Rókahegy

A hétvégén a 3. kerületben akadt dolgunk, és amikor kikerestem a címet, ahová mennünk kellett, akkor megakadt a szemem azon, hogy onnan már csak egy köpésre van a Rókahegy. Gyorsan rá is kerestem, hogy van-e ott valami kényelmes sétaútvonal, amit esetleg végigjárhatnánk, és szerencsére van, úgyhogy szombat délután, miután 8 héten becsülettel tartottuk a korlátozásokat, és gyakorlatilag még a kerületet sem hagytuk el, most kicsit kimozdultunk, de továbbra is városhatáron belül maradtunk.
A hely, ahová mentünk amúgy Békásmegyer Ófaluban volt, és engem teljesen meglepett, hogy ilyen része is létezik ennek a városrésznek, én eddig csak a tízemeletes panellakótelepét ismertem, hogy azt gondoltam, hogy az egész városrész abban a korban létesült. Persze ez az én tudatlanságom, de minden nap tanul az ember valamit. :-) Szóval olyan kis ékszerdoboz volt ez az Ófalu, a sok helyen macskaköves utcácskákkal, és hagyományos, de szépen gondozott régebbi típusú házacskákkal. Húúú, nagyon tetszett.
Aztán mikor a Rókahegy felé kanyarodtunk, akkor már olyan kacsalábon forgó kastélyokat láttunk ám, hogy tyűha...

Nem mentünk nagyon fel, gyorsan leparkoltunk az út szélén, de hamar ráleltünk a piros háromszög útvonalra, amin haladnunk kellett.

Nem volt megerőltető túra, néhol volt egy kis meredekebb rész, sok helyen fa lépcsősor könnyítette vagy nehezítette a haladásunkat. A gyerekek először eléggé káráltak. Eléggé belesüppedtek az elmúlt hetek semmittevésébe, és nem volt kedvük kimozdulni. De ott már megtetszett nekik. ( mondjuk mindig ez van. )

Marci végigböngészte a táblákat, és megbeszéltük, hogy mit jelent a természetvédelmi terület.

Milán rögtön talált egy megmászható fát.

 Ott a békási lakótelep.

Időnként információs táblákon olvasgatunk a hegy élővilágáról. Pl. innen tudtuk meg, hogy a barlangokban hollók is szoktak költeni.

A meredek sziklafalon sziklamászókat is láttunk.

Lefelé már könnyű volt szaladni :-)

Marci úgy meghízott a karanténban, hogy meggörbítette a faágat :-)

Nagyon jóleső délutáni séta volt. Nem volt több 3 km-nél, de olyan jó volt kimozdulni, hogy még most emlegetjük, hogy milyen jó volt :-)

Zempléni napok- Regéci vár

Ezen a szeles szerdai napon, a koronakaranténunk 8-dik hetét taposva, folytatom a zempléni napjainkról szóló irományomat. :-)

Ott tartottam, hogy kigördültünk Vizsolyról, és Regéc felé tartottunk. Azt már tudtuk, hogy a faluban lévő látogatóközpontot már nem fogjuk nyitva találni, úgyhogy rögtön a vár felé mentünk, és a hegy lábánál lévő parkolóban hagytuk az autót a fiúk nagy kárálása ellenére is. Mert hogy túl messzinek találták még a fák fölött kibukkanó várat, és ők annyi sokat tutibiztos, hogy nem bírnak gyalogolni. Nem annyira veszettsok egyébként, talán ha 2 km, és nem is megerőltető fajtából.

Vizsolyból a waze Vilmány felé vezetett minket... hát nem a legjobb út volt ez... több volt rajta a lyuk, mint az út. Cserébe viszont láttunk legelésző teheneket az út szélén. Fővárosi gyerekeknek már ez érdekességszámba ment :-)

 Aztán egyszer csak felbukkant a vár.

 Ez már a parkolóból az erdőbe vezető út.

 Milán duzzogott egy sort lemaradva, hogy miért kell neki gyalogolni :-)
Tény, hogy haladt el mellettünk még nem egy autó. De én mondjuk taplóságnak tartom az erdőbe autóval behajtani. Persze nem volt tiltva, de több táblán kérték a kirándulókat, hogy aki teheti, hagyja lent az autóját, és ne zavarja a természetet.

Aztán ugyanaz a Milán, aki a lapos földúton vergődött, hogy ő nem akar gyalogolni, a hegy teteje felé már meredekebbé váló hegyoldalon úgy felfutott, maga mögött hagyva mindannyiunkat, hogy úgy kellett utánakiabálni, hogy várjon meg.

És ahogy a vár bejáratát megközelítettük hihetetlen látványban volt részünk! Ott fehérlett a távolban a Tátra!!! Sok helyen jártunk már, ahol a leírásban azt olvastuk, hogy tiszta időben akár a Tátráig is elláthatunk, de sosem láttunk még el így. Igaz, nem is voltunk ennyire közel :-)

 Kb. a felét láttuk már.

A várat az 1300-as években építették.
A vár leginkább arról híres, hogy miután férje meghalt, ide vonult vissza Zrínyi Ilona a gyermek II. Rákóczi Ferenccel, aki itt tölötte kisgyermekkorát. Itt éltek akkor is, amikor Zrínyi Ilona már Thököly Imre felesége volt, és a várat hadi központtá alakították, és ez nagy részben Zrínyi Ilona irányításával történt meg, míg a férje közpen harcolt. Sajnos miután Thököly fogságba esik, a várat is elfoglalják a császáriak, akik királyi utasításra felrobbantják azt 1686-ban.
A Rákóxzi-szabadságharc idején már nem volt jelentősége. A köveit a helyi lakosok széthordták. Számos tulajdoncsere, és állami tulajdon után 1990-ben került a regéci önkorményzat gondjaiba, és 1999-ben kezdődik meg a vár résgészeti feltárása, környékének rendbetétele és elkezdődnek a felújítási munkálatok, melyek azóta is tartanak. (szerencsére.)

 A vár déli oldala még most fog majd csak felújítódni.

Az újraépített Északi-toronyban egy kiállítótér működik, az adott korról.

És vannak neki kisebb teraszai, és egy körbejárható rész, ahonnan remek a kilátás minden irányba.

Ez egy olyan igazi szövevényes vár, sok átjáróval, kis beugrókkal, szerintem nagyon izgalmas.

Az egykori várudvarról a felújított északi oldal felé nézve. De van itt büntető-üreg, pince, kút, stb...

A vár m ásik oldala még elég romos, és csak egy ideiglenes falépcső vezet fel, amire figyelmeztetnek is, hogy mindenki csak saját felelősségre menjen tovább. Hát mi természetesen bátrak voltunk :-)

Mint látható, nem volt nagy tolongás a várban. Rajtunk kívül még talán 2 pár volt ott. Tisztes távolságban. Bár ekkor még pont nem volt karantén, és a helyiek is csak legyintettek a koronavírusra.

Fönt egy kőszikla tetején egy fakorlát volt hivatott a biztonságos nézelődést biztosítani.

Alaposan ki is maxoltuk a kősziklán fotózkodást. :-)

 Majd levonultunk a falépcsőn. Oldalt a fólia alatt folynak a régészeti munkák.

 Lefelé már sima liba volt minden. MArci talált egy jókora puskát, azzal védte magát az ellenségtől.

És a naplementében csodálatos volt a Boldogkői vár, ahogy a főútról lekanyarodtunk a falu felé.

Csodahely ez a Zemplén! Nézzétek meg Ti is egyszer!
De még nincsen ám vége a kalandoknak :-) Csak szólok.

Kisgimnazisták

Vagyis egy kicsi, meg egy még kisebb :-)

Mert igen, végül mindkettejüknek sikerült bejutni egy-egy gimnáziumba!
Nem volt már akkora a meglepetés, mert az ideiglenes listák alapján már tudtuk, hogy mely intézményekbe fogják őket felvenni, talán ezért is nem ültünk annyira tűkön, hogy mi lesz a végeredmény, és a múlt héten ugyan eszünkbe jutott, hogy lassan már kéne eredménynek lennie, de aztán belesüppedtünk a mindennapok egyformaságába, és majdnem elfelejtkeztünk még arról is, hogy megnézzük.
Egyelőre csak a netről informálódtunk, a papír értesítőt még nem kaptuk meg.

Szóval tegnap óta ízlelgetjük, hogy szeptembertől nem csak új tanév kezdődik, (és remélhetőleg újra iskolapadban), hanem 2 gimnazista fiunk is lesz egyszerre!!!
Máté a református gimnázium 6 osztályosába fog menni, a barátjával együtt, és szerintünk az a letisztult környezet jót fog neki tenni. Az iskolát is ismeri nagyjából, a közlekedést is, mert ott edzenek a focicsapattal. Szóval szerintünk jó lesz.
Milán végül a Fasori gimi reál osztályába fog menni, és kíváncsian várjuk, hogy mennyire fog bejönni neki. ( vagy nekünk) Jól fog állni Milánnak a gimnáziumi lét, abban biztos vagyok, és reméljük, hogy kap egy új lökést, egy új motivációt, hogy elhiggye, hogy bármire képes.

Amúgy az osztályukból amennyire én tudom Milánon kívül csak 1 fiút vettek még fel, Milán barátját, ugyanígy a Fasoriba, csak ő az angolos osztályt jelölte elsőnek, pdig próbálkoztak jópáran.

Hogy logisztikailag hogyan fogjuk ezt megoldani, azon pedig egyelőre még nem gondolkodunk. :-)
Minden napnak a maga baja.