Nagy nap volt a tegnapi, mert első alkalommal maradt ott Milán aludni az oviban, mivel Marcit tanácsadásra kellett vinnem éppen abban az időben, amikor érte szoktam menni. Gondoltam jó lehetőség lesz ez arra, hogy legálisan ne menjek érte, és kipróbáljuk milyen is az ovibanalvás.
Itthon már a hétvégén megbeszéltük, hogy akkor majd kedden ottalszik az oviban, átrágtuk a miérteket, kitárgyaltuk a lehetőségeket. Cumit ugyebár nem lehet vinni az oviba, de a nyuszikájához ragaszkodott. Az ölelős nyuszimat vigyük anya, jó???? Hát persze, hogy azt vittük.
Hétfőn reggel enyhe pánikkal a szemében és a hangjában kérdezte, hogy ma kell ottaludnom? Nem, nem ma. Majd holnap. Megnyugodott.
Este sokadjára is mindent megbeszéltünk, hogy mi hogy lesz, és abban maradtunk, hogy nem muszáj aludni, ha nem tud, csak csukja be a szemét, és maradjon csöndben, ne zavarja a többieket. Azt mondta jó.
Kedden reggel lelkesen pakolta a szatyorba a kispárnáját és a nyuszikáját, és nagyon büszke volt arra, hogy ma ő is az oviban alszik.
Szilvinénivel átbeszéltük a teendőket, és rábíztam, hogy ha nagy gáz van, akkor azért mindenképpen szóljon, mert a doktornő után tudok Milánért jönni, ha kell. Mondta, hogy jó-jó, de higgyem el, nem lesz baj, Milán nagyon okos és ügyes. Persze tudom én ezt, de azt is tudom, hogy ha valamiért felhergeli magát, akkor ott aztán kő kövön nem maradt és ordít mint a sakál, és akkor nemhogy a csoportban, de a kerületben sem fog senki aludni.
A doktornőnél nem volt semmi, azon túl, hogy megmérték Marcikát, persze ezt is utálta ( 10300 g ebéd után, és 74 cm) de oltást nem kapott mert folyós az orra.
Aztán itthon csak vártam, vártam, de Szilvi néni nem hívott, nem üzent, aztán már azt vártam, hogy mehessek értük.
Mikor odaértem, akkor még uzsonnáztak. Az ajtó nyílásából pont ráláttam Milánkára, és olyan kis aranyosan ücsörgött a kisszéken, és falatozott. Olyan nagyfiú már!
Mikor végzett, akkor szaladt ki nagy mosollyal, és újságolta, hogy aludt az oviban, és hogy jó volt az oviban aludni. Az óvónéni is megerősítette, hogy aludt, bár jó későn aludt el, de addig is csöndben volt, szépen, ügyesen, nem volt vele semmi probléma.
És bár egész délután fűnek-fának elújságolta, hogy az oviban aludt, ennek ellenére ma mégis azt mondta, hogy ne vigyünk kispárnát, és menjek érte ebéd után, mert itthon azért jobb aludni. Én meg persze érte mentem, mert imádom, amikor itt szuszmákol a kisszobában :)
Hát ez volt az első lépés, ami dupla lépés is volt egyben, mert nemcsak az oviban alvásból debütált Milán, hanem a cumi nélküli alvásból is. Aztán majd lesz folytatás is valamikor.
Kis lépések ezek az emberiségnek, de nagy lépések Milánnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése