Csak egy péntek, csak egy szombat

Azért milyen durva már, hogy egy héten belül a télikabáttól a rövidnadrágig mindent hordtak a fiúk! 

Kedden, még a szünet utolsó napján muszáj volt visszaszednem a vastag kabátokat, mert Marci mindenképp ki akart menni az udvarra. Aztán jött a meleg, pénteken már szinte nyár volt, erre szombat-vasárnap megint bundás kabátban mentek ki a fiúk az udvarra. Ahhhh.... 

Péntek-szombat nem volt itthon Feri. Ami egyébként nem lenne hírértékű, csak annyiból volt az, hogy a péntekünk iszonyú zsúfolt és fárasztó lett így mindenkinek. 

Pár hete kicsit kihúztam a gyufát Milánnál, jogosan, mert elfelejtettem nevezni a Bendegúz versenyre. Pedig emlékszem, hogy szólt, de akkor még olyan messzi volt az időpont, meg nem is értettem már akkor sem, hogy miért nekem kell nevezni, úgy emlékeztem az iskolában szokták ezt közösen intézni, mindegy, nem neveztünk. Erre aztán előállt azzal, hogy akkor viszont nevezzünk a Nagy Digitális Kalandra, amit a Logiscool szervez, nem csak logiscoolosoknak. 3 fős csapatot kellett összeszedni. Összeszedte, leleveleztem a szülőkkel, neveztem a versenyre, de az nem jutott el az agyamig, hogy a technikai eszközöket majd nekem kell biztosítani, vagyis gépet azt magunknak kell vinni. 

Szóval közeledett a verseny napja, és én tök parában voltam, mert az itthoni gépünket nem gondoltuk annyira nagyon stabilnak, hogy aggódás nélkül kibír-e másfél órát töltés nélkül, mert a leírásban ezt kérték. Végül több lehetséges megoldásról is beszélgettünk a másik anyukával, de mindet elvetettük végül, és maradt az én gépem, és persze elcsomagoltam mellé a töltőt, plusz még egy hosszabbítót is, hogy legrosszabb esetben bárhonnan, áramot vezetek a gépbe. Nem tudtam volna megállni Milán előtt, ha azért nem tudják befejezni a feladatsort, mert lemerül közben a gép... hát az vérciki lett volna. Ja, és még a tabletet is elraktam, biztos, ami biztos. :-)

De még el kellett rakni a furulyaórát, de ahhoz 2 másik diákot is meg kellett mozgatnunk, akik szerencsére nagyon rugalmasak voltak, és végül ez a része flottul ment. 

Persze, mivel Milán volt a szervezőember a csoportban, így én vállaltam magamra, hogy elszállítom a 3 delikvenst a helyszínre, majd vissza a suliba. ( ekkor még nem tudtam, hogy utána még furulyaórára vissza kell menni) 

Laptáskával, (baromi nehéz volt), hegedűvel-furulyával-mappákkal és a hosszabbítóval körülaggatva magamat ott is voltam fél2-kor a suliban. Máté félig velünk jött, majd egyedül szállt át a villamosra és ment hegedűre, mi meg mentünk tovább a busszal. 

A Radnótiban volt a verseny. Ez lenne az első számú céliskola Milánnak negyedik után. Annyira jól is állt neki :-) 

Várakozás közben egy másik anyuka, ( Milán egy másik osztálytársának az anyukája) még jól megparáztatott megint, mikor megkérdezte, hogy a legfrissebb crome van-e a gépünkön.... hát mit tudom én... de tényleg... 

Végül mikor beengedtek a terembe, akkor minden a helyére került, be tudtuk dugni a gépet, mások is készültek hosszabbítóval, nem csak én, elindult az oldal is, ami kellett, be is tudtak lépni a fiúk, szerencsére akkor még ott lehetett lenni a szülőknek. Kicsit ettől is féltem, hogy majd nem lehet egyáltalán bemenni, és akkor nem fognak boldogulni, de minden félelem alaptalannak bizonyult, mert minden flottul működött, ott segítettek, ha kellett, szóval nagyon klassz volt az egész. 

A verseny alatt nem lehetett bent senki, de nem is maradtam volna, mert úgy beszéltük meg Mátéval, hogy a hegedűóra végére majd odamegyek, ( elvileg nincs annyira messze a két suli egymástól, gyakorlatilag abban a hőségben iszonyat soknak tűnt az a gyaloglás oda-vissza), együtt megvárjuk Milánékat, és visszamegyünk a suliba. A kölcsöngyerekeket leadom, Máté felmegy szolfézsra, Milánnal pedig visszarongyolunk furulyázni. 

A versenyen logikai feladatokat kellett megoldani, egyre nehezedő szinteken. A feladatok és a megoldások még nem kerültek fel az oldalra, úgyhogy többet nem is tudok erről. Milán kicsit csalódott volt, mert nem kerültek be az első 3-ba, de mivel a 3-4. osztályosokat együtt értékelték, mondtam neki, hogy a 4-dikesek azért előnyben vannak, ne búsúljon. Persze ez nem érdekelte akkor annyira. 

Vissza a suliba, vissza a furulyára, persze húztam magammal azt a dögnehéz laptoptáskát, mert hazamenni közben nem volt idő. Marcit is egy barátnőm vitte haza az oviból, és náluk csövezett a délután. :-) 

6 óra is elmúlt már mire hazaértünk, és még utána MArcit is össze kellett szedni. 

Szombat délelőtt folytatódott a péntek délután. Máténak focikupája volt reggel, 8.15-re kellett ott lenni. A kicsiknek meg úszásuk van 8.45-től. 

Mindig rácsodálkozok, hogy milyen klasszul úsznak már a fiúk, Milán már egészen profin csinálja a mellúszást, aminek nagyon örülök, mert az a mozdulatsor különösen jót tesz a lábának. 

PErsze, mire eszembe jutott, hogy le is videózhatnám, addigra már majdnem a medence végére ért. 

Aztán miután jól bemelegedtünk az uszodában, kimentünk a focipálya szélére, hogy megvárjuk Mátét, és ott nagyjából kockára fagyasztottuk magunkat. Azóta sem tudok nem fázni. 

Amúgy meg szörnyű, hogy már május lesz a héten... még csak most kezdtük az áprilist. És már most látom, hogy olyan sűrű lesz ez az utolsó hónap...