Tegnap volt az első nap, amikor Máté és Milán külön csoportban úsztak az uszodában. Máténak már egy ideje helye lett volna az egyel nagyobb csoportban, de amikor hosszú kihagyás után novemberben újra elkezdtünk járni, és Milán még első alkalommal csobbant, jobb volt, hogy együtt úsznak András bácsinál, nem erőltettem, hogy a következő csoportba kerüljön. Aztán decemberben elbénázta a felmérést, és nem került át, majd jól átbeszéltük a dolgot, és feloldottuk azt a lelki gátlást is, ami volt benne, hogy tartott a másik csoporttól, ő továbbra is András bácsihoz szeretett volna járni, pláne, hogy Milán is ott volt. Végül januárban összeszedte magát, és szépen átsiklott Kriszti nénihez :)
Szóval tegnap volt az első alkalom, amikor már külön csoportban voltak, igaz, egyelőre még egy medencében, a medence két oldalán. Kicsit féltem, hogy Milán majd balhét csap, hogy ő is Mátéval akar együtt úszni, vagy egyáltalán be sem megy a vízbe Máté nélkül, de erről szerencsére szó sem volt. Mindenki szépen a saját oldalán csobbant a vízbe, és tette a dolgát az óra alatt.
Amennyire Marci engedte próbáltam őket figyelni. Milán, ahhoz képest, hogy két hónapja kezdett járni, szerintem és András bácsi szerint is borzasztó ügyes. Ráadásul, idén az eggyel korábbi úszásra járunk, ahol még nagyon kevesen vannak, sokszor csak ketten vannak 1 oktatónál, és így nagyon jól halad.
Máté is ügyesen csinálta, amit Kriszti néni kért tőle, meg is dicsérte őt Kriszti néni, és Máté nagyon boldog volt.
Kifelé jövet mindketten egyszerre mesélték, hogy ki mit csinált, és kérdezték, hogy néztem-e őket.
Mondtam, hogy persze, hogy néztem mind a kettőjüket.
Máté:- És hogy tudtál mind a kettőnket nézni egyszerre? Úgy hogy egyik szemeddel engem néztél, a másikkal meg Milánt?
Fogjuk rá. :) A harmadikkal meg Marcit :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése