2014. június 25., szerda

Marciságok

Régen írtam már MarciÚrról, pedig annyi, de annyi mindent meg lehetne említeni vele kapcsolatban. Az elmúlt egy  hónapban valahogy mintha fénysebességre kapcsolt volna, és minden nap tesz, csinál, mutat valami olyat, amit korábban nem, én pedig csak hüledezem. Nehezen tudom tartani vele a lépést, és bevallom, nehezen is tudok vele boldogulni olykor-olykor. Mert Marci bárhonnan is nézem mindig kilóg a sorból. Ő aztán pont még véletlenül sem csinál semmit úgy, ahogy azt a tesói tették korábban, de úgy sem csinál, ahogy kérem tőle, és még csak nem is viselkedik úgy ahogy azt elvárnám, szóval nagyjából olyan mintha ő szabadon létezne bele a nagyvilágba, én pedig loholva aszisztálnék neki a felnövésben. Egyszerűbben fogalmazva elég sokszor előfordul, hogy tojik rám, és arra amit mondok neki. 
Persze azért végül nyilván enyém az utolsó szó, de ekkor van az éktelen ordítás, a toporzékolás, a földönfetrengés, a csapkodás. Na hát ez a csapkodás és a dobálózás a halálom egyébként. 

No de, nem is arról akartam írni, hogy mit nem tud a gyerek, hanem arról, hogy milyen okos és ügyes, mert egyébként meg tényleg az. Meg igazából kis tündérbogyó egészen addig, amíg az érdekeink nagyon nem különböznek. 

Szóval csak úgy random módon, hogy mi is jut eszembe Marciságról. 

- Elsőre rögtön az, hogy legyen bármilyen kis akaratos vagy agresszív kismalac, akkor is imádom. Ki is használja egyébként, hogy nem nagyon tudok rá 2 mp-nél tovább haragudni. Meg a legkisebbségét is mindig igyekszik a maga javára fordítani. Nagyon rafkós.
- Most, hogy lassan közelítünk a születésnapjához egycsapásra felgyülemlett benne az önállósodási vágy. Mindent egyedül akar csinálni. Mindent. És ha segíteni akarok, akkor bepipul és csapkod, pláne, ha nem is hagyom pl. levest kanalazni. 
- De most már egyre többször eszik tökegyedül, leginkább a másodikat, azt ügyesen meg is eszi. 
- Inni is próbál pohárból. Hát ezen még van mit finomítani. 
- Cipőjét, zokniját egyedül próbálja felvenni. Vagy sikerül vagy nem. A cipő többnyire szokott. 
- A nagy sokk nekem, hogy Milánt utánozva ő is pelus nélkül akar pisilni. Odaáll a bokor mellé is letolt gatyával, és itthon is mindig fut Milán után a wc-re, és tépi le magáról a ruhát. Pisilni eddig még peluson kívülre nem pisilt, de nagyon lelkesen ül fel a wc-re. Persze meggátolni nem akarom ebben, de nem is forszírozom ezt a szobatisztaságot egyelőre. Az utolsó tőrdöfés lenne most a szívemnek, ha még Marci is elhagyná a pelust. Akkor már tényleg nagyfiú lesz. Legyen csak még kicsi!
- Milánt egyébként mindenben úgy utánozza, mint egy kismajom. Ő talán kicsit közelebb áll hozzá, mint Máté, talán a kisebb korkülönbség miatt, de ha valamit akar, játszani, vagy kézenfogva sétálni, vagy bármit, akkor Milánhoz megy először. Befekszik mellé az ágyba, ölelgetik, puszilgatják egymást. Mátéval is csinálja ezt persze, csak talán picivel kevesebbszer. 
Nem hiszem, hogy ez nekik feltűnt volna egyébként, vagy hogy rosszul csapódna le ez bennük, Mátéban, Máté már okos, ha valamit sérelmez ő azért hangot ad neki, és akkor próbáljuk orvosolni, megbeszélni. 
- Annyira mókás tud lenni, hogy nem is lehet elmondani igazából, mert látni kellene a grimaszait, a mozdulatait amikor táncikál, hallani a kis hangját, amikor énekel, annyira, de annyira aranyos és mulatságos. 
- Ha valami huncutságról van szó, az tutifix, hogy MArci az első, aki csatlakozik, hacsak nem pont ő az értelmi szerző. 
- Ügyesen rúg labdát.
- Lépcsőn fel-le közlekedik. Egyedül is, de jobb szeretem, ha fogom a kezét. 
- A napi rutinjának az elengedhetetlen része a fürdés utáni pucéron fetrengés az ágyban. Ilyenkor jól körbe lehet puszilgatni a kis habtestét. :)
- Tud félelmetes oroszlánhangot kiadni. 
- Nem néz meséket, nem érdeklik. Gryllus Vilmos animációit viszont szereti, de abból sem mindegyiket. 
- Meseolvasásra sem annyira vevő még, bár most már a lapogatós könyveket örömmel lapozgatja. A Nagyok könyveit is szívesen nézegeti, nézegetné, de a papíralapúakkal még kcisit hadilábon áll. 
- Integet és puszit küld. Közben gödröcskésen vigyorog és iá-zik. Ilyenkor is zabálnivaló.
- Édességfüggő lenne, ha lehetne. Kekeszen, süteményen, piskótán, joghurton, pudigon, túró rudin, vagy bármin, ami nem "rendes" kaja, napokig ellenne, szerintem. Az utóbbi időben viszont a "rendes" kajákat is mintha jobban megenné, mintha kevésbé lenne válogatós és ételkiköpős. Fene tudja. Éhen még nem halt, soványnak nem mondható, szóval gondolom kap elegendő tápanyagot. 
- Az össze gyerek közül ő a legnagyobb csibész. Bizton állíthatom. És az is hótziher, hogy vele lesz a legtöbb bajunk a későbbiekben, mert annyira öntörvényű, annyira makacs és annyira kompromisszumképtelen, mint semelyik másik. 
- Nem túl szerencsés ez a kor a nyarat illetően, mert nehéz vele az utcán közlekedni. A babakocsiban már csak nagyon módjával marad meg, motorral vagy nem jön, vagy száguld mint a bolond, gyalog teljesen használhatatlan, mert csak bohóckodik. Leginkább most a biciklizés jön be, a gyerekülésben jól megvan, eldalolgat, elbeszélget a hátam mögött, simogatja a hátamat. Csak hát nem tudunk mindenhová biciklivel menni, ez a baj. 
 - Hajnalban ébred. Ha ez fél 7-re esik, akkor az már elviselhető, de van amikor fél6-kor is már kéri a reggeli tejét. Ezzel kapunk még egy kis időt, amíg megissza, addig még lehet mellette bóbiskolni, néha-néha még vissza is alszik, de nem ez az általános. Napközben egyszer alszik már nagyon-nagyon régóta, akkor olyan 2- 2 és fél órát kb. 


És annyi mindent lehetne még írni róla, mert tényleg annyira nem olyan mint a többiek, közben meg valahol mégiscsak olyan, és néha egészen Mátés, máskor meg egészen Milános, de egy nagyon különleges egyéniség, és egy nagyon üde színfoltja a mindennapjainknak. Egy vérbeli bohóc, tele van szeretettel, de közben kicsit féltékeny is a tesóira, máskor meg agyonnyomja őket a szeretetével.
Kíváncsi vagyok, hogy ha már majd fog tudni beszélni, akkor már nem csak a sajátos kis jelbeszédünkkel fogunk kommunikálni, ami egyébként tökéletesen működik, csak van, amikor én nem akarom érteni, hogy mit akar, mert én nem azt akarom, szóval hogy milyen lesz majd vele az élet, amikor majd ő is beszélni fog, hogy ez a vicces, mókás, grimaszkodós Marci majd szóban is ilyen mókamester lesz-e. Nyilván igen. Úgyhogy szerintem nagyon izgalmas évek vannak még előttünk MArcival (is) :)


1 megjegyzés: