2020. május 12., kedd

Rókahegy

A hétvégén a 3. kerületben akadt dolgunk, és amikor kikerestem a címet, ahová mennünk kellett, akkor megakadt a szemem azon, hogy onnan már csak egy köpésre van a Rókahegy. Gyorsan rá is kerestem, hogy van-e ott valami kényelmes sétaútvonal, amit esetleg végigjárhatnánk, és szerencsére van, úgyhogy szombat délután, miután 8 héten becsülettel tartottuk a korlátozásokat, és gyakorlatilag még a kerületet sem hagytuk el, most kicsit kimozdultunk, de továbbra is városhatáron belül maradtunk.
A hely, ahová mentünk amúgy Békásmegyer Ófaluban volt, és engem teljesen meglepett, hogy ilyen része is létezik ennek a városrésznek, én eddig csak a tízemeletes panellakótelepét ismertem, hogy azt gondoltam, hogy az egész városrész abban a korban létesült. Persze ez az én tudatlanságom, de minden nap tanul az ember valamit. :-) Szóval olyan kis ékszerdoboz volt ez az Ófalu, a sok helyen macskaköves utcácskákkal, és hagyományos, de szépen gondozott régebbi típusú házacskákkal. Húúú, nagyon tetszett.
Aztán mikor a Rókahegy felé kanyarodtunk, akkor már olyan kacsalábon forgó kastélyokat láttunk ám, hogy tyűha...

Nem mentünk nagyon fel, gyorsan leparkoltunk az út szélén, de hamar ráleltünk a piros háromszög útvonalra, amin haladnunk kellett.

Nem volt megerőltető túra, néhol volt egy kis meredekebb rész, sok helyen fa lépcsősor könnyítette vagy nehezítette a haladásunkat. A gyerekek először eléggé káráltak. Eléggé belesüppedtek az elmúlt hetek semmittevésébe, és nem volt kedvük kimozdulni. De ott már megtetszett nekik. ( mondjuk mindig ez van. )

Marci végigböngészte a táblákat, és megbeszéltük, hogy mit jelent a természetvédelmi terület.

Milán rögtön talált egy megmászható fát.


 Ott a békási lakótelep.



Időnként információs táblákon olvasgatunk a hegy élővilágáról. Pl. innen tudtuk meg, hogy a barlangokban hollók is szoktak költeni.



A meredek sziklafalon sziklamászókat is láttunk.




Lefelé már könnyű volt szaladni :-)

Marci úgy meghízott a karanténban, hogy meggörbítette a faágat :-)



Nagyon jóleső délutáni séta volt. Nem volt több 3 km-nél, de olyan jó volt kimozdulni, hogy még most emlegetjük, hogy milyen jó volt :-)

3 megjegyzés:

  1. Olvasni is jó volt, abszolút átéreztem belőle, hogy milyen jól éreztétek magatokat. Le a kalappal előttetek, nagyon nehéz lehetett végigcsinálni az elmúlt heteket, amikor egyébként elég nyüzsgő életet éltek.

    VálaszTörlés
  2. Vissza tudunk lassulni, ha kell, a gyerekek már bele is szoktak kicsit a semmittevésbe.
    Az a legrosszabb, hogy a téli szünet óta nem voltunk anyukámnál, és február óta nem találkoztunk Feri apukájával sem, akinek ráadásul pont 80-dik szülinapja is volt. A látogatásokkal még mindenképp kivárjuk, hogy mi lesz a lazítások eredménye, aztán hátha kicsit bátrabban merünk majd nekiindulni.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó kis kiruccanás lehetett, látszik a képeken is :) ! Úgy szeretem az ilyen spontán kirándulásokat és nálunk is az van, hogy elindulni sokkal nehezebb, de közben és utána már nagyon tetszeni szokott általában minden úti cél :) ...

    VálaszTörlés