A Kétévesről

Hasonló formában megpróbálom összeszedni milyen is a mi Kétévesünk.
Adatok:

84 cm. 86-os és 92-es ruhákat hord többnyire. Súlya nagyjából 12 kiló:) Szép kis pocakja van, olyan kis husigombóc, imádjuk gyömöszölni puszilgatni, mert olyan kis puha. Ennek ellenére nem látom kövérnek, inkább izmos. Cipője 22-es.

Amit játszik:

Milán nagyon másfajta habitusú mint Máté... míg Máté még most inkább a közös játék híve, addig Milán korához képest szerintem nagyon sokáig képes egyedül elmolyolni valamivel.

- szeret pl. vonatozni. Ő maga építi meg a sínt, és tologatja a vonatokat föl meg le a hídon.

- szeret autózni-garázsozni, kiparkol-beparkol, lemegy-fölmegy.

- épít. Hatalmas tornyokat tud építeni, és még a sima építőkockából is, amit nem lehet egymáshoz rögzíteni, abból is több emeletnyit egymásra tud rakni. Türelmes, általában nem esik kétségbe ha elborul a torony, hanem újrakezdi.

- imádja a duplós járgányokat, jól megpakolja őket duplóskockákkal és szállítmányozza őket egyik sarokból a másikba.

Sokszor művelik ezt Mátéval kettesben, természetesen Máté irányítása alatt.

- szeret főzőcskézni. Sokszor amíg én főzök, addig ő kávét főz a kis játékkávéfőzővel, és öntögeti kannából pohárba és össze-vissza. Hihetetlen jól el van így. De van amikor a játékzöldségeket pakolja kilábasba és hozza nekem, hogy egyem meg, vagy épp gyurmát morzsol a kis fazekába és azt kevergeti.

Míg Máté hasonló korában inkább nekem akart segíteni, és aprította a kiskésével a krumplit, addig Milánnak eszében sincs érdemben belenyúlni az én munkámba, inkább csak néz, vagy maga főz valamit.

- szívesen rajzolgat, firkálgat, leginkább filctollal és zsírkrétával, amit teljesen profin fog. Vízfestékkel szeret (ne) maszálni, de mivel többezernyi elmondás után sem vágja, hogy a víz-festék-papír sorrendet, és rendszerint a festék-víz-szájjal lenyalt preferálja, így nem nagyon szoktam neki ajánlgatni a festést.

- kedvence továbbá a tescos pontgyűjtő matricákat ragasztgatni papírra, kézre, arca, asztalra, ahová éri.

- és hát muszáj megemlíteni, hogy nagy kedvencük a közös ágyonugrálás mellé hatalmas hangerővel kurjongatás, amit megelőz a párnák ledobálása az ágyról a földre. Ez nekik jó játék, nekem inkább idegbaj.

Kedvenc könyve:

Bartos Erika forever!!!!! Legkedvencebbje a Bogyó és Babóca bármely kötete, jobban kedveli mint az APG-t, de sokszor behódol Máté akaratának és hajlandó megalkudni. De a versesköteteit is nagyon szereti, bár ezek sokszor feledésbe merülnek, de amikor rájukbukkan akkor sokáig porondon vannak.

Kedvenc meséje:

Több hullám kedvencmesén vagyunk túl. Volt Süsü-korszak, Vuk-korszak, természetesen Bogyó és Babóca korszak, a Kisvakond egyes részei újra és újra előkerülnek. Mivel máté most leginkább Micimackós, így ő is sokszor nézi ezt, és a Dumbót is szereti nézni egy darabig.

Aranyos, amikor előkeresi a szereplőket a plüssrepertoárunkból, és mutatja, hogy olyan, mint a tévében. Szerencsére elég bő a választék.

Bár már egyre ritkábban, de még mindig szokott bebetévét nézni.

Kedvenc zenéje:

Nem tudom van-e neki ilyenje... szereti Halász Judit Tatok-tatok című számát, és remekül énekli is:) Ezen kívül leginkább a Mátétól hallott mondókákat és dalokat próbálja leutánozni, de legtöbbször csak refrénig jut:) (zsák-zsák telizsák, sósat-sósat satöbbi)

Kedvenc étele:

Első gondolatra rögtön rávágnám, hogy mindent szeret, aztán kicsit továbbgondolva rájöttem, hogy annyira mégsem mindenevő, sőt meglehetősen válogatós, de olyan módon, hogy amit egyik héten még megevett, arra a másikon rá sem néz, áés fordítva. Nem mindig sikerül eltalálnom, hogy mit enne épp szívesen, ilyenkor előfordul, hogy bojkottálja az ebédet és nasiból pótol.

Többnyire egyedül eszik, kanállal-villával, de még a kézi segítséget is használja, azaz kézzel teszi rá a kanálra, szúrja a villára, és úgy veszi a szájába. A levest is egyedül kanalazza, igaz még nem cseppmentesen.

Alapvetően húsevő. A hús+köretből inkább csak a húst eszi, a köretet nekem kell a szájába tuszkolni.

Nem szereti a sült krumplit, kivéve a mekiset. Ellenben a mekis sajtburgerre a minap rá sem bír nézni.

Szereti a lencsét, a babot, az ezekből készült levesekből rengeteget képes megenni.

Szereti a sajtot, a kefírt, gyümölcsjoghurtból a piros színűt, a kakaóscsigának a közepét, a diós sütit, a mézeskalácsot. Nasiként az állatos háztartási kekszet, a kölesbogyó-buláta-kukoricapufi a favorit, a kocsiban sósperecet kér, csak és kizárólag.

Csokiból és minden egyéb édességből mérhetetlen lenne a fogyasztása, de nem az, sőt... igencsak mérhető, én mérem:) És nálam a maximum 1-2 szaloncukorban, vagy egy kindercsokicsíkban kimerül. Kivételek ez alól azok a napok, amiket a nagyszülőknél töltünk, mert akkor aztán van hejehujavigalom.

Ő sem nagy gyümölcsevő, de még mindig inkább hajlandó megenni egy-egy cikk almát, mint Máté.

Kedvenc itala:

Ugyanazt issza amit Máté. Reggel kakaót, este tejet, napközben vizet vagy teát. De ha kapna gyümölcslevet, akkor azt vedelni éjjel-nappal. De nem kap csak sátoros ünnepeken, mert megy tőle a hasa.

Alvás:

Alapvetően jó alvó, vagyis lehetne rosszabb is.

Reggel a tyúkokkal kel, vagyis inkább még a tyúkokat is ő ébreszti, mert rövid kihagyás után megint beállt a fél6-os ébredésre. Ha szerencsém van, akkor rövid kínlódás után még visszaalszik, vagy 6 körül Feri megunja, és kijön vele a nappaliba. Ha nincs akkor nem alszik már vissza, és így ráadásként még egész délelőtt kínlódik is a fáradságtól.

Délben van amikor 3 órát is képes aludni, de van amikor csak alig másfél órát durmol. Ráadásul teljesen kiszámíthatatlanul csinálja, mert amikor azt hiszem, hogy na most mekkorát fog aludni, akkor persze hogy nem.

Este újabban fél9-9 körül tér nyugovóra, új szokás szerint, ha már nagyon fetreng, akkor beteszem a kiságyába, és ott 10 perc múlva elalszik magától. (számomra ez hihetetlen) Délben viszont még mindig csakis a hintaszékében hajlandó elaludni, és később teszem az ágyába.

Éjjel tulajdonképpen nem ébred már fel, van amikor kéri a cumiját, de alapvetően végigalussza az éjszakát. Én nem, mert én legalább kétszer felkelek betakarni őket.

Aztán vannak olyan éjszakák is, amikor egyáltalán nem tud aludni, ilyenkor csak fetreng az ágyában, dobálja magát, keresi a helyét, de se közöttünk, se a helyén nem jó neki. Ilyenkor fogalmam sincs mi lehet a baja, de két-három ilyen nemalvós éjszaka után rendszerint visszazökken a régi kerékvágásba.

Beszédfejlődés:

Amennyire emlékszem Máté 2 évesen többmindent mondott, de hát nincs egyszerű helyzetben az, aki Mátétól tanul beszélni.  De meg kell állapítanom, hogy rohamtempóban fejlődik beszédügyileg Milán is, és az elmúlt 1 hét alatt rengeteg olyan dolgot mond, amit korábban nem, ráadásul szinte teljesen tisztán. Ilyen pl. kukásautó, ablaktörlő, koszos, szennyes, kocka...

Mátét Táté-nak hívja:)))) És olyan aranyos amikor Táté-zik. (Egyébiránt nem értjük, hogy miért nem mondja hogy Máté, mert a mamát pl. hibátlanul mondja pedig az is m-mel kezdődik.)

Saját magát Ém-nek hívja.

Jövő héten rászánok egy délelőttöt és megpróbálom kamerába beszéltetni, mert rengeteg mindent mond, csak nem tudom írásban visszaadni.

Öltözködés:

Mátéval ellentétben, aki inkább öltözködő, (értsd pulóver télen-nyáron) ő inkább vetkőző típus, és képes ledobni magáról mindent, és egy szál pelusban flangálni lakásszerte. Persze vérig van sértve, ha visszaöltöztetem.

Tudja melyik az ő cipője, sapkája, sálja, kabátja, zoknija, törölközője, és szól ha esetleg a nagy rohanásban valamit összecserélnék. Ez csak akkor okoz problémát, ha mondjuk Máté valamelyik kinőtt cuccát szeretném ráadni és ő hevesen tiltakozik, hogy Tátéé, Tátééé!!!!!

Betegségek:

Nem egy betegeskedő fajta, szerencsére. Persze ilyenkor télen sokszor náthás, szörtyög az orra, de semmi komoly. Ha lázas, akkor brutál lázas tud lenni, 40 fok közeli hőmérsékleteket produkál, amit csak kúp és nurofen kombinációval tudunk mérsékelni, de volt  már vizesborogatásos éjszakánk is. De furcsa módon 1-2 kivétellel ezeket a magas lázakat egy nap alatt legyűri, és utána kutya baj. Tényleg. Sokszor még az orvosig sem jutunk el.

Utál orrot szívni, ilyenkor ketten is alig tudjuk lefogni, és úgy ordít mint akiről a bőrt nyúzzák le éppen, és hatalmas könnycseppeket hullat.  Szerintem az egész utca hallja, hogy Mészároséknál orrszívás van. De a fületszaggató ordítás pont csak addig tart, amíg el nem engedjük a fogságból.

Szobatisztaság:

Nem szobatiszta, de borzasztóan szeretne az lenni. Egyelőre abban merül ki a szobatisztasága, hogy minden este fürdés előtt rákéri magát a wc-re, néhán másodpercig feszít mint pók a lucernásban, majd megtörli magát elől-hátul, lehúzza a wc-t, és mint aki jól végezte dolgát a fürdőszobába vonul, és ahogy fürdővizet ér rögtön belepisil.

Ősszel volt neki egy néhány hetes fához pisilős időszaka, amikor megtetszett neki egy fa és letépett magáról minden ruhát, és odaállt a fa mellé, mint a nagyok, de persze nem produkált semmit. Szerencsére a tél beálltával elhagyta ezt a jószokását.

Közlekedés:

Babakocsifüggő. Mondhatnám úgy is, hogy kényelmes. Így bár 2 éves, de mégiscsak be kellett szereznünk a napokban egy új babakocsit, mert a régi eltörött. Persze szívesen gyalogol, ha kedve van hozzá, és persze motorozik mint az őrült, de nem annyira motorfüggő mint ahogy Máté. Ha az utcán motorozik már ő is megáll a járda szélénél, ahogy Mátétól látja. Szeret tömegközlekedni, de most már ő sem hajlandó a kocsijában ülni, ki kell venni, és ő is az ülésen akar ülni, mint Máté. Ebből szoktak érdekes szituációk kerekedni ha pl. tömeg van a buszon.

Mátéval:

Máté neki az isten, a példakép, a mentor. Felváltva vannak összenőve ill. haragban, de a harag sem tart sokáig. Mátéval mindent megoszt, és az esetek többségében hajlandó alárendelni magát Máté akaratának és azzal játszani és úgy, ahogy az Máté diktálja. Persze össze is kapnak napjában többször is, de sokszor megbékíthető valamilyen kompromisszumos ajánlattal.

Egyre öntudatosabb, és ezzel egyenes arányban egyre hisztisebb is. Ő az a tipikus földönfetrengős fajta lesz szerintem. Juhé!!!!

Nagyon barátságos, mosolygós, kedves. Az idegenekkel sem elutasító, közvetlen. Pacsizik, integet és puszit küld. A kukásbácsiknak különösen.

Hihetetlen bátor, és vakmerő, bárhová felmászik, és bármilyen csúszdán lecsúszik, a legmagasabbról is és a kanyargóson is.

Úgy telefonál mint a nagyok, mondja Papának, hogy pápoljunk!!!! (szkájpoljunk!) Szkájpolás közben mindig joghurtozik. (amolyan pavlovi reflexként  működik ez nála) El tudja indítani tökegyedül a tévé-dvd kombinációt, tudja melyik gombokat kell megnyomni, sőt le is tudja pausálni.

Ismeri a pirosat, a kéket, és a zöldet. Tud négyig számolni, bár rendszerint kettőnél kezdi:)

Cumi és nyuszifüggő!!!!! A cumiját pumpum-nak a nyuszit egyszerűen csak nyuszinak hívja. Ezek nélkül nincs élet. A nyusziból csak az eredeti kopott, szottyos a jó, az újabb cserenyuszira rá sem néz. Hihetetlen de a nyúl nélkül nem létezünk már, ha valahová megyünk, akkor legalább annyira figyelek a nyúlra is, mint a két gyerekemre. Ennek ellenére veszítettük már többször is, várt már ránk kerítésszélen-ablakpárkányon ücsörögve, járdaszélén árválkodva. Futottam már vissza érte magamat meghazudtoló sebességgel több kereszteződésnyit, miközben azon imádkoztam nehogy egy kutya magával vigye játszani.

Az egyik fülét a balatonlellei strandon hagytuk el, és hiába jártuk körbe ketten háromszor az egész utat ahol megfordultunk, nem lett meg. Megsirattam, és azon téptem magamat, hogy milyen anya az ilyen aki elhagyja a gyerek nyuszijának a fülét!!!! Persze járhattunk volna rosszabbul is ha mondjuk az egész nyúl veszik el, de akkor is, nagy trauma volt ez nekem akkor. A fülét azóta pótoltuk egy másik nyúléval.

Mi mást írhatnék még Róla, hogy egy imádnivaló szeretgombóc, aki mindig szórakoztató, aki mindig megmosolyogtat, akire nem tudok 2 percnél tovább haragudni, mert imádom a legörbülő kicsi száját, és olyan puszilgatnám össze a legjobban.

Jajjjj, mintha csak tegnap lett volna, hogy megszületett....

Milánszülinap

Csak hogy valamennyire tartsam az időrendi sorrendet, meg egyébként is, most az következik, hogy természetesen Milánt is megünnepeltük családilag, kétszer is. No nem azért mert 2 éves volt éppen, hanem mert így alakult. Mondjuk nem könnyű ám Milánt megünnepelni, pláne ha számítunk az Ő részvételére is.

Az első gyertyafújását anyukámnál el is bliccelte, mert  idő előtt elaludt, és csak vártuk a tortával, és csak vártuk, míg egyszer csak meguntam a várakozást és cirka 3 órányi alvás után bátorkodtam felébreszteni. Nem volt túl boldog tőle, de legalább nem sírt, viszont az sem nagyon értette, hogy miért toljunk ébredés után az arca elé egy egész tortát 2 gyertyával, amiket csakazértsem fújt el. Még szerencse, hogy van neki egy nagy, okos bátyja, aki mindig kihúzza őt a pácból, és aki lelkes elfújta a Milán gyertyáit.

Persze az ajándékbontás és a pezsgőzés már csúszott a Fiatalembernek, addigra már kiheverte a ébresztés utáni sokkot:)

A második tortáját  a szentesi nagyszülőkkel együtt fogyasztottuk, na ekkor viszont átestünk a ló túloldalára ami a gyertyafújást illeti, azaz kábé 15-ször kellett újragyújtani a gyertyákat, mert Milán annyira belejött a fújásba. Engem pedig a frász kerülgetett miután az első fújásnál nagyjából fél milliméterről hajtotta végre a műveletet. Csoda, hogy nem égette le a szemöldökét.

Az ajándékoknak nagyon örült. Kedvencem, amikor papírtépés közben már húúúháááá-zik:)

Most tele van a lakás új játékokkal, amivel remélhetőleg kihúzzuk nyárig, de legalábbis Milán májusi névnapjáig.

A Négyévesről

Adatok:

Pontosan 100cm magas!!!!! Többnyire 104-es ruhákat hord, de van egy kezeslábas pizsamája ami még szerintem 92-es méretezésű, de valahogy együtt nőnek. Pólóból ha elég hosszú a dereka, akkor a 98-as is simán jó, az izmai nem feszítik szét, nadrággal viszont mindig baj van, mert hosszra már a 104-es kell, de a dereka viszont még övvel együtt is lötyög.

Nagyjából 15 kiló körül van....vasággyal és ebéd után:))) Szómiszó nem egy vaskos legény, a csuklóját már szinte kétszer is körbeérem.

A cipője 24-25-ös.

Kedvenc elfoglaltságai:

Az utóbbi időben eléggé kiszélesedett az érdeklődési köre.

- szívesen épít garázst, tornyot, házat.

- nagy kedvenc most a kirakó, a 30 darabos mikiegereset segítség nélkül ki tudja rakni, az 50 darabos verdásat egész addig amíg az autók tartanak, és nekem már csak a tetejénél kell segítenem.

- új most a palettán a társasjátékozás, többet is kapott most az ünnepeire, és azokat váltogatjuk. A memóriakártyástól a elkezdve a dobókocával dobálós-lépegetősig mindegyik tetszik neki.

- mostanában elkezdett rajzolni, színezni:) Ügyesen a vonalon belül marad. Szeret vízfestékkel festeni, ha kifestőt színez festékkel akkor egyre inkább valósághű, már nem minden fekete a kiscsirkétől a Mikulásig.

- egyértelműen favorit még mindig a szerepjáték. A buliba megyek újabban lecsengett, mostanában dolgozni  jár messzi földre, Afrikába vagy Franciaországba. Ilyenkor persze szép ruhába kell öltözni, ing+fekete nadrág, és abban jár-kel a lakásban, közben ezerrel mobilozik és egyeztet, hogy mikor-hol.és kivel találkozik.  Van amikor autót bérel, de sokszor megy taxival is:) No meg repülővel.

- utcán még mindig szívesebben jön valamilyen járművel, mint gyalog, bár néhány hete már sikerül meggyőznöm róla, hogy odafagy a biciklihez, jöjjön inkább lábon. A kismotort végképp száműztem, nem volt egyszerű róla lebeszélni, van helyette futóbicikli és roller.

Kedvenc könyve:

Egyértelműen az AnnaPeti sorozat bármelyik kötete. Az ünnepek alatt 2-t is kapott, így már 4 sajáttal rendelkezünk, és néhányat könyvtárból vettünk ki. Mindegyik könyvben vannak kedvenc fejezetei, amiket mindig el kell olvasni. Egyelőre megunhatatlan.

APG mellett még a Bogyó és Babóca rúghat labdába, ebből is már rengeteget olvastunk rengetegszer, ezeket kívülről fújja. Ha autóval megyünk hosszabb útra, akkor mindig van nálunk néhány Bogyó, és az út során szépen elmeséli őket.

Persze mindig bepróbálkozom azzal, tágítsuk a világunkat BartosErikán túlra is, de kevés sikerrel. még azok a könyvek is amiket amúgy Máté választ a könyvtárban rendszerint csak 1 olvasást élnek meg nálunk. Kivétel talán a Franklin kalandjait, az még nagyon menő.

Kedvenc meséje:

Az idén kezdett el igazából érdeklődni a mesék iránt, és most már nem csak nézi hanem érti is a lényeget és a poénokat. Az idén még mindig sláger volt a Kisvakond több része is, természetesen a Bogyó és Babóca, Bob mester, volt egy kis Bambi és Dumbó őrület is, néhány hónapja pedig a Micimackó mesék a kedvencei, legtöbbször a Micimackó karácsonyát és a Zelefántosat szoktuk nézni.

Kedvenc zenéje:

Ami rögtön az eszembe jut az Shakira-Waka Waka (a focis) című futballvébés száma. Ha a rádióban meghallja rögtön felcsillan a szeme. De szereti még Katy Perry-Firework-jét (a váras), és a Hofi Géza-Koós János Macskaduettjét (a fadugós). Gyerekdalokból most Halász Judit új lemezét szoktuk legtöbbször hallgatni. Legtöbbször pedig vagy az oviban tanult repertoárból énekel valamit, rendszerint néhány hetes csúszással, vagy maga költ egy dalt, aminek vagy van értelme, van nincs. Leginkább nincs.

Kedvenc étele:

Újabban elkezdett válogatni, de még mindig azt mondhatom, hogy  bár nem látszik rajta, de mindent megeszik, és ha olyanja van, akkor egész tisztes adagokat is képes bepuszilni. Az óvodában az egyik legjobb evőnek titulálják, az állítják legtöbbször kétszer kér, és még a paradicsomos káposztát is megeszi. A mégis kedvencet kellene mondanom, akkor szerintem a galuskás leves mindent visz, aztán szereti a krémleveseket levesgyönggyel,  a spenótot, főtt kukoricát, palacsintából a baracklekvárosat szereti, a kakaós csigának csak a közepét, kenyérből pedig a májasos a kedvence camamberrel:)

A gyümölcsöt azonban még mindig inkább nem eszi, mint igen. Reggelire viszont mindig gyümölcsös-joghurtos-kukoricapelyhes cuccot kap, ebből nem engedek, és ezt ha nem is nagy kedvvel, de megeszi. Darabos gyümölcsöt semmi pénzért a szájába nem venne, semmilyet, sőt még a süteményből is kipiszkálja ha ki tudja, ha nem, akkor inkább nem eszi meg.

Fagyiból a rózsaszínű a kedvence, bármilyen ízű is legyen az, tortából pedig a csokis.

Imádja a szaloncukrot, mindegy milyen ízű, talán a zseléset a legkevésbé, de azt is megeszi.

Kedvenc itala:

Nem hiszem hogy van ilyen. Újabban a mentes víz üdítősflaskából a menő. Persze a mindenféle üdítőket nagyon szereti, (szeretné) de mi itthon szürke hétköznapokon nem tartunk ilyet, mert vég nélkül isszák. Így amikor ünnep van, akkor folyik a narancslé dobozszámra, addig isszák amíg van.

Reggel kakaót kér, este tejet.

Alvás:

Egy szobában alszik velünk, de külön ágyban. Próbálkoztunk azzal, hogy külön szobába telepítsük, de a terv nem élt meg két estét sem, mert nem akart/tudott egyedül aludni, így rendszerint 2 órával a lefekvés után már köztünk feküdt. Így visszahoztuk magunkhoz az ágyát, és most nincs egy hangja sem. Az állítja, hogy Milánkával együtt hajlandó elfoglalni és belakni a gyerekszobát. Hát meglátjuk. Milánnak hamarosan befigyel egy új ágy, és akkor kiderül, hogyan tovább.

Az elalvás rendszerint úgy zajlik, hogy tej-mese-összebújás, és általában hamar elalszik, persze még mindig két ujját kell ehhez szopnia, egyébként nem indul ahogy Máté mondja.

Óvoda:

Az elmúlt évben Máté szempontjából mindenképpen az ovi volt a meghatározó. Kicsit nehezen kezdett, nehezen rázódott bele, volt sok sírás, legörbülő száj, és leginkább a felnőttek társaságát kereste.  Az első félévben sokat betegeskedett, többször volt itthon mint óvodában. Aztán  ősztől mintha kicserélték volna, egycsapásra megtalálta a helyét a társaságban, lettek barátai. Szeptembertől ottalvós lett, és az első napot leszámítva gond nélkül alszik az oviban. (néha persze becsúszik egy-egy nemalvás, de az nem azért van, mert nem akar ottaludni, egyszerűen csak nem tud elaludni) Jól érzi magát, és szeret járni. Az óvónénik elégedettek vele, sokszor dícsérik, hogy milyen ügyes, és azt mondják jó fiú. Néha már azt gondolom, hogy nem is az én gyerekemről beszélnek, annyira dícsérik.

Milánnal:

Szerintem jó testvérek. Persze van amikor összekapnak, amikor veszekednek, amikor  nem tudnak megegyezni hogy melyikük melyik autóval játsszon, de máskor meg olyan aranyosak, ahogy együtt építenek, vagy garázsoznak, vagy amikor Máté beveszi Milánt a szerepjátékaiba. Nagy kedvencük a bunkerépítés, az ágyonugrálás (ez nekem nem annyira kedvenc).

Mindig megdobogtatja a szívemet, amikor a legváratlanabb helyzetekben előhozakodik Milánnal, pl. sosem felejti el megemlíteni, hogy Milánnak is vegyünk valamit a kisteszkóban, vagy amikor ketten megyünk könyvtárba, akkor is mindig választ Milánnak is egy könyvet.

Nagyon sokat okosodott, ügyesedett az elmúlt évben, ez nagyrészt az óvodának is köszönhető. Sokkal bátrabb, önállóbb lett, de még mindig sokszor bújós (szerencsére).

Az utcán fegyelmezetten közlekedik, ha gyalog jön akkor kézenfogva, vagy a babakocsit fogva, de biciklivel is mindig megáll a járda szélénél.

Imád tömegközlekedni.

Bár sokszor akaratos, és nem akarja megérteni amit mondok neki, de az értelmetlen végeláthatatlan hisztik mintha elmaradtak volna. Határozott véleménye van dolgokról, aminek az ellenkezőjéről nehéz meggyőzni.

Igazi kisfiú. Amikor még nem volt gyerekem és egy beszélgetésben egy kisfiúról esett szó, akkor a szemem előtt mindig egy ilyen négyévesforma kis hebrencs szöszke jelent meg. És tessék... alig telt egy néhány év, és nekem is van itthon egy pont ugyanilyen kis hebrencs-szöszke 4 évesem!!!!! Aki nélkül egyértelműen unalmasabb lenne az életünk, sőt elképzelhetetlen.

Szeretjük:)

Évzáró

Lassan véget ér egy újabb év, és jön egy következő. Ha visszagondolok a mögöttünk lévő évre, azt hiszem nem mondhatok semmi rosszat. Persze voltak hullámvölgyeim, talán kicsit több is mint szokott, talán kicsit nehezebben is lábaltam ki belőle, de összességében nem zártunk rosszabb évet, mint korábban, és bár hosszú idő után ez volt az első olyan páratlan év az életemben, amikor semmi újdonsággal nem tudtam előrukkolni, se esküvőm nem volt, se gyerekem nem született, ennek ellenére teljesültek régi vágyaink, de olyanok is voltak, amiről lemondtunk egy magasabb cél érdekében. A fiúk idén is egy évvel idősebbek lettek, és ezzel arányosan okosabbak, ügyesebbek, rosszcsontabbak, viccesebbek, mókásabbak, cinkosabbak, stb...

Nem mennék most bele nagy évértékelő beszédekbe, lehet, hogy majd megteszem, ha egyszer nagyon sok időm lesz....De ez nem 2012-ben lesz, az biztos:)

Kívánok Mindannyiótoknak nagyon vidám, betegségmentes, álombeteljesülős, és sikeres boldog új évet!

Köszönöm hogy idén is velem tartottatok, hogy olvastok, hogy bátorítotok, hogy velem búsultok és velem örültök.

Legyen ez így 2012-ben is!

Puszi Nektek!

Milánka 2 éves

Sokat gondolkoztam mit írhatnék Milán 2-dik születésnapjára, amit eddig még nem írtam le... gondolatban elkezdtem, majd elvetettem, de nem jutott igazából semmi új az eszembe....

De ahogy most itt ülök és Rá gondolok, akkor az első gondolatom az, hogy mennyire szeretem....

- Mert ha ránézek, mindig mosolyognom kell.

- Mert mindig megnevetettet a huncut mosolyával, a ragyogó szemével.

- Mert még akkor sem tudok Rá haragudni amikor nagyon kéne, mert ha meglátom a lefelé görbülő pici száját, menten elolvadok.

- Mert egyszerűen nem tudok elmenni úgy mellette, hogy ne puszilgassam össze, vagy ne gyömöszöljem meg a kis hurkáit.

- Mert ha szomorú vagyok, akkor a kis kezecskéivel körbefogja az arcomat és máris elmúlik minden gondom-bajom.

Szeretem, hogy mindig olyan vidám, hogy közvetlen, barátkozós. Szeretem, ahogy Mátéval összetartanak, ahogy várja haza, és amikor belépünk a lakásba rögtön hívja játszani. (legtöbbször ágyon ugrálni:) Szeretem ahogy Máté minden apró megmozdulását próbálja leutánozni. Azt hiszem jó testvérek lesznek:)

Szeretem, hogy a nyuszikáját húzza-vonja magával mindenhová, ahogy a kispárnaként a feje alá gyűri amikor aludni készül.

Szeretem, amikor reggel a meseszőnyegére telepszik egy tál keksszel, és az aktuális kedvencét nézi míg el nem készül a reggeli.

Nagy Kincs Ő nekünk.... hálás vagyok a sorsnak, hogy vele egész más oldalát tapasztalhattam meg az Anyaságnak. Emlékszem, mennyire vágytunk egy kislányra... de egyetlen percig sem bánjuk, hogy nem kislány lett, sőt....Nem is tudnám már elképzelni hogy ne legyen egy Milánkánk....egy Milcsink.

Boldog Születésnapot Milánka!

Sokképes beszámoló a karácsonyról

Nem tudom hány év kell még hozzá, hogy a karácsonyaink relatív nyugiban, békességben, meghittségben és még sorolhatnám még miben teljenek. Bár az idén egész jól sikerült megközelíteni egyfajta karácsonyi hangulatot, mert bár erős csúszással indultunk neki a szentesének, mert a hála a ködnek Feri gépe csak 4 és fél órát késett, így a péntek délutánra betervezett utolsó simítások szombat délelőttre tolódtak, de végülis minden ment a maga útján, és amíg Feri hajnali nagybevásárolt és lastminute karácsonyfát vett, addig én megsütöttem az utolsó utáni (minősíthetetlenre sikerült) mézeskalácsot, majd a déli alvás alatt  a grízesmézest, és kora délután a kacsa is a sütőbe került. Késő délutánra a gigafánk is bekerült a nappaliba, és miután én paráztam egy sort hogy ekkora fára nincs elég díszünk, és nincs is, így csak a külső felét díszítettük, és így egész szép is lett :) Nagyjából 1 méter körüli fánk szokott lenni, az idei a lastminute miatt 2 méteresre sikeredett, de szép  lett végül:)

Nálunk a fát nem a Jézuska hozza, mert én egyébként is annyira el és szét vagyok csúszva hogy a titokban villámkarácsonyfadíszítéshez már nincs energiám, ellenben mi együtt, közösen varázsolunk a fenyőfából karácsonyfát már évek óta. Az ajándékot persze a Jézuska hozza hozzánk is, mint minden rendes családhoz. Szóval végül kész lett a fa is, a vacsora is, az ajándékok is odakerültek a fa alá, volt csillagszórózás, kiskarácsony-nagykarácsony csak  módjával, mert Máté nem volt igazából közreműködő, és végre jöhetett a nagy ajándékbontás.

Milán már az első csomagnál leragadt, és nem is óhajtott többet kibontani, hisz egy tattoj-nál jobb mi jöhetne még, de aztán csak sikerült rábeszélni, és a Bogyó és Babóca Évszakos könyvnek is nagy Bobóóóóó!!!! felkiáltásokkal örült. Aranyos volt nagyon, tavaly még kicsi volt ahhoz, hogy értékelni tudja az ajándékozást, de idén már nagyon tudott örülni mindennek ami a csomagjaiban lapult.

Máté pedig már rutinos karácsonyozóként bontogatta a csomagjait, és persze ő is örült a könyvnek, a Bogyóésbabócás memóriának, és a rajzkészletnek is, de egy rövid kihagyás után most újra az utálokfényképezkedni korszakát éli, és vagy bambán néz, vagy fintorog, vagy egyszerűen hátat fordít a kamerának.

másnap pedig útra keltünk és meg sem álltunk Klári mamáig, és persze a Jézuska ott is lepakolt egy kisebbfajta ajándékkupacot a fiúk nagy örömére, és volt móka-kacagás, evés-ivás, vendégeskedés, és Csongizás.

Érdekes a fiúk kapcsolata Csongival, míg Máté továbbra is inkább atyáskodó vele, addig Milán egyre inkább féltékeny rá, és ami új, hogy míg Mátéval mindig mindent megoszt, és mindig gondol arra, hogy Máté is kapjon valamit ha ő kap (pl. ha Milán kér szaloncukrot, akkor Máténak is visz egyet, ha ő kapja kézhez először a csokiját, akkor Máténak is ad belőle, amikor két doboz ajándékot kapott, akkor az egyiket Máténak adta) Addig Csongival szemben végtelenül irigy, és az az első, hogy kiveszi a kezéből azt ami az övé. Mentségére legyen mondva, hogy ha mondjuk neki, hogy adja vissza, akkor duzzogva bár, de visszaadja, de látszik rajta hogy nem szívesen teszi.

És persze készült karácsonyi családi fotó is...

Hát nagyjából így telt az idei karácsonyunk... és az év még mindig nem ért számunkra véget, hiszen rohamosan közeledik Milán születésnapja:) Már csak kettőt kell aludni!!!!

Karácsonyra

Nem sok olyan film van, amit sokszázszor képes vagyok megnézni, de a Love Actually pont ilyen. (és talán még a Dirty Dancing ha a Bogyó és Babócát nem számolom) Nagyon sokszor láttam már egyben, részletekben, youtube-on, időről-időre újrahallgatom a zenéit, mert jó. Bármikor meg tudom nézni, és mindig bőgök rajta, vagy nevetek, vagy bőgve nevetek.

Ennek a filmnek az egyik betétdalával kívánok minden kedves Olvasómnak, Követőmnek, és Idetévedőnek

Nagyon boldog, békés, csillogó gyerekszemekkel teli Karácsonyt!

Rajz

Máté megtalált egy régi rajzolós füzetben egy rajzot, amit velem rajzoltatott annak idején. Anya és Apa volt rajta, azaz én meg Feri.

Azt mondja:

- Itt Apa dolgozni megy. És te Anya, hová mégy?

- Hmmmm.... nem is tudom.

- Biztos világgá!!!!

Új családtag

Nem nem vettünk kutyát karácsonyra, és semmilyen  más háziállatot sem.
És nem is a legkisebb Mészárosról van szó. (legalábbis egyelőre)
Hanem róla:

Egyelőre próbaüzemben működik, de előbb utóbb át fogok térni a régiről erre, és remélem, hogy érezhető és látható is lesz a különbség. Egyelőre barátkozunk. A piros ruhájával mondjuk már látatlanban is belopta magát a szívembe:)

Remélem, hogy legalább annyi közös kalandban lesz részünk, mint amennyiben a régivel volt, az elmúlt 6 és fél év alatt.

A régit nászajándékba kaptuk, és azóta bejárta velünk fél Európát, na jó enyhe túlzással, de mindenesetre nem volt olyan hely, ahol én voltam és ne lógott volna a nyakamban. Járt velünk Magyarország több pontján, Görögországban kétszer, a Tátrában, Lengyelországban, Hollandiában, Ausztriában/Olaszországban többször is több helyen, Franciaországban és  Németországban.

Vele készültek az első fotók a fiúkról, és azóta még több ezer.

Hogy pontosan hány képet készítettünk vele azt nem tudnám megmondani, de eddig 5 utazós és egyéb kalandos dvd-nk van és 4  gyerekes, azaz közel 40 gigányi kép és videó. Tehát  ha átlagosan 1megával  számolok akkor 40000(????) (jól számolok????) darab, ami évente 6100 körüli kattintást jelent, ami persze nem fedi a valóságot, mert a gyerekek előtti néhány évben jóval kevesebbszer fotóztunk, mint amióta itt vannak velünk.

Szerettem ezt a gépet, már olyan jól belesimult a kezembe.... de már nagyon aktuális volt a csere. Érezhetően már nem működött úgy mint régen, a képek sem hozták mindig az elvárt minőséget, így mielőtt végleg megadta volna magát, jobbnak láttuk kicserélni, vagyis hát Feri aki meglepett az új piros csodával. Nehogy aztán egyszer pont akkor mondja fel a szolgálatot amikor pl. ott állunk az Eiffel-torony lábánál, vagy amikor Máté épp átveszi a diplomáját:))))

Szülinapi bulik

Jócskán el vagyok maradva a bulibeszámolókkal....

Csütörtökön megtartottuk Máté ovis szülinapi buliját. Nagyot hazudnék ha azt mondanám, hogy minden úgy zajlott, ahogy terveztem, de végülis nem sikerült rosszul, a tervezett játékokat persze nem sikerült eljátszanunk, valahogy nem jött össze, de ha a gyerekek belekezdtek valamibe, és azt okosan meglovagoltuk, akkor egész jól le lehetett őket foglalni, és végül is szerintem jól érezték magukat. Volt egy kis tánc, egy kis szaladgálás összevissza, kuglizás, könyvolvasás, no meg persze torta, saját készítésű túróruditorta és gyerekpezsgő. Ez volt az abszolút nyerő ötlet, teljesen odavoltak a srácok, hogy ők pezsgőznek:)

Mindenesetre levontuk a tanulságot a jövőre nézve, és az az egy biztos, hogy ha még egyszer bulirendezésre adjuk a fejünket, akkor a szőnyeget mindenképpen fel fogjuk tekerni, és tegyetek Ti is így:)

Hétvégén pedig családi körben ünnepeltük meg a kis 4 Négyévesünket, persze újabb tortával, evés-ivással és egy újabb kupac ajándékkal:)

Az idei ajándékokat szerintem nagyon eltaláltuk, a lego, a szirénás autó, a kirakósok, no és persze az emeletes garázs igazi telitalálat volt, szuperül játszanak vele ketten.  Mindegyiknek nagyon örült:) És még hátravan a karácsony, és a fa alatt is remek dolgok lesznek ám!!!!