2011. február 28., hétfő

Készülődünk

Ha jól látom, nem nagyon sietem el az utóbbi időben a blogbejegyzéseket, és még ha sikerül is valamit webre dobnom, az is jobbára csak képes-videós, minimál szöveggel fűszerezve.... nem tudom... nem megy most valahogy az írás, de még a gondolkodás sem.... mi lesz így ennek a vége?????
Pedig zajlik ám körülöttünk az élet, nagyon is:)
Miután a múlt héten teleszívtuk magunkkal pihepuha, bársonyos babaillattal, a következő projektünk felé fordultunk teljes valónkkal, mégpedig a szerdai nagy utazásra!!!!!!
Ahogy Matyi mondja, repülővel megyünk külföldre Apával, Milánóba!
Nem, még nincs összecsomagolva. De a bőröndöket végül sikerült tegnap a harmadik boltban megvenni. Nem gondoltuk, hogy egy bőröndvásárlás ekkora feladat, de az, pláne, ha nem is mindegy milyen anyagból van, milyen a formája, és milyen színű (hogy ne 3 db 3 féle színűvel menjünk mert akkor vagy valamelyik bőröndöt hagyjuk el, vagy valamelyik gyereket, és egyik sem lenne túl jó). De végül sikerült.
Matyi már nagyon be van sózva, magától a repüléstől is, meg a repülőtértől, meg az utazástól, meg hogy külföldre megyünk, ez most olyan mágikus szó neki:) Mert hiába voltunk már vele sokszor külföldön, és repülni is repült már talán 4-szer, azokra nem emlékszik még. Úgyhogy napjában rengetegszer átbeszéljük, hogy mi hogy fog történni, és egyebek. Aztán meg majd lehet jól bealszik, mert korán kell majd kelni:)
Hogy Milán hogy fogja venni az akadályokat, amiatt nem aggódom, a legrosszabbra vagyok felkészülve. Nem gondolom, hogy sírós lesz, inkább attól tartok, hogy a mostanában csillapíthatatlan vandál-pakolásigényét a repülőn is ki szeretné majd élni, de majd meglátjuk. Végül másfél órát, akár féllábon is....
Aztán tele vagyunk tervekkel, hogy mit szeretnénk még megnézni, amit eddig kihagytunk, meg hogy hová megyek majd a fiúkkal, amíg Apa dolgozik, és már látom magunkat a Dóm téren sétálgatni, és már érzem a számban a sonkás pizza ízét, nyaminyami:)
Aztán egy hétvégére Bolognába is ellátogatunk majd:)
Szóval izgalmas hetek elé nézünk, de majd jövök és mesélek, terveim szerint sűrűbben, mint ahogy azt az elmúlt hetekben tettem:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése