Hétvégi Pilis

 Múlt hétvégén lecsaptam a kínálkozó lehetőségre, hogy szombaton egyik fiúnak sem volt semmilyen meccse, és még szép idő is volt, mondtam, hogy akibújt akinem, megyünk a hegyekbe. mindeg hová, de zöld vegyen körül és erdő. Hogy ne kelljen nagyon sokat autóznunk nekünk a Pilis a legkézenfekvőbb egy rövid hétvégi kiruccanásra, és bár sokminden volt a fejemben most is, végül a Vaskapu-sziklához mentünk fel, Pilisszentkeresztről indulva. 

Először elhaladtunk a ciszterci apátság romjai mellett. A legenda szerint a kolostor közelében lett merénylet áldozata Meráni Gertrúd királyné, akit a Bánk bánból ismerünk. ( ami Máténak kötelező olvasmány az idén, mondjuk Ő pont nem volt velünk, mert otthon maradt tanulni. ) II. András király felesége és itt volt a nyughelye.  

A romoktól nem messze megkóstoltuk  Klastrom- kút vizét, finom hűvös. 

Sokáig a zöld sávon haladtunk a Vaskapu-szurdokon végig, majd amikor elértünk ott egy piknikezőhelyet, ott felkanyarodtunk egy meredek emelkedőre. Közvetlenül a sziklához nem vezet jelzett út, csak ez a kitaposott ösvény felfelé. 

A meredek, morzsalékos kaptató végén feltűnik a Vaskapu-szikla, ami  egy egykori barlang mementójaként maradt meg, és természetvédelmi területen fekszik. 

szerencsénk volt, mert még pont egy hajszálnyival korábban érkeztünk alulról, mint egy nagyobb kirándulócsoport felülről, így volt még egy rövid kis időnk emberek nélkül megcsodálni a sziklaboltívet, és megörökíteni, mert utána a társaság letáborozott a szikla tövében, és elfogyasztották az uzsonnájukat. Voltak vagy harmincan. 

Mi fenntebb mentünk és ott ettük meg a zacskó csokis kekszet, amit magunkkal hoztunk. 

Igazán továbbmehettünk volna Pilis-tetőre, a Boldog Özséb kilátó felé, igaz, voltunk már ott, de hát az mit számít, ugyebár, de arra már nem tudtam volna rávenni a fiúkat, igaz, nem is erősködtem, örültem, hogy eddig legalább eljutottunk nagyobb balhé nélkül. :-) 

Lefelé rosszabb volt azon a meredek csúszóson leereszkedni, de azért sikerült, de ha erre jártok erre készüljetek, a sziklához vezető út nem könnyű, se fölfelé, se lefelé. 

A faluban még beültünk a cukrászdába, ezt megérdemelték a gyerekek, majd még bevásároltunk egy lidl-ben, és már otthon is voltunk. 

Még futásra is jutott idő. :-) 

Beachtúra 3. Afytos

 Az afytosi kirándulásunk nemcsak azért volt különleges, mert a falu egy hegyi magaslaton fekszik, és onnan fentről annyira, de annyira gyönyörű volt lenézni a tengerre, mert ilyen türkizkéket és türkizzöldet sehol máshol nem látni ( szerintem) csakis Görögországban. Mindig lenyűgöző. Bármeddig tudnék egy ilyen helyen egy kispadon ücsörögni, és csak nézni. 

De hogy a látványban gyönyörködjünk, ahhoz először a lenti parkolóból fel kellett sétálni a faluba. 

Afytos hagyományos macsköves kis utcái tele vannak mindenféle csetreszbolttal. Van egy kimondottan kerámiamúzeum is a faluban. A főtéren templom, és hangulatosnak tűnő éttermek. Nem ettünk egyikben sem, a fiúk nagyon strandolni akartak, úgyhogy szinte csak végigszaladtunk az ucákon, és már lent is voltunk a parton. 

Meglepetésünkre a parton óriási hullámok fogadtak. Egész addig nem igazán talákoztunk olyan ugazán hullámzó tengerrel, amit a fiúk úgy szeretnek, mert jól fel lehet feküdni a hullámokra, és tudnak bodyszörfölni. Na itt most kaptak rendesen a hullámokból :-) Már erősen ment le a nap, mire hajlandók voltak kimászni a vízből.

Csapatják magukat a hullámokkal. 

Csak egy szimpla hétvége

Avagy miért is vakarózok folyton a tanévkezdés miatt....

A múlt héten többé-kevésbé lezajlottak a szülőik, a Marcié van még mára, aztán egy darabig pipa. 

Megtörténtek a zeneiskolai órabeosztások is, a héten már indulnak a zeneórák és a zenekarok is. 

Az edzések pedig már aug.20. utántól zajlanak, most már mondhatni bejáratott rend szerint. 

Még az az egy képlékeny, hogy Marci marad-e tanulószobára, vagy sem, ezen a héten még rágódunk, aztán hozunk majd egy mindenki számára kedvező döntést. 

Na de hogy miért is utálom, hogy megint elkezdődött ez a tanévnek nevezett taposómalom, hát azért , mert nem elég, hogy megy hétköznapokon a iskola, a tanulás, a tanulás miatti bosszankodás, veszekedés, az uzsonnacsomagolás, a vásárlás, a meghalokéhenmitvanenni, még hétvégén sem dőlhet az ember hátra láblógatva, mert szombat kora reggel már Máténak kell mennie a Népszigetre 8ra,  mert Öböl-kupa van, azaz 7 után már el kell indulnia otthonról. Egész napos rendezvény, csomagoljak neki szendvicset, meg adjak pénzt ebédre, majd jön. 

Kicsit később, de még mindig 9 előtt járunk, Milánt is kirakjuk a focipálya előtt, mert meccse lesz. Amíg nem kezdődik a mérkőzés, addig a közeli lidl-ben elintézzük a bevásárlást. 10 előtt már ott állunk a focipálya mellett a tűző napon. Engem mondjuk a napsütés zavar a legkevésbé. Mondhatni az egyáltalán nem zavar, élvezem, hogy még meleg van, hogy még lehet szoknyában meg szandálban lenni, kell a fenének az őszi eső meg a 10 fok. 

Én csak 1 félidőt nézek meg, az alatt Milán lőtt egy csodagólt, mint később kiderült az egyetlent, amit a csapatuk mellé lehet felvésni, és végeredményben kikaptak, (szóval nem maradtam le semmiről a 2. félidőben :-) ) de a gólszerzés öröme kicsit jobb szájízt adott a történetnek. 

Én hazabékávéztam, hogy elkezdjem főzni az ebédet, mert Máténak délután 3-kor volt még egy futama, a fiú négypár, és arra ki akartunk menni. 

A fiúk hazaestek, ebédeltünk, és 3 előtt már kint voltuk a Duna-parton. Szerencsénk volt, mert bár korábban érkeztünk kicsivel, mégis már ment a futam, és pont elcsíptük, ahogy Mátéék egysége besuhan másodikként. de akkor még nem tudtuk, hogy ez igazi második volt-e, vagy valami előfutam, ezeknél az evezősöknél sose tudni :-) Aztán kiderült, hogy ez bizony igazi második helyezés volt, amiért végre érem is járt! Úgyhogy végre-végre megszerezte Máté az első érmét, amire már nagyon vágyott. 

Vasárnap délelőtt nem volt semmi, de röpke pakolás és főzés és ebéd után mennünk kellett Szadára, Marci egyik focis barátjának a focis szülinapjára. 

Közben ebéd után- indulás előtt Máténak eszébe jutott, hogy hát mégiscsak meg kéne beszélünk a fizikaleckét, mert vannak benne szürkén homályos részek.. Khmmm. Nekem is voltak. De igyekeztem a könyvet átlapozva a vastag betűs kiemelésekre és a képletekre koncentrálva gyorsan felvenni a fonalat, ( a termodinamika egyébként is nagyon megy nekem 😜, ja neeemmmm ) és nagyjából átbeszéltük, hogy mire figyeljen, hogy induljon el, és mit miből lehetne kiszámolni. 

Nem mondom, hogy patentül ment, de végül néhány példát önállóan megoldva kijött a végeredmény, úgyhogy örültünk. 

A focis szülinapról a gyerekek rögtön a Magyarország-Csehország meccsre mentek a csapattal. Terv szerint úgy volt, hogy mi visszük a fiúkat a meeting pointra, de menet közben Feri rásózta őket egy apukára, akik ugyancsak mentek, így ők elmentek, mi meg még maradtunk, mert Feri beszállt az apa-fiú rangadóba. Én addig a pálya szélén malmoztam, és időnként próbáltam az ottlévő anyukákkal beszédbe elegyedni, de valahogy nem nagyon ment. 

Mikor hazaértünk, akkor Máténak volt kérdése egy feladattal kapcsolatban, azt átbeszéltük, én elmentem futni, de a szülinapi tortázás után igencsak nem esett jól. Aztán 8 után kellett a gyerekeket összeszedni a Puskásnál. 

Fürdés-vacsora, és már vége is volt a hétvégének, úgy hogy tulajdonképpen nem csináltunk mást, csak fuvaroztuk a gyerekeket a-ból b-be, onnan c-be. 

Feri a héten nem lesz itthon csütörtökig, úgyhogy ez a hét is nagyon pihentető lesz. Vasárnap mindkét focistának meccse lesz. Igaz, ez most engem nem érint, mert nekem meg színházjegyem van vasárnap estére. :-) 

Iskolakezdés

 Nem mondom, hogy kitörő örömmel, de azért csak elkezdtükm ezt az újabb tanévet. 

Mindannyiunk közül Marci volt a leglelkesebb, vagy legizgatottabb, de nem száz százalékos pozitív izgatottság volt ez, vegyült ebbe egy adag negatív izgulás is, mivel neki volt most a legnagyobb a váltás, negyedikből ötödikbe. És bár ugyanabban az iskolában maradt, mégis felmerül ilyenkor egy csomó kérdés, hogy hol a terem, hová menjen, mit kell csinálni, hová kell tenni, mit kell vinni és mikor, stb... nyilván jobban el van van engedve a kezük, mint alsóban, ha fogják még egyáltalán, szóval ezt a bizonytalanságot Marci kicsit nehezen viseli, ő tipikusan az a fajta, aki nem szereti a konfortzónán túli világot, nem is kíváncsi rá, magától nem is törekszik onnan kifelé, jól elvan a maga kis megszokott világában, és neki annyi elég. Szóval neki még kell majd egy kis idő, mire belerázódik a rendszerbe. 

Ettől függetlenül ( vagy épp ezért) csak rávett minket, hogy had ne maradjon tanulóidőre délután, mert a barátai is hazajönnek, és majd ők együtt hazajönnek, és a Tomiéknál megírják a leckét. Ez a rend már ma megdőlt, mert Tomi már ma nem ment iskolába, Marci meg nem mer egyedül hazajönni, meg nem is tud, mert nincs még saját kulcsa sem, Milánnak meg ma pont hosszú napja van, Mátéra meg ilyen szempontból, hogy majd ő otthon lesz, nem számíthatunk. 

Szóval ma rongyolok érte fél4-re, hogy odaérjek 4re a zeneiskolás megbeszélésre, hogy utána 5kor már egy szülőin üljek. Áááááá de nem hiányzott ez nekem! Nyáriszünetet akarok, MOST!

Az évek során már egyre kevésbé tud engem lázba hozni az iskolakezdés, nagyjából az utolsó utáni napon mentünk el füzetet venni, meg néhány tollat, azon kívül Máté kapott egy tornacipőt, Marci meg egy iskolatáskát, és ennél nagyon többet nem is vettünk eddig. Gondoltam kivárom, amikor majd írnak. 

Tanárügyileg egyértelműen Marciék állnak a legrosszabbul, az állami általános. Az, hogy matek tanár már évek óta nincs rendes állásban, hanem eddig is 2 nyugdíjas kolléga tanított, és ez idén sincs másképp, csak az egyik nyugdíjas talán egy másikra cserélődött. Itt már csak akkor lepődnék meg, ha egyszer lenne egy igazi matektanár. Emellett elment az ének és a rajz tanár, ami nyilván fontosságban nem élvonalas, de valahol mégiscsak az, mert amúgy meg sokmindenben benne volt a kezük iskolai szinten, a drámakörben, énekkarban, iskolai műsorokban, rendezvényekben, akármikben, szóval mégiscsak egyfajta érvágás ez is. 

Az igazgatónő elment nyugdíjba, most egy megbízott helyettes ig.nő van, ki tudja... informatikát már tavaly is a gimiből óraadóként átjáró kolléga tartotta, a term.tud. ot pedig elvileg Máté volt ofője, aki már akkor nyugdíjaskorú volt, amikor Máté még 6-os volt, és akkor még úgy volt, hogy őket végigviszi, és elmegy nyugdíjba, de erre már a második évet húzza rá, reméljük Lilian néninek jó az egészsége meg az idegrendszere, és bírja még egy darabig. 

Update: azóta mióta elkezdtem ezt a bejegyzést megjártam az Szmk értekezletet, és a megbízott ig.nő nagyon szimpatikus, és mint szülői munkaközösség nagyon pozitívan állunk  a változás elé, és reméljük, hogy elindul végre pozitiv irányba egy folyamat. Majd meglátjuk. Reméljük. Hátha.

Milánéknál van a legtöbb tanárcsere, az iskolájukból többen is távoztak, emiatt olyan tantárgyakra is jutott tanárcsere, ahol a régi tanárjuk még van, de valahogy így tudták megoldani. Az osztály fele új magyartanárt kapott, Milán is, akinek a 4 év alatt ez már a 3-dik magyartanárnője, és kicsit már ő maga is unja. Elment az angoltanárjuk, a fizikatanárjuk, és a történelemtanárjuk, ő mondjuk nyugdíjba ment, és őt nem is sajnáljuk. A kémiatánárjuk nem nem ment el, de leadta az osztályt, és másik van helyette. Milán félig-meddig elégedett velük, én meg már annak is örülök, ha szaktanár tanítja őket, nem a takarítónő. 

Mátééknál is történtek tanári változások, nekik a kémiatanáruk lett más, mert nyugdíjba ment a régi, aki már egyébként is nyugdíj mellett tanított. Most egy óraadó fiatal kolléga jött helyette, akivel éppen ma volt órájuk Mátééknak, és azt mondta Máté, hogy egész órán kísérleteztek, tök jó volt. Ennyi. Lehetne ezt érdekesen is csinálni, és nem az atompályákkal kínozni szerencsétleneket. Reméljük, hogy ez a lelkesedés kitart majd egész évben mindkét oldalon. Amúgy annyira jellemzi a mai pedagógustársadalmat, hogy Máté elképedve mondta, hogy egy NAGYON fiatal kémiatanárt kaptak. Teljesen rácsodálkozott, hogy fiatal tanárok is léteznek. Egyébként én is, pedig az ofő is korombeli, amit én nyilván fiatalnak gondolok, de Máténak már matuzsálem :-) 

A tanárúr szerint ők tantestületileg rendben vannak, szerencsére, egyelőre a kieső kollégákat is sikerüült szakos tanárokkal pótolni, és ebben az iskola egyházi voltának is nagy szerepe van. Mindig mondja, hogy ők kiváltságos helyzetben vannak, mert jó/jobb körülmények között tudnak működni, az iskolán belüli erkölcsi megbecsülésük is talán jobb, mint általában, de ettől függetlenül a tantestületi hangulat nem a régi, mert a globális megkötések és méltatlanságok őket is érintik. 

Nem igazán látom, hogy hogyan lenne ebből kiút, nyilvánvaló már, hogy a hangunk hallatása nem elég, de magamon és a szülőtársaimon is érzem sokszor, hogy nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők is belefásultak már a szélmalomharcba, a helyzet viszont érzékelhetően évről-évre egyre rosszabb. Most, hogy a 10-dik iskolai évemet kezdem szülőként egyre elkeserítőbbnek látom a mind a tanárállományt, (főként az állami iskolában), mind az egész oktatáspolitikát, ellenben túl kicsik még a gyerekeink ahhoz, hogy vállrándítással el tudjak menni a nehézségek mellett. 

Szóval kicsit keserédesen indult a tanév, kicsit kisebb lelkesedéssel, mind szülői, mind tanári oldalról, és durva ezt mondani, hogy még a gyerekek voltak a leginkább motiváltak, bár nyilván mondogatták, hogy fúj iskola, meg minek, meg így meg úgy, de alapvetően nem ágálnak, nem vergődnek ellene, mennek, csinálják, és reméljük a legjobb tudásuk szerint fognak ebben a tanévben is szerepelni és venni az akadályokat.

Szóval üdv 2023/2024-es tanév, kíváncsian várunk. 

Nem vicces, de mégis...

Beachtúra 2. - Possidi beach

Ott, ahol mi laktunk, Skioniban csak részben lehetett látni a naplementét, mert a félszigetnek volt még egy kis kiszökellése, amitől nem láttuk. Így azt találtam ki, hogy egy másik délután menjünk el erre a kis kiszökellésre, a félsziget félszigetére, ami igazából egy tengerbe benyúló keskeny földnyelv, amiről ráadásul szuperjó véleményeket olvastam a google-onvolt arra egy világítótorony is, én azt is szerettem volna megnézni. 

Le is parkoltunk egy viszonyalg nagy parkolóban, és elindultunk a világítótorony felé, de rövid kis séta után egy kerítésbe botlottunk, azon valami tiltó tábla. Arra a következtetésre jutottunk hogy a torony valami katonai területen fekszik, és ebből az irányból nem megközelíthető. Így csak oldalról, már a parton sétálgatva csodáltam csak meg. 

Úton a csücsök felé. Nem volt könnyű a süppedő homokban kicaplatni a földnyelv végébe :-)

Halványan az Olympos vonulata is kivehető. 

Nagyon menő hely volt, sokan jöttek hatalmas fényképezőgépekkel, objektívekkel, drónokkal, egy kis instalányocska hosszú percekig próbálta éppen előttem ellőni élete fotóját, ahogy csücsürítve a haját húzogva pózol a tenger mellett a homokban. Nem tudom sikerült-e neki, de lőtt magáról vagy 50 képet, és mindegyik után le is ellenőrizte, hogy hogy sikerült. Nyilván rosszul, különben nem csinált volna annyit :-)

de ez csak egy kis közjáték volt, jót mulattam rajta, egyébként pedig megunhatatlan volt a tenger sokszínűsége.

Az igazi naplementét persze nem vártuk ki, azt már "otthonról" néztük.  A közelebbi sötétebb sziluettnél voltunk aznap, a távolabbi pedig az Olympos. 

A falunkban ekkorra már minden este amolyan helyi piacozás volt, fenséges olívabogyó standdal :-) 

Beachtúra 1. - A halkidiki szigetcsúcs

Szóval mikor pár nap után ( talán 2 ?) már kiültem a homokot a strandon, akkor autóba pattantunk, és elmentünk a félsziget csücskébe, ahol a mi lapos és homokos partunkkal ellentétben sjókora sziklák szegélyezték a félszigetet. A google térkép Cliff Rocks-nak nevezte ezeket a sziklaképződményeket. 

A gyerekek nyilván nem voltak annyira annyira lelkesek, hogy "hegyet" kell mászniuk pancsolás helyett, de az volt a terv, hogy kicsit járunk ott a szigetvégben, megnézzük a panorámát, megcsodáljuk a a Halkidiki középső ujját, és utána egy közeli strandon nyilván majd csobbanunk egyet. 

De már út közben is megálltunk egyet gyönyörködni, 

Leparkoltunk és elindultunk amerre vezetett egy ösvény fel a cserjések és az olajfák között, a vörös salakon. Csodaszép volt a tenger, a félsziget ezen a csücskén alig volt mozgás, volt egy kisebb lakókocsi kemping, és rajtuk kívül nem is volt más. Nagyon tetszett. 

Végül némi keringőzés után csak meglettek a sziklák, és szépek voltak, meredekek, és gyönyörűek. 

Bizonyára lehetett volna még tovább is menetelni a sziklák peremén, de mondjuk elég meleg is volt, tűzött a nap, és a fiúk már nagyon mentek volna bele a vízbe. 

Egy kis benyúló földnyelven egy kistemplom állt, én mindenképpen meg szerettem volna nézni, körbejárni. 

Ezen a padon azért elég sokáig el tudtam volna időzni :-)

Nagyon jót strandoltunk, így, hogy előtte kicsit megmozgattuk az izmainkat, így még én is tudm élvezni a strandolást :-) 

Esti naplemente a mikisfalunkban :-)