujját is, mert néhány hete beütötte a kapufába. De nem is szólt akkor rögtön, csak később vettük észre, hogy valami nem stimmel vele, úgyhogy most megmutattuk az orvosnak ezt is. Kaptunk egy új rtg.papírt. 

Megint lementünk a rtg.re, megint fel, megint. A rtg. alapján a miorvosunk konzultált a kézsebésszel, mert egy kis szilánk lepattant a felső ujjpercéről. Most kaptunk időpontot a jövő hétre a kézspecialistához, és vettünk ujjsínt, amit hordania kell. 

Csak egy röpke 4 óra hosszát töltöttünk a kórház falai között. Teljesen szétcsúszva tántorogtunk onnan ki. De még mindig volt egy körünk, mert az ottani segédeszközboltban nem volt Milánra való sín, így hazafelé még beugrottunk az Uzsokiba. 

Máté ofője reggel küldött egy emalt, hogy végül úgy határozott a tantestület, hogy a jövő héttől 4 nap online 1 nap rendes oktatás lesz. Nem örültünk neki annyira, de elfogadtuk, de nem is igen volt idő ezen gondolkodni, mert Milánnal már indulófélben voltunk. Épp csak említettem Máténak, aki tudomásul vette. 

Aztán kora délután jött egy másik email, hogy a reggeli levél strono, mégiscsak lesz jövő héttől rendes oktatás, a részleteket majd ma küldik. Hát kíváncsi vagyok. 

Ezzel párhuzamosan jött a hír Marci iskolájából, hogy mivel több pedagógus is beteg lett, ebből ketten a pletyák szerint kórházban is vannak, és sok gyerek is hiányzik ( ők nem feltétlenül covid miatt) 15-ig bezár az iskola. 

Szóval Máté épp visszamegy( remélhetőleg), Marci pedig kényszerszüneten lesz a jövő héten. 

Aztán tegnap volt az is, hogy Máténak sportorvoshoz kellett mennie. Úgy terveztük, hogy ezt most egyedül intézi, mert Feri közben Milánt fuvarozta, én meg Marcival voltam itthon.  Hegedű után rögtön odament. Itthon kitöltöttük a papírokat, vitte az iratait, és reméltük, hogy minden rendben lesz. A Bethesdába ment, ott ismerős már a terep, megbeszéltük, hogy jelentkezzen le a főépületben, aztán menjen hátra a rendelőbe. Így is tett. mikor megérkezett szólt, hogy ott van. Nem volt semmi plusz dolog, csak a portán lázat mértek neki. Pikkpakk végzett. 

Aztán csak várom, várom haza, mert már egy csomó idő eltelt onnantól, hogy írt, hogy már kész van. Azt beszéltük meg, hogy hazafelé nem jön át a Bethesdától a Mexikói útig az aluljárón, mert ott a két aluljáró közötti rész nagyon gáz, és elhagyatott, jobb a békesség, úgyhogy az volt az útiterv, hogy visszajön 1 megállót a 1-es villamossal, és úgy száll át a hazafelé jövő járatra. Azt a részt jól ismeri, és ott sokan is járnak. 

De Máté csak nem jött. Ilyenkor sosem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, ha felhívnám, és akkor akkor az út közepén, vagy ahol van elkezd kotorászni a holmija között, és ezért fogja baj érni, vagy főjjek itthon a levemben, bízva abban, hogy nincs baj. Ahogy így tanakodtam magamban, közben megérkezett Máté is. 

Azt mondja azért csúszott meg, mert rossz irányba szállt fel a villamosra, és már csak a Lehel térnél tudott korrigálni. Azt mondja a régi Kikánál lett neki gyanús a dolgo, hogy nem jó felé megy, le is csekkolta a googlemapsen, és akkor leszállt, és várt egy másik villamost az ellenkező irányba. 

Na, szóval így történt. Még szerencse, hogy nem ment el a végállomásig, mert akkor még mindig utazna :-) De azért jól megdicsértük, hogy ügyes volt, és nem esett pánikba, hanem orvosolta a problémát. 

Ma már péntek van! Reméljük ma már eseménytelenebb lesz a nap.