Esett

Tegnap délután nagyon szépen esett a hó. Akkor kezdte, amikor alvás volt, és még akkor is esett, amikor mentünk a skacokért. Olyan igazi szép, nagypelyhes hóesés volt, és a gyerekek úgy örültek. Bíztunk benne, hogy ilyen szépen fog egész este esni, és akkor mára szép nagy hó lesz. De sajnos nem így lett, ma reggelre minden volt az udvaron meg az utcán, csak hó nem. volt viszont mérhetetlen mennyiségű víz, meg vizes latyak, ami még csúszós is volt ráadásul, és brrr....Úgyhogy mire elevickéltünk Marcival a kisboltig meg vissza, addigra nagyjából derékig feláztunk alulról, és ugyancsak derékig fölülről, mert a  fákról meg a nyakunkba olvadt a hó. 

Nézi a hóesést

Most hogy akkor a havat is kipipáltunk idénre, jöhet is a tavasz!

Ovis versek és munkák

Fáj a kutyámnak a lába,                                                   

Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mért bántotta kutyám lábát?

Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mért bántotta kutyám hasát?

Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtóm sarkát,
Mért bántotta kutyám farkát?

Csanádi Imre : Hónapsoroló

Új év, új év, új esztendő
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő.
Jégen járó január,
Fagyot fújó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Virághabos víg május,
Kalászkonyító június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet osztó október,
Ködnevelő november,
Deres, darázs, december.     



Idejöttem, itt állok, minden jót kívánok:
Bundát, csizmát, kalapot, göndörszőrű malacot.

Amikor Marci szólóban nyomja

Ma délelőtt, ebédfőzés közben, Marci megörvendeztetett egy egyedülálló performansszal, amelyben a seprűnyelet és a konyharuhát is segítségül hívta az énekléshez.  Én pedig két kavarás között előkaptam a telefonomat, és megörökítettem.
Jobb volt, mit a Jó ebédhez szól a nóta :)




Szép lassan pedig átalakulok videóbloggá.

Zenekari próba

Tegnap este, a maratoni legózás után, amolyan levezetésképpen Milán újralapította a rég elfeledett zenekart. Elővadászta a gitárt, a szintetizátort, székekből nézőteret csinált a kanapé elé, és Marcival kiegészülve lenyomtak egy 2x10 perces minikoncertet. Azért csak ennyit, mert már eléggé bele voltunk csúszva a fürdésidőbe, és nem engedtem többet. A szünetben pedig megették a frissen főtt túrógombócot.

Az előadásban a sok angolul éneklés között észrevétlenül megbújik egy magyar versbetét is :)
Marci meg nagyon viccesen nyomja, szerintem. :)

Árok szélén gödörbe,
lukat ásott az ürge.
Megállj ürge, megfoglak,
gatya szárába duglak,
dirr, durr lakatos,
fogó elől arra fuss!

Féléves

Mondhatjuk, hogy Máté féléves iskolás :) Pénteken kapott is erről igazolást, azaz bizonyítványt! Még mindig nem áll rá a szám, a szó, hogy bizonyítvány, az már visszavonhatatlanul nagyon iskolás. Meglepetések nem értek persze, hiszen ha nem is vagyunk pont naprakészek az iskolai dolgokban, de azért tudjuk, hogy hol tartanak, mit tanulnak, és mindez hogy megy Máténak. Szóval inkább csak megerősítés volt. Egy tárgy van igazából, amire kicsit jobban oda kell figyelnünk, az írás,  mind külalakilag, mind helyességileg. Eddig is figyeltünk erre, Máté is igyekszik, ha olyanja van, és ha tényleg odafigyel és nem kapkod, akkor tud szépen és jól írni, de hát könnyebb nem odafigyelni, és odacsapni az egészet valahogy, ahogy esik úgy puffan. Mert az írás unalmas, Máté szerint. Most az az új rend, hogy minden kap diktálok neki 5 szót, amit ha szépen hibátlanul leír, akkor mehet, de minden hibásért kap egy plusz szót cserébe. Nem mondom, hogy Máté nagyon lelkes, de egyelőre nem ellenkezik nagyon, és csinálja. Én meg próbálok neki vicces szavakat kitalálni.

Olvasásból viszont, ami kicsit nehezebben indult be nála, most szárnyal, és élvezi. 

A múlt héten már rögtön bele is csaptak a második félévbe, ami gyakorlatilag ugyanúgy folytatódik, mint az első. Két különbség van csupán, hogy elkezdték használni a leckefüzetüket, amibe minden nap a saját kis gyöngybetűikkel vésik fel a házi feladatot. Aztán ember legyen, aki ezt kisilabizálja, mindenesetre engem nagyon megmosolyogtatott, amikor megláttam. 

A másik, hogy elkezdték az angolt, heti 1 órájuk lesz ezentúl. Túl is vannak  már az első órán, Máté le is torkolt, hogy az angol füzete nem volt bent a padjában, de hát nem mondta senki, hogy kell, ő sem. Persze nem használták, mint ahogy a többi tízet sem igazán, ami bent van a padban, vagy csak nem kerülnek haza, nem tudom. 

Szóval szerdán újságolja Máté, hogy volt angoljuk és hogy már tanultak is. 

- No és mit tanultatok?

- Hát azt tanultuk, hogy Gud móóóóning! ( Egy ideje minden mondatot "hát"-tal kezd, vagy "hát persze"-vel, mert iskolás berkekben most ez a menő, úgy tűnik.)

- És az mit jelent?

- Hát az már elfelejettem!

Remélem ennél azért hatékonyabb lesz majd az a heti egy óra :)

Szóval üdv néked, Második Félév!

Máté olvas

Szinte egyik napról a másikra kezdett el mindent elolvasni. Észrevétlenül jutottunk el a kétbetűs szótagoktól a rövid mesékig az olvasókönyvben. Bár nem tanultak még minden betűt, de ettől függetlenül ügyesen kiolvassa az utcanévtáblákat, a cukrászdában a sütineveket, és mindent, ami a szeme elé kerül.
Tegnap maga ajánlotta fel, hogy olvas nekem az olvasókönyvből.Videóra akartam venni, és vettem is, de sajnos az elejét le kellett vágnom, mert Milán és Marci vitája hangosabban szűrődött be a háttérből, mint Máté olvasása 20 centivel előttem. Pedig nagyon ügyesen végigolvasta az egész oldalas mesét!




És volt, amikor még így olvasott :)

Marci épít

Újabban egyre többször kapom azon, hogy valamit molyol a szobában. Ilyenkor, ha belesek az ajtófélfánál, akkor látom, hogy lelkesen épít valamit. A kezdeti toronytól most már egész szép építményekig jutott el. Épít várat, garázst, istállót. Ilyenkor két lovat is szépen ráállít a kockákra. Milán a nagy mestere, vele kezdett el legelőször is építkezni, én csábíthattam bármire. Bezzeg Milán mellett szívja magába a tudományt, és lesi el a trükköket.  Aztán mikor elkészült a mű, akkor boldog mosollyal az arcán hozza megmutatni, vagy hív be a szobába, hogy nézzem meg.

Azt is Milántól tanulta, hogy építés közben jó énekelni is:

Szülinapi afterparty

Bár van már jó pár hete, hogy megültük a fiúk szülinapját, de a haveros buli mostanra maradt.

Én először külön bulit terveztem a fiúknak. Néztem és találtam is néhány jónak kinéző "nagyfiús" helyet, az iskolásoknak. És kinéztem Milánnak a Sugár játszóházat, ahol már 5 főtől lehet bulit rendezni, szemben a szomszédos Árkádossal, ahol tavaly voltunk Mátéval, és csúcsszuper volt, de 8 fő a minimum. De aztán mikor Máté kifülelte, hogy Milánnak játszóházas bulija lesz, ő is azt akart, így hát azt kapott. Ők nagyon az Árkádot preferelták, nem mintha nagy játszóházas ismereteik lennének, nincsenek, de ott már többször voltunk mások szülinapján is, és azt ismerik és szeretik. Viszont, mikor megtudták, hogy a Sugárban van focipálya is, hát az végképp eldöntött mindent, és ezt  nem nagyon tudta űberelni semmi más. 

Szóval így lett. A múlt heti szombati munkanap miatt, viszont csak most hétvégére volt hely. 

A fiúk szépen ki is találták, hogy akkor kiket hívnak el. Máténak meg is volt a stabil 5 embere, Milán hezitált egy kicsit, ahhoz képest, hogy tavaly senkit nem akart elhívni, most nehéz volt a döntés, hogy a kiscsoportos kis barátnőjét hívja-e meg, vagy még egy pajtit a Csillag csoportból. Végül Délia mellett döntött :) 

Izgatottan vártuk a napot. Ők természetesen a buli miatt. Milánnak minden nap megnéztük a naptárban a csoportszoba ajtaján, hogy mennyit kell még aludni. Máté már nagyfiús rutinnal kezelte a dolgot. Én meg izgultam, mert az iskolás cimbiket nem nagyon ismerem, a szüleiket meg még kevésbé. Egy ilyen buli már csak azért is jó, hogy mi szülők egy kicsit összeröffenjünk. A fiúk kiosztották a gyerekeknek a meghívókat, én pedig írtam minden anyukának emailt. Az iskolás anyukák elérhetőségét nem volt annyira egyszerű kinyomozni, de végül minden meglett, és voltak akikkel telefonon is kapcsolatban voltam. ( Nem tudom pontosan megmondani a pontos arányokat, de biztos vagyok benne, hogy a telefonkönyvemben nagyobb részt vannak az olyan bejegyzések, hogy "xy anyukája", mint a sima keresztnevesek. És még Marci nem is jár oviba. )

És bár még szombaton délben is azt mondtam, hogy lefújom az egész bulit, mert se az egyik, se a másik nem érdemli meg, hogy bulit tartsunk, persze nem mondtam le, és végre eljött a vasárnap délután. Milán aranyos volt az ebédnél, mert az asztal fölött győzködte Mátét, hogy 

- Máté, ma aludjunk ebéd után, jó! 

Aludtak is valamennyit. 

Pontban négykor toppantunk be a játszóház elé, már néhány meghívott ott is volt, néhányan velünk együtt érkeztek. Levetkőztünk, lepakoltunk, becsekkoltunk, a skacok nagyon gyorsan eltűntek a forgatagban. Én váltottam pár szót az iskolás szülőkkel. Ki egy szekrénykulcsot bízott rám, ki egy szemüvegtokot, ki egy kabátot, mert nem ő jön a gyerekért és nem volt nála letét, ki egy kistestvért addig, amíg beugrik valamelyik boltba, szóval volt egy kis kavarodás az elején, de próbáltam minden infót memorizálni, meg a gyerekeket is, mert 5-ből hármat most láttam életemben másodjára. 

Az ovisok is befutottak, teljes lett a csapat. 

A nagyok rögtön a focipályán indítottak, Milánnal kiegészülve. Itt elvoltak egy darabig. Majd Milán csak hozzácsapódott a maga társaságához, és csúszdáztak, ugráltak. Mátéék pedig hol a focipályára tévedtek vissza, hol az ugrálóvárban tomboltak, hol a műanyag motorokkal rendeztek versenyt. Igen, 7 évesen :)

Aztán féltávnál, amikor már mindenki kellőképpen elfáradt, megéhezett és megszomjazott, akkor körbeülték az asztalt, és volt pizzázás, meg tortaevés.

Milán és az ő tüzijátékos tortája :) Úúúgy örült neki!

 Milán és a kis vendégei. Az asztal közepén Milán és Délia, mint az ifjú pár :)

Ajándékosztás az egyik oldalon

Nagyfiúk a másikon

Marci is ott volt, de nem akart fényképezkedni :)

Csocsózás. Csak egy kicsit volt sok a kéz :)

A buli végül egy hatalmas össznépi ovis-sulis párnacsatával végződött a focipályán. Hogy hogyan alakult ez ki, ki kezdte, és ki folytatta, azt nem tudom, mert mire én odamentem már javában ütötték-vágták egymást a párnákkal. Milán elmondása szerint mindenki mindenki ellen volt. 

De ekkor már elkezdtek szállingózni a szülők, és szép lassan csak sikerült mindenkit kiterelni a játszóházból. 

A gyerekek jól érezték  magukat, és úgy elfáradtak, hogy fürdés után nagyjából kettőt pislogtak és már aludtak is, ami azért nem jellemző náluk. 

Jó volt a játszóház is, jó volt, hogy a nagyok és a kicsik is megtalálták a maguk játékát, és végülis elégedett is vagyok, mert a csomagban, amit fizettünk sok minden benne volt. De valahogy nekem hiányzott az Árkádos Kölyökparkos lányok lelkessége és segítőkészsége. Ott pl. nem nekem kellett egyessével összevadászni és asztalhoz ültetni a 10 gyereket, hanem egy nagy hangosbemondóval összeterelték a szülinapi bulisokat. Vagy hogy ott nem volt probléma, ha kértem még egy tányért, sőt, a szülőknek ott ki volt készítve külön tányér-pohár, itt pedig semmi. Igaz, hogy itt cserébe viszont korlátlanul folyt a pattogatott kukorica és az üdítő, ott meg nem. Szóval van ami itt volt jobb, van ami ott volt bejövősebb nekem, szülőszemmel. Gyerekszemmel meg szerintem bármilyen játszóház klassz hely. :) És ez a lényeg tulajdonképpen. 

Most pedig várnak ránk a délutáni maratoni lego összerakások, mert kaptak belőle néhány doboznyit. Már reggel úgy indultak el, hogy délután biztos összerakják azt, amelyikben van egy kakiló bácsi. És tényleg ott van a képen, ül a toitoi wc-n, kezében egy lego wcpapírgurigával. :) Még ilyet!

Milán levele

Az úgy volt, hogy Máté írt Papáéknak egy levelet. Csak úgy, mert ehhez volt kedve. Szép levél volt, aranyos kis betűkkel. Elküldtük, és pár nap múlva érkezett rá egy válaszlevél. Aztán a hét elején Máté Júlia nénitől is kapott egy levelet. Na ez aztán több volt a soknál Milánnak, és szegénykém sírva fakadt, hogy neki meg nem ír senki. Akkor találtuk ki, hogy küldjön akkor ő valami szép rajzot valakinek, és akkor majd az illető biztos vissza fog neki írni. Nagyon tetszett Milánnak az ötlet, és már a lépcsőn felfelé kitalálta, hogy nem is rajzol inkább, hanem csinál egy papírterítőt, (ez most az új sláger nála, mióta az oviban vágtak ilyet), és ő is akar levelet írni.
Szerdán este meg is csinálta a terítőt, tegnap pedig már azzal jött haza, hogy meg kell írni a levelet.
Mondta, hogy mit írjak le neki, ő meg lemásolja.
Először egy cirkalmasabb verziót írtam le neki, amire kapásból azt mondta, hogy hát ő ennyit biztos, hogy nem ír.
- Ez két sor, anya, ez nagyon hosszú!
Úgyhogy végül egy lényegretörő, frappáns levelet raktunk össze:

Beborítékoltuk, megcímeztük, és Milán még választott rá egy lányos matricát :)
Ma pedig postára is adtam. És mivel Júlia néni nem olvas internetet, így nagy meglepetés lesz neki, hogy Milántól kap levelet. 

Csak megvan ennek a levélírásnak a romantikája :)

Futóbicajos

Kóstolgatja már egy ideje, de csak itt az udvarban, föl-alá, megint föl, megint alá. Kapun kívülre nem merészkedett, pedig biztattam, és nem csak azért, mert a kis piros motor már igen kicsi neki, és fájdalom nézni, ahogy húzza a cipője orrát, csak húzza, hanem egyébként is. Láttam, hogy megy ez, persze a legalacsonyabb álláson, ahol békésen leér a lába.

Tegnap már nagyon futóbiciklivel akart jönni, de akkor pont nem volt jó az alkalom, mert sötétben kellett Mátéért menni, és ilyenkor az én biciklimmel megyünk. 

Ma reggel viszont olyan édesaranyos volt amikor indultunk az oviba, ment, hozta, nézett rám kérdőn, hogy akkor most jöhet-e ezzel. Hát persze. Milán is nagyon aranyos volt, mert úgy bátorította Marcit, és egész úton dicsérte, hogy "nagyon ügyes vagy, Marci!" .