Velencei kirándulás 1.rész- hajóval Punta Sabbioniból

Most, hogy Bibionéról már mindent elmondtam, amit el tudtam, rátérhetek a nagy kirándulásunkra, Velencére!
Mikor már erősen benne jártunk a tavaszban, és nagyon a nyakunkon volt a nyár, és még mindig nem volt eldöntve, hogy megyünk-e nyaralni, és hogy hová, az végképp nem, akkor még tág volt a világ, ( na jó annyira nem), és Feri több lehetőséget is megnézett. Leginkább a szállás volt az, ami döntött, egyrészt, hogy hol van még elfogadható árban ennyi főre apartman, másrészt, hogy mikor van szabad hely. Először Görögországot is forgattunk a fejünkben, mert annyira szerettünk ott lenni régesrégen. De autóval egyelőre nem akartunk ekkora távolságot bevállalni. Persze felmerült a sokak által kedvelt Horvátország, mi még nem voltunk ott sosem, de végül Olaszország lett a befutó.
Na és már akkor mondtam, hogy ha már így alakult, hogy szinte kartávolságnyira leszünk Velencétől, akkor ugyeugye elmegyünk majd oda megint, mert most biztos, hogy nem fog esni az eső :-)
Ilyenkor örülök csak igazán, hogy ha néha akadozva is, de vezetem a blogot, mert most pár kattintás után már meg is találtam az akkori élményeinket ( link) az esős Velencéről. Igaz, egy évvel korábban kellett keresnem, mint ahol először gondoltam...
És már akkor is azt mondtam, hogy ide egyszer vissza szeretnék jönni, amikor szép az idő!
Ez az egyszer pedig most jött el! 9 évvel később. Durva.

Az utazástervezésbe belevettük, hogy ne az ottlétünk elején legyen nagyon, mert akkor nehezen lehetne meggyőzni a fiúkat arról, hogy strandolás helyett menjünk várostnézni. A hétvégéről pedig az ingatlanos csaj beszélt le, mondván, hogy akkor tuti fullra van nemcsak a város, de az utak is, oda-vissza, így megállapodtunk a hétfőben.
Én itthonról a vonatos odajutást olvastam több helyen, hogy sima liba, de a csaj azt mondta, menjünk inkább úgy, hogy autózzunk el a földnyelvnek a túlsó felén lévő kikötőig, és onnan hajózzunk át Velencébe. Ehhez volt is egy hajós kontaktja, hogy-hogynem, és rögtön le is foglalta nekünk a hajón a helyeket hétfőre. Szóval így mentünk.

Hétfőn elég korán kellett kelnünk, hogy elérjük a 9.30-as hajóindulást. Mi még picit rá is hagytunk az időre, mert jobb szeretünk időben odaérni, semmint rohanni, és izgulni, hogy vajon odaérünk-e.
A fiúk még egy kicsit tudtak szunyókálni az autóban, amíg odaértünk Punta Sabbioni-ba a kikötőbe. Több cég is indít innen hajókat, kisebbeket, nagyobbakat, kicsit kijjebb, még a kikötő előtt vitorlások is horgonyoztak, lehet, hogy azokat is lehet bérelni, és halászokat is láttunk kint a lagúnán.

A kikötő mellett van egy hatalmas parkoló, ahol napi díjat kell fizetni, ott leparkoltunk, és kerestük a hajónkat. Arra mondjuk még várnunk kellett, még a csaj sem volt ott, akinél le kellett jelentkeznünk, de csakhamar befutott ő is meg a hajó is.

Olyan jó volt megérkezni! Már-már hihetetlen volt, hogy újra itt vagyunk.
Mondjuk a fiúk nyávogtak, hogy meleg van, melegük van, mikor eszünk, mikor iszunk, de legalább nem esett az eső, és nem kellett babakocsit cipelni a lépcsőkön föl-le. Már megérte. :-)

Nyaralás 6.rész- városnézős nap

Néhány nap nonstop strandolás után már kezdett egy kicsit a fülemen kijönni a sós víz, de főképp a homok, és mivel az időjárásjelzés szerint kicsit enyhébb napok jöttek, így jó ötletnek tűnt, hogy a délelőtti fürdést városnézésre cseréljük, és csak délután, amikor úgyis izgibb a fürdés a hullámok miatt, csak akkor menjünk le. Aztán rá kellett jönnünk, hogy  bár az előjelzés szerint borús időnek kéne lennie, és 25-26 foknak, de mégsem az van, hanem igencsak süt a nap, és akár strandra is mehettünk volna. 

Az ingatlanirodában, ahonnan az apartmant béreltük, találtam egy szórólapot, amin egy városnézést ajánlanak a közelben, Portogruaroba.  Sosem hallottam még a városról, de azt írta az internet, hogy egy igazi kis ékszerdoboz, amit a  "kis Velence" és az "árkádok városa" névvel illetnek, szóval gondoltam bizonyára érdemes egy kört tennünk a városban. 

Vasárnap lévén nem volt nagy nyüzsgés a városban, egy út széli parkolóban álltunk meg, amikor úgy gondoltuk, hogy már nem lehetünk messze a központtól. Ezt úgy szoktuk betájolni, hogyha már látjuk a templomtornyot, akkor bizonyára már közel vagyunk :-) 

És tényleg nagyon klassz helynek tűnt,  ahogy a hosszú árkádsor alatt sétálgattunk. Megvan ezeknek a házaknak a hangulata. 

Nagyon hamar eljutottunk a központi részhez, egy a  Lemene folyón átívelő kőhídon. Ó itt nagyon szép volt minden. Egyik oldalon egy régi malommal, ( a 12. századból), előttünk a ferdének tűnő, vagy valóban ferde harangtoronnyal, ami a római korból származik, messzebb pedig a folyó látványával.

Van itt egy Nemzeti Régészeti Múzeum, aminek mi csak az árkádja alatt sétáltunk át, és ahol római kori leletek, kövek, főképp a szomszédos Concordia Sagittariából, ami a következő állomásunk is lesz, valamint mindenféle bronztárgyakat, szobrokat, szerszámokat, freskókat és mozaikokat lehet odabent megnézni.

Csak mondom, hogy ez egy iskolaudvar :-)

Főtér a városházával.

Iszonyú meleg volt így déltájban, úgyhogy sokat nem kóboroltunk, hanem visszasétáltunk az autóhoz, és még átautóztunk a szomszédos Concordia Sagittariába, ahol ie. 1. századi római emlékek vannak, és részben a római út maradványai is láthatóak.

Marcikedvenc kiskacsák :-)

10. századi székesegyház, benne i.e. 1. századi emlékekkel. Bent éppen mise volt, úgyhogy nem tudtuk megnézni, utána pedig csak az ajtóból mertünk benézni, mert egy kisebb társaság ment be előttünk, és az egyik pasas áriázni kezdett a templomban. Húúúú, nagyon jó volt az akusztika. :-)

Harangtorony a 12. századból.

Innen már hazafelé indultunk, csodás olasz kis utakon :-)

Bibione 5.rész- bringózás

Egyik este kivettünk egy bringót, hogy azzal tekerjünk el a város túlsó felébe, ahová gyalog azért nem indulnánk el. ( én mondjuk igen, futottam is arra). A városnak azon a felén kisebb-nagyobb fenyőerdőszerűségek vannak, a fák alatt-között megbúvó apartmanházakkal, hotelekkel, szerintem nagyon hangulatos, és jó árnyas.

A bringózást meg nagyon élveztük. Annyira nagyon tetszett a fiúknak ( is), hogy aztán még egy este elmentünk egy körre. 1 óra alatt olyan 8 km körüli távot tudtunk vele letekerni.

az én kedvencem pedig az volt, amikor MArci és Milán korán felébredtek reggel, csakúgy, mint itthon, és így találtam őket a teraszon. Ücsörögve, beszélgetve, nézték az ébredő várost feltett lábbal. :-)