KópéCsirkék

Újra itt! Tudom, rég nem voltam, csak hát nem vagyok mostanában túl jó passzban, és ha meg rosszban vagyok, akkor nincs kedvem semmihez. Még ahhoz se hogy leírjam mi a bajom. Most sem vagyok túl jól, kicsit összejöttek most a dolgok körülöttem. Nem lepődöm meg, hisz egyszer fenn, egyszer lenn, hát most hosszú idő után megint lenn. Talán a kiber, hőtan vizsgák idején éreztem hasonlóan rosszul magam annak idején. Hát azokat az időket is túléltem, ezek is csak elmúlnak egyszer.

Viszont csoda történt. Hétfőn szeretett K.doktor leg-leg főnökünk megköszönte az elmúlt havi munkánkat, és bocsánatot kért, amiért olykor bunkó volt. Az olykor nála 2-3 hétig is eltart non-stop. Szóval reméljük ez a csoda nem 3 napig fog tartani, és nem egy későbbi kirúgás előszele. Akkor szoktak ilyeneket mondani, hogy köszönjük a munkádat, tényleg minden nagyon jó, csak hát nincs már szükségünk rád a jövőben, bla-bla-bla. Mindenesetre próbamunkások hada fog ellepni bennünket az elkövetkező időben. Nem tudom kellő méltósággal fogom-e tudni kezelni a dolgot. Kicsit padlón is vagyok emiatt (is).

Szegény Ferit meg nagyon megviseli az anyukája betegsége, és nem tudom kiverni belőle a lelkiismeretfurdalást, hogy most mellette lenne a helye, meg az apukája mellett, aki nagyon el van szomorodva. Jó lenne, ha hamar felépülne, és hazakerülne, és visszakaphatnánk a mosolygós aput.