Esküvős

Egy huszárvágással most egy kicsit félbehagyom a balatoni nyaralásunk történetét, és átugrok az ország másik felébe, Kisvárdára, ahová esküvőre voltunk hivatalosak a múlt hétvégén, az unokatestvérem, Marci keresztanyja ment férjhez.
Feri a Balaton után még nem ment dolgozni, és néhány napot beáldoztunk a konyha véglegesítésére, vettünk konyhapultot, áttologattuk a szekrényeket, átszabtuk a szegélyeket, Feri szerelt egy kis villanyt is, és pár apróság híján már majdnem el is érte a végleges állapotát.
Mivel nemigen jártunk még Szabolcs megyében, ezért kaptunk az alkalmon és a lehetőségen, és 2 nappal a nagy buli előtt érkeztünk, hogy egy kicsit körbenézzünk, és tegyünk pár új pöttyöt a térképünkre. Pénteken egy nagy körtúrát csináltunk, sok megállóval, rengeteg szépséges látnivalóval, amiről majd fogok is egyszer írni, most az esküvőre ugrok rögtön. Mégiscsak az volt a hétvége  és a nyár fő programja :-)

A fiúknak sikerült szép egyen inget venni, a nadrágokért nem keveset rohangáltunk, és Máté cipője volt a legkritikusabb pont, de végül az is meglett persze, és nagyon szépen mutattak egymás mellett.

Marci az ifjú párral

Marci meg Lórika is sorba állt a harisnyakötőért :-) 

Marci többször is megtáncoltatta Petrát, a többiek még az elején berongyoltak párszor a parkettre, és tekertek pár percig, de az este nagy részét a kertben töltötték, és látszólag rohangáltak körbe-körbe, de ő szerintük ennek célja volt, valami titkos detektívjátékot emlegettek, amiről nem beszélhettek, mindenesetre problémamentesen telt az este. Csak egyszer volt sírás, az is a vacak lufi miatt, ami egyszer csak előkerült valahonnan, nem tudni honnan, mert a díszítésnek nem voltak lufis elemei, és Marci összeszedett hármat is, de hogy minek..., és juszt sem akart Lórinak adni belőle. Szerencsére hamar lecsengett a lufis őrület, és el is felejtődött aztán az egész.

a srácok összeismerkedtek a kisvárdai B-közép 2 alapemberével. Már közös meccsnézést, és szurkolást is lebeszéltek. Teljesen ráizgultak a fiúk, hogy majd szereznek nekik jegyet :-) És mivel pont aznap este játszott otthon a Kisvárda az Újpest ellen, ezért többször is bemondták, hogy mennyi az meccs állása, és akkor hangos Kisvárda, Kisvárda!!! kiabálással bíztattuk így távolról a csapatot. :-)

Jó mulatság volt. Rengeteget ettünk, táncoltunk is, jól elfáradtunk. A fiúk kettőig bírták, a rohangálást, Milán akkor már nyafogott, hogy neki fáj a lába, de lefutott vagy 20 km-t az este egy 10méterszer10méteres kertben körbe-körbe :-), Marci már korábban, fél 12 körül ráborult 2 székre, és úgy aludt, hogy semmi nem zavarta, még a menyecsketáncra se nyikkant meg :-) Úgy kellett összekanalazni, amikor indultuk a panzióba.
Senkit nem kellett altatni, én Milánnal aludtam egy szobában, a többiek egy másikban, de Milán úgy borult be az ágyba, mint egy zsák, Marci már a fogát is alva mosta.
Reggel pedig a szokásos harangszó ébresztett minket, mert 2 templom szomszédságában volt a panziónk. Na az a reggeli harangozás, hétköznap-hétvégén, az nagyon durva volt! De minden más feledteti ezt a kellemetlenséget.

Balatoni nyaralás 4.1.- Baláca, Villa Romana

Néhány évvel ezelőtt lettünk figyelmesek egy táblára a Veszprém felé vezető út mentén, hogy a közeli falu, Nemesvámos, mellett egy római kori villagazdaság romjai kerültek feltárásra, bemutatásra. Aztán minden évben, tavaly is mondogattuk, hogy na majd egyszer megnézzük. És mikor lett volna a legjobb megnézni, ha nem akkor, amikor Máté már tanult ezt-azt a rómaiakról töriből, ( bár nagyon nem csillogtatta meg a tudását amikor ott jártunk), Milán pedig olyan érdeklődő, és ő mindent tudni akar. Úgyhogy egyik délelőttön ide jöttünk.

Én nagyon szeretek ezen a vidéken autózni, mert gyönyörű.

A villagazdaság valóban a puszta közepén van, két falu között, Veszprémfajszot elhagyva, de még Nemesvámos előtt. Csak úgy perzselt ott a semmi közepén a nap.
Az egyik épületben egy kiállítóterem van, mindenféle használati tárgyakkal, amiket itt vagy a környéken találtak, és sok-sok információs tábláról szerezhetünk új tudás, vagy idézhetjük fel a régieket a rómaiakról.

Aztán a főépület maradványaiban lehet körbejárni, és megnézni, hogy hogyan is éltek is az urak. A romok nem csak romok, ahol kellett, ott részben helyreállították, korhűen újjáépítették, a mozaikokat összerakták, és ezeket is restaurálták. Irtó sok munka van a helyben, látszik, hogy aki ezt véghez vitte, az tényleg szívügyének tekintette a helyet.

A területen van még renoválatlan, feltáratlan rész, sok. Talán a kápolnánál le is volt fóliázva egy darabonon, gondolom ott épp munka folyik. A fürdőrész is, ahol hideg-meleg vizes medence is volt,  egyelőre még csak romjaiban látható.
Bent a főépületben pedig a fűtésrendszerről is vannak makettek.

Kőtár, és szobormaradványok.

A területen épp táborozó gyerekek is voltak, korhűen öltözve, és épp a rangokat osztották szét maguk között. Biztos jó móka :-)

a vörös csíkig vannak az eredeti kövek. 

Érdekes látnivaló szerintem, jó lehetőség kicsit testközelből érezni a rómaikat, és hogy a rómaiakról beszélgessünk a gyerekekkel. Aki már tanult róluk, azért, aki meg fog, azért. :-)

Balatoni nyaralás 3. - Hegyestű

Sok évvel ezelőtt, amikor még Mátéval voltam terhes, akkor szeptemberben pár napot a Balatonnál töltöttünk, és akkor jártunk Hegyestűn is. Azóta számtalanszor elautóztunk már mellette, csodálva az útról, de közel nem mentünk hozzá.
Most viszont, amikor egy rövidebb kis kiruccanást kerestünk még ebéd előtt, ez jutott eszünkbe. És már úgyis megfakultak a mi emlékeink is.

2007-ből

Ha igazán vagányak lettünk volna, és ha alaposabban előkészítettük volna a napot, akkor akár gyalogos túrát is tehettünk volna, mert rengeteg jónak ígérkező túraútvonal haladt az erdőben. De mi most puhányok voltunk, és egészen a hegy lábáig  autóval mentünk.

Igazából tényleg fura volt az egész, mert egyáltalán nem emlékeztem már sem a felvezető lépcsősorra, csak tudtam, hogy felmentünk, és lenéztünk, de hogy hogy...

Félútnál kb. van egy kilátóterasz rész, ahonnan nagyon jó körbenézni. A végtelenségig tudtam volna ott állni, és csak nézni a Balatont, a Badacsonyt, a Káli-medencét, a tanúhegyeket. Volt egy jó kis panorámatérkép , amin fel voltak tüntetve a hegyek nevei, így könnyen be tudtuk azonosítani, hogy melyik melyik, és olyan jó volt, hogy többet közülük már úgy emlegethettünk, hogy "emlékeztek, amikor ott voltunk..."

A lépcsők még mindig a mániáim :-)

 A hegy északi oldalán, az egykori kőbányának " köszönhetően" az 50 méter magas bányafalon megfigyelhető a 8 millió évvel ezelőtt működő bazalt vulkán belseje. A kráterben megdermedt láva a kihűlés során sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el.

A tetőre érve csak egy kis részen lehet közlekedni, és kinézni. Erre valamiért totál másképp emlékeztem...

Van még egy kőtár is, ahol dunántúli kőzetek vannak kiállítva. Még azon is végigszaladtunk.  Aztán gyorsan ebédeltünk, és a délutánt a strandon töltöttük. Az egész nyaralás során ráálltunk erre a ritmusra, hogy csak a délutánokat töltöttük a strandon. Addigra már elviselhető melegségű  volt a víz, és a nap sem volt annyira forró.

Siófok a lemenő napfényben