Marci a pókember

Húú, de nagyon el vagyok maradva... jól besűrűsödött a február vége...Hogy időrendben haladjak, csütörtökön volt Marci farsangja az oviban, amin pókembernek öltözött. Hiába sorakoztattam fel előtte legalább 3 alternatívát, hogy mi legyen, amihez minden van itthon korábbról, autóversenyző, Miki egér, sima egér, denevér, akármi, nem volt jó egyik sem, mert ő a fejébe vette, hogy pókember lesz, és kész, punktum. Nekem meg nem volt se kedvem, se erőm vitatkozni vele, és hosszasan győzködni, egyszerűbb volt fejet hajtanom, és beszereznem a pókember jelmezt. Szerencsém volt, mert épp aznap, amikor Ferivel is megvitattam a jelmez kérdést, hogy ám legyen, pont föltett este egy csaj a kerületi adok-veszek csoportba egy pont Marcira való, pont olyat, úgyhogy le is csaptam rá, és két nap múlva már itthon várta az asztalon a nagy napot.

Végül is nem bántam meg, mert nagyon cuki volt az izmosított pókember jelmezében :-) ( bár ő pótembernek mondja 😜)

És jól is érezte benne magát, csak eléggé beleizzadt, állítása szerint, amit nem is csodálok. Az lett volna a csoda, ha ebbe a fincsi műanyag anyagba nem izzad bele. De túlélte. 

Az ovis farsang a szokásos rend szerint zajlott, voltak vetélkedők, móka, kacagás, evés-ivás, tánc, mulatság. Sütöttem a társaságnak egy nagy tál fánkot aznap reggel, amit ebéd után finom házilekvárral el is fogyasztottak. 

 Volt egy pókembertárs is :-D Külön poén, hogy mind a ketten Marcik is.

Aztán még másnap is farsangoltak a borókások. Csak én erről elfelejtkeztem, mert a másnapra már az iskolás farsang volt csak a fejemben, és annak minden összetevője. Lehetett megint jelmezt vinni, és abban bohóckodtak egész nap. Micsoda szerencse, hogy mindig lapul egy focimez a zsákban, amit elő tudunk kapni, ha úgy hozza az élet, így pénteken Marci focistának öltözött. :-)