Mindig csak a rohanás

A múlt hét egy merő rohanás volt, elejétől a végéig. Leginkább a farsang jegyében, mert minden egyes darabért külön-külön máshová kellett elmenni. Pedig azt gondoltam, hogy idén megússzuk a nagy jelmez parádét, mert Milán most már sokadik éve mondja, hogy ő szupermen lesz, és most idén beadtam a derekam. Nem volt erőm meggyőzni őt róla, hogy legyen inkább más. Meg most egyébként is rá van kattanva erre a szuperhős témára, szóval eldobtam minden elvemet, és rábólintottam. Csakúgy, mint Marci pókember ötletére. Marcinak tök véletlenül találtam a facebookon egy pont rá való pókembert, ráadásul izmosítottat :-)  Csak pár megállót kellett érte menni, szerencsére. Hazafelé pedig megettük egy hambit. Szegénykém úgyis örökké csak asszisztál a nagyok programjához, gondoltam, hadd legyen egy jó napja :-) Meg ilyenkor, amikor csak ketten vagyunk, akkor olyan kis cukorborsó tud lenni. Bezzeg, ha összekerül valamelyik tesójával...

Aztán Máté jelmezéhez is darabonként kellett beutaznom a városba. Már csak 1 dolog hiányzik, de remélem, hogy a köv. két hétben még sikerül azt is beszereznem. Majd mutatok róluk képeket, amikor mindenki egyben lesz. 

A fiúk rákaptak az olvasásra. Gyakorlatilag versenyt olvasnak, és ez olyan jó! Ma reggel pl. már korábban ébren voltak, mint ahogy fel kellett volna kelniük, és mindketten az ágy végében olvastak az ablak alá kuporodva. Máténak már könyves bakancslistája is van, köszönhető ez Angéla néninek is. Részben. 

Angéla néni azt találta ki, hogy egy nagy kartonpapírra mindenki írja fel, hogy mit olvas éppen. Ezáltal motiválva a kevésbé olvasókat, és ötleteket adva a többieknek. Szoktak olyat is csinálni, hogy ha valaki olvas egy jó könyvet, akkor kiállhat a többiek elé, és bemutathatja, mesélhet róla, hogy kedvet csináljon hozzá a többieknek. 

Péntekre Máté kutyául elkezdett köhögni. Durván szárazon ugatott, mint egy jól megtermett kutyus. Elkezdtem neki tolni a szirupot, meg a szopogatós tablettát, mert most szombaton szólót énekel(ne) a szolfézs fellépésen. Ma már egész jól van, csak az orra folyik, remélem szombatig összeszedi magát. 

Szóval így... ma sem vagyok író formámban....