Képek

Fejlődés

Estére megint megszállta Mátét az ördög, és most még a fürdés sem segített, pedig az az utóbbi időben nagyon bejött neki. Nagy nehezen sikerült kiűzni belőle, de nagyon nyugtalan volt, aggódtam (legfőképp magam miatt), hogy majd nyugatalanul fog aludni, sokszor felébred,vagy nyöszörög. De nem! Mondjuk 1-kor kelt, ami mostanában már koránnak számít, de aztán nem ébredt fel csak fél 6kor. Igaz azóta nem alszik, kicsit játszottunk együtt az ágyban, most meg a szőnyegén magyaráz valamit az állatainak.

Tegnap két fontos dolog is történt:
- az oldalára fordult, és megpróbálta elérni az odakészített egeret.
- és szépen, érthetően egy új szót mondott, most már másodjára, szóval biztos először sem értettem félre, ez pedig a GŐ.
A tavaszi napsütésben:


 

Könyvtárban

Gyorsan megjártuk a könyvtárat,persze odabent elfogyott Máté türelme, így gyorsan lekaptam két könyvet, aztán jöttünk haza. Itthon szerencsére még elvolt a teraszon, így megfőztem a paprikás krumplit, meg is ebédeltem, és még olvasni is jutott idő.
Remélem ma sikerül este Ferinek a Dm, és nem zár be megint az orra előtt, kár lenne az 50%-os bónuszt kihagyni.

Postán

Tegnap olyan felemás napunk volt, délelőtt úgy nézett ki, hogy Máté az újabban szokásos tündér formáját hozza. Ez egészen addig tartott, amíg el nem kezdtünk készülődni, hogy megyünk a postára. Nem tudom mi nem tetszett neki, de előadta a hisztis sírását, és nem akart semmiképp nyugton maradni, hiába tettem ki a teraszra, szép napos idő volt, nem volt jó neki, én meg nem tudtam készülődni. Már majdnem lemondtam a postáról, amikor egyszer véletlenül nappal szemben raktam le a hordozót, és gondolom a szemébe sütő nap miatt nem tudta kinyitni a szemét, mindensetre bealudt.

A postán egy kedves néni elcserélte velem a sorszámát, így 7-el hamarabb kerültünk sorra, ami jól is jött, mert a sok csipogás, ahogy hívják a köv. ügyfelet, felébresztette Mátét. Mondjuk csöndben volt, nézelődött, de ilyenkor mindig belémjön a para, hogy bármikor éktelen üvöltésbe kezdhet, és az meg olyan ciki, főleg, ha nem tudom meg se vígasztalni. Szóval kedves néni odaadta a sorszámát, én meg hálásan elfogadtam. Aztán a postás néni agyondícsérte a fiatalembert, aki még mindig aranyosan bámészkodott. Elmondta vagy 100szor, hogy milyen szép, (Amivel maximálisan egyetértek) Én meg csak köszöngettem, és végül már tök ciki volt, hogy agyondícséri a gyerekemet, de nem mondom, jól esett.

Aztán miután Máté ilyen jó gyerek volt felbátorodtam, és gondoltam veszek még egy tv-újságot is, bár inkább csak megszokásból vesszük, mert amit nézünk, az minidg fix időben van. Egy ember volt előttem, ezért mertem beállni mögé. Kár volt, mert jól felhőztam magam. Az a baj, hogy délidőben tele van a város (a posta is) öreglányokkal, akik tökre ráérnek cseverészni. Az előttem álló nyanya is képeslapot válogatott, de elmesélte, hogy melyiket kinek veszi, és annak mikor van a névnapja, de akkor már húsvétosat is vesz, ha már itt van, stb, stb..., azt gondoltam megütöm. Megjegyzem ilyen esetben ha tudom hogy válogatok, akkor magam elé engedem a mögöttem lévőt, amíg ki nem választom, hogy mit szeretnék. Persze bunkó múdon ő már beüttetett a gépbe valmi szennylapot, így én szóhoz sem juthattam, amíg meg nem nézegette az össze sképeslaot, névnapostól a húsvétosig. Már azon voltam, hogy otthagyom, mire nagy nehezen döntött, gondoltam most már kivárom. De még akkor kezdődött a "Milyen meleg van, tiszta nyár" című fejezet, na és ekkor már nem bírtam tovább cérnával,muszáj volt szóvá tennem, hgoy ezt talán később is meg lehetne vitatni, mert itt állok már 10 perce, és baromira nem érdekel, hogy hány radiátorból fűtenek a postán, és hogy a néni emlékei szerint mikor volt ilyen meleg utoljára. Nem voltam szerintme olyan durva, de a néninek nem nagyon tetszett, de sértődött arccal gyorsan távozott. Hát a k.... a....-t, ne tartson már fel.

Ma könyvtárba megyünk, remélem Máté jobban fogja viselni, mint tegnap.Hiába volt tök szép idő, miután hazajöttünk nem akart semmiképp a teraszon maradni, még velem sem, aztán délután elég nyűgös volt, de aztán este megint bealudt az apjával fürdés után. Próbáltam 9kor még megetetni, de úgy aludt, hogy nem evett semmit, és felébresztei sem lehetett. De szerencsére nem ébredt csak 3kor fel, hogy éhes, így ma is aludhattam egy viszonylag hosszút.

Szimpla hétköznap

Lehet, hogy végre Máténak is elég lesz az éjszakai egyszer evés?Már két egymás utáni nap csak egyszer kelt fel. És reggel is fél 8ig aludt, és akkor sem sírt, hanem csak csendesen cuppogatta a kezeit, néha eldobott egy-két eő, meg au-t a medvéinek, és ennyi. Nagyon boldog voltam. Aztán délelőtt, hol álomba zuhant, hol szépen játszogatott, én meg vasaltam, közben gyönyörködtem benne. Most kicsit bealudt megint, de ha felébred, akkor kaja, és irány a posta. Főleg, hogy az ablak alatt gazt égetnek, így kicsit füstszag van most, de nem baj, mert így szép lesz a kert.

Elfáradtunk

Hú, akkorát sétáltunk, hogy teljesen odavagyok, szinte izomlázas lettem. De kimértük a távolságot a lakás és a könyvtár között, és nagyon hamar odaértünk, pedig kerülőúton mentünk, mert csak későn jutott eszembe, hogy menjünk arra. Most már bártan el merek majd indulni kedden Matyival, merthogy vissza kell már vinni a könyveket, amiket még dec. elején vettem ki, amikor még nem nagyon biztatott a doki, hogy hamarosan szülök. Szóval akkor nagy bátran kivettem három könyvet, amiből kettő volt igazából olvasós, a harmadik az olyan szülős. De aztán Matyi meggondolta magát, és jönni akart, én meg itt maradtam a kivett könyvekkel. Aztán neten meghosszabítottam január végéig, optimistán. Csak Máté akkoriban igen sírós volt, így meghosszabítottam mostanáig, és többet már nem is lehet, de nem is kell, mert végeztem a könyvekkel. Most csak egyet veszek ki. De még nincs tervem, de az biztos, hogy nem valami nehéz olvasmányt, hanem csak valami könnyen olvashatót. Nagy monumentális olvasmányokra most igazán nincs időm, de az olvasásról nem szívesen mondok le.

 

Szóval jó nagy kört mentünk, és még így is kevesebb volt mint 2 óra. DE olyan szép idő van még most is, meg de. is, hogy Máté délelőtt is kint aludt a teraszon, aztán ugye séta. Remélem azért éjszaka is fog tudni aludni. De most nagyon békés, aranyos, fekszik a szőnyegén és beszél a játékaihoz, én meg a nagy gyerekdalok válogatás-albumot hallgatom, mert szégyen-gyalázat, de nem tudok gyerekdalokat, és most már eléggé érzem a hiányát, mert nem tudom Matyit mivel szórakoztatni, amikor nyűgös. Bár szerintem már maga, az a tény, hogy éneklek elég szórakoztató, de azt olvastam valami okos könyvben, hogy a gyerekeknek nem számít, hogy jó hangja legyen az anyukának, ők szeretik a hangunkat, akármilyen is az. Hát nem tudom..... Én mindenesetre nem bírom sokáig hallgatni magam.

Most gyorsan kiteregetek, és lehet, hogy még a vasalásnak is nekifogok, amíg nyugi van.

Dédiékkel

A tegnapi szél kicsit megviselte Matyit, elég nyőgös volt, meg ölbenlevős. Így sajnos nem a legjobb formáját hozta a dédiéknek, de azért voltak jobb pillanatai, amikor hajlandó volt kicsit huncutkodni. Kapott egy szép mackót, pihe-puha a bundája, meg egy gyagyás csigát, amit jól szét lehet szedni, és minden alkatrésze ad valami hangot. Na ezt most nagyon élvezi, csak hát ugye még nem tudja saját maga rázni, így két emberes a dolog, én rázom, ő meg nevet, én meg elolvadok a gyönyörűségtől. Miután elmentek a vendégek, gondoltam kiteszem Matyit a teraszra, mert még minidg csak nyafogott, és remélem hogy a levegő kicsit elaltatja. Hát egy frészt,üvöltött mint a sakál, így behoztuk. De ma szép napos idő van, remélem ma már helyrejön a lelkivilága. Most mindenesetre alszik, éjszaka is csak egyszer kelt, igaz, péntekről-szombatra éjszaka meg 2 óránként ébren volt, szinte alig aludtunk valamit. Mármint én meg Matyi, mert Feri jól aludt, csak fél 6kor keltettem fel, hogy most már játszon ő a gyerekkel, mert én már nagyon álmos vagyok. Így tudtam aludni másfél órát egyben. Juhé! Szóval ma csak egyszer kelt, pedig nem is evett este sem olyan későn, de nem bízom e magam.

Ma családi sétát tervezünk, Feri kertészkedést, mi meg majd nézzük Matyival a teraszról. Majd meglátjuk, mi jön össze belőle.

Kire hasonlít

Mégis csak a mi gyerekünk.

Jobban és mérgesen

Lassan újra emberként fogom érezni magamat, a náthám szépen múlik, szerencsére Matyi is megúszta a dolgot. Éjszaka nem tudom mi történt vele, de már rég nem csinált olyat, hogy nem akart visszaaludni, csak nyöszörgött. Akkor megöleltem és minden rendben volt, így öleltük egymást egy darabig, és utána szépen elaludt, fél 3 után már csak fél 7kor kelt. Úgy látszik ez a fél 7 most már rögzül, jó ideje ez egy stabil időpont reggel, de utána még visszaalszik olyan 9ig. Aztán arra gondoltam, lehet azért volt olyan kis bújós, mert napokig meg volt fosztva az anyai öleléstől. De most már minden a régi, ma már én altatom, és remélem minden rendben lesz.
Ma reggel mérges voltam, mert megint csöngettek, persze megint nem hozzánk jöttek. Jó éles hangja van a csengőnknek, ráadásul két helyen is csöng, hogy nyáron a teraszon és a kertben is lehessen hallani, de nem értem igazából azokat az embereket, akik keresnek valakit, és máshoz csöngetnek be, hogy csókolom, én X-t, vagy Z-t keresem, de ő nem nyitott ajtót. Mit gondol előrébb lesz, ha hozzám csenget? Ez egy 4 lakásos ház. Lehet hogy azt gondolja, hogy leadjuk a szomszédnak mikor -hová-miért megyünk, mikor jövünk haza? Hát nem? Bár nálunk is van egy leskelődő (de ahogy olvasom, mindenhol) talán őt kéne megkérdezni. Na de nem hergelem magamat.
Holnap jönnek Máténézőbe a nagymamám és a nagynéném. Főzni kéne nekik valami ebédet, csak ahhoz meg be kéne vásárolni, arra meg nem nagyon van idő, mert már de. ideérnek. Max. ma este, de nem szeretek már este Mátéval menni sehová, nemhogy vásárolni, szóval lehet, hogy körbenézek a fagyasztóban, remélem találok valami használhatót.
Az én kis Ludas Matyim éppen kung-fu mestert játszik:

És ma reggel vigyázállásban:

Oltás után kiütve

Furcsa volt a tegnap este, gondolom az oltás miatt, mi más lehetne, de olyan világbéke szállta meg Mátét, hogy nem nagyon tudtam hová tenni a dolgot, és persze túlspiráztam az aggódást. Este 6kor evett, aztán fürdés, majd Apánál nyugi. Ebbe a nyugizásba úgy lenyugodott, hogy fél 10kor még mindig húzta a lóbőrt, ami Mátéra egyáltalán nem jellemző, elég pontosan szokott jelezni a gyomra, főleg este. Fürdés előtt mértünk neki lázat, 37.8 volt popsiban, és a doktornő az mondta, akkor adjak neki kúpot, ha 38.1-2-t mérek. így nem adtam. De este 10kor már csak arra gondoltam, hogy biztos belázasodott, és azért nem akar enni. És különben is csak meg kéne még etetni, mert ha nem eszik, akkor biztos felébred egy fél óra múlva, amikor már éppen jól aludnék. Szóval kivettem az ágyból, megetettem, és muszáj volt megmérnem a lázát, hogy megnyugtassam magamat. Persze ettől felébredt, de nem volt sírás. Láz sem, Sőt már csak 37.6-t mértem. Így nem adtam kúpot. Szerencsére hamar visszaaludt, és nem is ébredt fel csak negyed 5kor, mjad 7kor. Most is alszik, mint a bunda, de egy fél óra mőlva fel kell ébresztenem, mert 10re jön a védőnő, és hát mégsem pizsmában kéne a gyereket prezentálnom előtte.

Én is szépen javulok, már látom az alagút végét. Ennek örömére Feri ma focizni megy, aminek azért most nem örülök annyira, mert még folyik az orrom, de remélem ha eddig nem kapott el Matyi semmit, akkor most már nem fog.
Hétvégén jön hozzá a dédi meg a nagynéni. Még csak most találkoznak először, mert mi még nem voltunk otthon Matyival, ők meg csak most jönnek. Már nagyon várom őket.