2013. november 7., csütörtök

Iskolaválasztós

Akár akarom, akár nem, mivel novembert írunk, muszáj volt belevetnem magam ebbe az iskolás témába. Egyébként nem maradtam le semmiről, az iskolák java részében még el sem kezdődtek a nyílt napok, szóval abszolút időben vagyok. 
Nem tudom, máshol hogy van ez, mifelénk őrült hisztik vannak az iskolaválasztásból, mégpedig leginkább azért, mert nincs is nagyon lehetőség választani, mivel a legtöbb helyen több a gyerek, mint az iskola, ezért jó ha a körzetesek bekerülnek, körzeten kívüliekkel csak nagyon különleges helyzetben állnak szóba. Azért az ember próbálkozik persze egy -egy jó nevű, jobb nevű iskolával, de a sokadik elutasítás után már nem nagyon van értelme.
Namármost. A mi körzetes iskolánk, a Széchényi, évekkel ezelőtt, mondjuk 10 éve, nem volt egy elismert iskola, sőt... de akkor még más szabályok voltak, aki akarta, azt tudta máshová vinni a gyerekét, ma ez már nincs így. Aki akar, biztos tud kiskapukat keresni, a legfelkapottabb ugyebár az átjelentkezés, de biztos van ezen kívül még számos más, de én-mi ezekből inkább kimaradnánk. Átjelentkezni nincs hová, és egyébként sem fér bele az elveinkbe a trükközés, azt pedig hogy Máténak hogy adnám be, hogy eddig ez volt a címünk, és most is itt lakunk, de holnaptól, ha kérdezik, akkor már az, hát nekem ehhez nincsen arcom. Ennek ellenére megértem aki azokat, akik tudnak élni egy ilyen lehetőséggel, de mondom, nekünk még lehetőségünk sincsen. 
Aztán az évek során sokat változott az iskola, összevonások is voltak, meg körzethatár módosítások is, és amióta én foglalkozom a témával, nagyjából tavaly óta, azóta hallok hideget is, meleget is. 
Vannak akik azt mondják, hogy ááááá., soha az életbe nem vinné oda a gyerekét, bár azt nem tudom, hogy akkor milyen alapon tud véleményt mondani. Aztán egyre több hiteles forrást is sikerült megkérdeznem, akiknek oda járnak gyerekei, és ők többnyire jó véleményt mondtak. Persze vannak negatívumok, szerintem mindenhol vannak, de alapvetően mindenki azt mondta, hogy jók a tanárok, jó a tanterv, és rengeteg délutáni foglalkozásra van lehetőség, ott helyben, épületen belül. 

Szerdán nyílt órák voltak az iskolában, és mindenképpen szerettem volna elmenni, és ha mást nem, legalább csak körbenézni a suliban, hogy mégis milyen az alaphangulat. 
A három órából csupán csak a harmadikra sikerült odaérnem, oda is mellbedobással utolsóként, Marcival a karomban, mert már nem volt időm leadni a játszóházban. Olvasás óra volt. 
Fura volt bekuporodni a hátsó sorba a gyerekek mögé, nem is nagyon értettem, mit keresek én ott.... az óra nagyon pörgős ütemben folyt, volt szómagyarázat, szóalkotás, hangos olvasás, versmondás, melynek a végén a gyerekek értékelték szövegesen a versmondót. És bár tudom, mert emlékszem még az én iskoláskoromból, hogy az ilyen bemutatóórák eléggé idealizáltak, ennek ellenére úgy tűnt, hogy  a gyerekek lelkesek, fegyelmezettek, és még azok is törekedtek a helyes megoldásra, akik látszólag inkább a gyengébbek közé tartoztak. 
Összességében nagyon szimpatikus volt, ami láttam. Sajnos csak ezt az egy tanítónénit tudtam megnézni, de ő határozottnak, keménykezűnek, de ezzel együtt gyerekbarátnak tűnt, és sokat mosolygott. 
Később, mikor az oviban elmeséltem Ibolya néninek, hogy mi volt, akkor mondta, hogy közben utánakérdezett ő is, és pont ezt az A. nénit mondták többen, hogy ő nagyon jó pedagógus. 
Szóval talán mégsem lesz annyira nagy baj. 
Lesz még ilyen alkalom, akkor mindenképpen meg szeretném nézni majd a többi tanítónénit is, jövő pénteken pedig a gyerekeknek lesz foglalkozás, arra mindenképpen elmegyünk Mátéval.

Közben persze nézegettem más lehetőségeket, amik esetleg jók lehetnének, és nincsenek a világ végén. Mert sajnos ennek is szempontnak kell lennie, és így már nincs is olyan sok lehetőségünk, mert a másik közeli Munkácsyba lehetetlen bejutni körzeten kívülről, mert adottságaiból adódóan kis létszámos, 1 matekos osztály van, és egy rajzos, de oda képességfelmérés van. 
A másik, ami talán szóba jöhet, a Jókai, ami azért lenne jó, mert csak pár megállónyira van tőlünk, ráadásul csapásirányban, erről viszont nem sokat tudok, mert a honlapjukon nem találok infót, és az oviban sincs semmi kifüggesztve.
És hát van a nagy kedvencem, ami tök jó lenne, csak baromi messze van, de semmiképp sincs közel, a Hermann Ottó, ami egy erős reálos iskola, és bár első körben ezt a lehetőséget teljesen hárítottam, aztán csak befurakodott az agyamba, és nem hagy nyugodni. Mondanom sem kell, hogy csak körzetesek kerülnek be mondjuk 98 %-ban, meg testvérgyerekek, meg öregdiákok gyerekei. Mi egyik sem vagyunk. :( 

Hát egyelőre így állok. Szeretném azt hinni, amit hiszek is, hogy az első 4 osztály  inkább adjon egy biztos alapot, kedveltesse, szerettesse meg a gyerekekkel a tanulást, tanulják meg, tanítsák meg nekik, hogy tanulni jó, tanulni izgalmas, és érdemes. Szeretném hinni, hogy nem ezen az első négy éven fog múlni az, hogy a gyerekekből atomfizikus lesz, vagy utcaseprő. Szeretném hinni, hogy egy nem elit iskolában is vannak lelkes, a szakmájukat és a gyerekeket szerető pedagógusok. Szeretném hinni, hogy egy kicsit még lehetnek gyerekek a mai 6 évesek is, hogy nem kell feltétlenül  reggeltől estig az asztal mellett görnyedniük, hogy majd 20 év múlva legyen belőlük valami. Vagy ez ma már csak utópia? Muszáj bekerülni a mókuskerékbe, különben nem vagy senki, se gyerekként, se szülőként, mert nem a jónevűbe járatod a gyerekedet? Ugye nem? 

Mondom én, hogy izgalmas időszak lesz ez, leginkább azért, mert rengeteg kételyem van, iskolákkal kapcsolatban, tanítással kapcsolatban, képzéssel kapcsolatban, és a legrosszabb az egészben, hogy nincsenek egyértelműsíthető válaszok, hiszen egyik sem jó vagy rossz, mindegyik valamilyen. Kérdés az, és ami a legfontosabb feladatunk a következő hónapokban, hogy "kitaláljuk", hogy Máténak mi lenne a legjobb. Hogy egy keményebb iskola mellett bírná-e pl. a hosszabb utazást minden egyes nap, vagy inkább legyen egy átlagos követelményű, de közelebbi, ahol kap extra tehetséggondozást, ha valamiben jobb, mint az átlag.
Hogy tudnék helyesen dönteni? Lehet egyáltalán helyesen dönteni, hiszen mindkét lehetőség kompromisszumokkal van teli ?
Áááááhhhh!!!!! 

A csapongásaimból kiindulva nyilván nem ez lesz az utolsó hasonlóan vívódós bejegyzésem a közeljövőben. Előbb-utóbb majdcsak elriasztom még a maradék maroknyi olvasómat is :)

8 megjegyzés:

  1. Szia

    Mi tavaly választottunk iskolát. Megértem amin keresztülmész, egyet kérlek ne felejts el, előfordulhat, hogy a két kicsi beteg és a nagyért el kell menni az iskolába. Nagyon nem mindegy, hogy három lépést kell tenned, vagy három kilométert.

    (egyébként én angol tannyelvű iskolát választottam, egyenlőre pozítív a dolog, bár igaz, hogy az elején nagyon fáradt (és hisztis) volt a gyerek, viszont látom, hogy játékosan hogy is halad a nyelvvel)

    Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ildikó, köszöntlek, és köszönöm a kommentedet :)

      Persze, persze, arra nem tértem ki, mert annyira egyértelmű, hogy ott van a másik kettő, akiket ugyanúgy oviba kell vinni, meg betegek is lehetnek, persze ez mind szerepel a mérlegelési listán, mint ahogy az is, hogy leginkább egyedül kell a gyerekek transzportját megoldanom, ha minden úgy lesz, ahogy most, és Feri munkája nem változik addig meg jelentősen. Erre nem sok esélyt látok.
      Szóval igen, ezeket is figyelembe vesszük.
      A közelünkben csak német tannyelvű iskola van. Azt nem akarom. Az angolon még lehet hogy elgondolkoznék, de mivel az messze van, szóba sem került.

      Törlés
  2. Én azt hiszem, az a legfontosabb, amit Te is írtál, hogy megszerettesse vele a tanulást, és hogy hat évesen még ne kerüljön bele egy örökké hajtós mókuskerékbe. Ráér hajtani. A biztos tudás alapjait szépen, lassan és alaposan kell lefektetni, nem pedig hajtva-rohanva.. mert abból előbb-utóbb baj lesz. :)
    Az alsó tagozat után meg még bármi lehet.. ott vannak a nyolcosztályos gimik, vagy akár majd a hatosztályosak.. és az is lehet, hogy maradni akar. Igazából a pályaválasztás úgyis leginkább az érettségi környékén csúcsosodik, addig meg még rengeteg idő van.... az oktatási rendszer is kismilliószor fog változni. :)
    Én azt választanám, ami viszonylag elérhető távolságban van, onnan pedig, ha lehetőség van, rá, akkor egy kedves és gyerekszerető tanító nénit, akire majd még harminc év múlva is jó lesz visszaemlékezni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre mi is az első 4 évben gondolkodunk, és aztán lehet váltani, erősíteni, ha úgy látjuk kevés.
      Vannak gyerekek, szülők, akik bírják a hajtást, a terhelést. Máté szerintem nem hajtható a végletekig. Pedig okos, de ha besokall, akkor szivesebben odadob egy nemtudom-ot, mintsem kicsit gondolkozna.
      Én is egy kedves tanítónéniben reménykedem. Remélem megtaláljuk!

      Törlés
  3. Szia Bea!

    Jaj, de megértelek! Én harmadik gyerekkel ugyanígy vívódok és épp a héten voltam benn a suliban, mert most harmadjára pedagógust választunk (választanánk) nem tagozatot.
    Unokatesómék gyerekei járnak a Herman Ottóba, ők természetesen ezt a valakihez bejelentkezős módszert választották, valami ovis csoporttárs nagypapájához vagy kihez jelentkeztek be, majd pár hónap múlva ki. Lakcím. Én még az anyukámékhoz sem jelentkeztem volna át, pedig praktikus lehetett volna egy másik jó iskola miatt....Gusztus dolga.
    Barátaink gyerekei - akik a közeletekben laktak a gyerekek hatéves kora idején a Telepes utcán laktak és valami legközelebbi iskolát választottak (talán épp a Széchenyit?). Barátnénk aki tanítónő nagyon elégedett volt az iskolával, sokkal jobban szerette, szereti, mint ahol ő tanít, ez mint pedagógus, szakember véleménye, szerintem elég mérvadó lehet.
    Majd priviben írok Neked, én most nagyon magam alatt vagyok, négy éve ettől félek, hogy mi lesz Áronnal, hová kerül, most már látjuk a jót a rosszat egyaránt a suliban (versenyistálló, ahogy írtad, de nekünk bejön ez egyébként).
    Közel legyen a lakhelyhez!
    a Telepes utcairól még annyit tudok, hogy zenetagozatosak a gyerekek, hangszeren játszanak és talán ott helyben van a hangszeres óra?
    A bemutató foglalkozásokra pedig mindenképp vidd el Mátét!
    Ovis jóbarátok melyik iskolát választják?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajjjj, de jó, hogy leírtad amit tudsz. Jó véleményeket mindig jó hallani, és mondom, egyre több jót hallok, mint rosszat, csak hát nehéz gondolom visszakapaszkodni a sulinak a régi rossz dolgok miatt.
      Igen, itt helyben van zeneoktatás, nem zenetagozat, csak kijár a zenetanár. Ami tök jó!

      Máté csoportjával az a baj, hogy évközben indult és többen is nem a mi körzetünkbe tartoznak, tehát ők már eleve másik iskolában gondolkodnak. Persze sokan vannak akik hasonló cipőben járnak, mint mi, és keresik a lehetőségeket.
      Máté legjobb barátja ide körzetes, de ők szeretnének az angol kéttannyelvűbe menni. A másik barátjáék ők valószínűleg átjelentkeznek.A harmadik marad még egy évet. egy kisfiú szerintem megy a nővére után egy jónevűbe, bár még nem beszéltem az anyukájával, de csodálkoznék, ha nem így lenne. Aztán még vannak néhányan, de azok nem kifejezetten jóbarátai, de persze minden ismerős arc jól jön egy ismeretlen helyzetben.

      Ovistárs nagypapájához bejelentkezni nekem is egy kicsit sok.

      Törlés
  4. Bea, nagyon át tudom érezni a helyzeteteket, emlékszel, tavasszal hónapokon át nálunk sem volt már téma, tövig rágtuk a csontot és nagyon nehéz a döntés. Leginkább azért, mert elöre tényleg nem tudhatod, hogy Máté hogy fogja magát érezni, mert lehetnek idegen vélemények, áradozhat valaki egy suliról, de ez lehet nagyon szubjektív is, mert ha pl. egy tanítónéni Máténak "nem jön be", akkor lehet szuper az iskola, nem tudja jól érezni magát.. ugyanígy vagy a gyerekekkel is, nem tudhatod, kik lesznek az osztálytársai, milyen lesz a "felhozatal". Persze az jó, hogy informálódtok, csak azért nehéz a döntés, mert sok a szubjektív vélemény. Szerintem is érdemes a lakhelyhez közelit választani, föleg úgy, hogy ott a két kisebb tesó. És hat ami a legjobb, ha hallgatsz a szívedre, vagyis azt választjátok, ahogy Te/Ti leginkább úgy érzed/érzitek, hogy Máténak jó lenne! Szerintem az alsó tagozatban legeslegfontosabb egy jó tanítónéni, aki megszeretteti a gyerekekkel az iskolát és a tanulást. Aztán hajtani ráérnek késöbb is!! Itt Svájcban egyebként az elsö két osztály tiszta "szanatórium", 8- fel12-ig vannak a gyerekek, nulla házifeladat, alig követelmény, aztán a harmadikkal mindenki megkinlódik, ãllítólag rettentö nagy ott az ugrás, hat ez sem a legideálisabb....Kívánom, hogy sikerüljön egy jó helyet találni Máténak, ahol jól fogja érezni magát!!!! (hú ez az átjelentkezés egyébként elég durva.......- itt ha nem privátba iratja valaki a gyerekét, ami megfizethetetlen, akkor muszáj oda, ahol lakik, akárcsak az ovi, ugye mi emiatt költöztünk a nyáron, mert itt a gyerekeknek ovis kortól fogva gyalog és egyedül kell járniuk, ez is hozzá tartozik az itteni koncepcióhoz.....
    Szép hétvégét Nektek!! Orsi

    VálaszTörlés
  5. Emlékszem a tortúrátokra. Nem egyszerű tényleg.
    Mikor ideköltöztünk, ahol most lakunk, akkor úgy terveztük, hogy mire Máté iskolába megy, addigra majd elköltözünk, egyrészt, hogy legyen külön szobája, másrészt, akkor már direktbe úgy kerestünk volna lakást, hogy jó sulihoz tartozzunk. Amikor ide költöztünk gyerektelenül, nem igazán volt ez szempont, és az a 6-8 év meg olyan sok időnek tűnt akkoriban.
    Aztán máshogy alakultak a dolgok, és egyelőre még itt lakunk, és itt is fogunk még egy darabig, szóval a jelen helyzetből kell kihoznunk a maximumot.
    Én meg néha úgy érzem, hogy jó lesz ez itt a közelben is, egy jó tanítónénivel, a másik pillanatban meg egész másképp gondolom. Hát majd meglátjuk. Nektek is végül milyen jól alakult :) Hátha velünk is történik majd valami csoda.
    Amúgy nálunk a körzetes iskola sincs olyan közel, hogy egyedül el merném engedni Mátét, legalább egy 20 perces séta. De oviba se merném elengedni, pedig az nagyon közel van, de egy forgalmas úton kell átmenni. szóval fura nekem, hogy 5 évesen már nálatok egyedül járnak a gyerekek.

    VálaszTörlés