Kórház után

Végre újra itthon. A saját ágyam, a saját párnám közt aludhatok. Az elmúlt 4 nap kórházi ápolás nem mondom, hogy ínyemre valóvolt. Borzasztóan érzem magam, amikor olyan kiszolgáltatott, szerencsétlen és gyámoltalan vagyok, mint az elmúlt 3 napban. Ma már kicsit jobb, de még van mit javulnom. A legrosszabb az altatás utáni magamhoz térés volt, amikor még nem is tudtam mi is van velem valójában, csak azt éreztem, hogy nem birok megmozdulni, és mindenféle csövek lógnak ki belőlem. Aztán műtét után másnap hajnali negyed 6 kor kivernek az ágyból, hogy most aztán talpra, és kicsit sétálni kell. Mondtam is a nővérnek, hogy negyed 6kor még egészségesen, csövek nélkül sem tudok lábra állni, nemhogy így. De összeszedtem magam, és gyorsan megszabadíttattam magam egy csőtől. Aztán estére az oldalamból is eltávolították és onnantól rohamosan javul az állapotom. Bár a tempóm még nem vetekszik egy mankós csigáéval, de azért haladok. Remélem hamarosan újra hétköznapi munkás ember leszek.

Förgi hozott haza a kórházból, kedves volt tőle, mert Feri céges úton Pozsonyban volt. Förgire jellemző, hogy a mobilját a taxiban hagyta. Szerencsére meglett:)

Kutya

Meglepetés ért mikor jöttem hazafelé. Lakik a második szomszédunkban egy uszkár. Nagyon buta, és örökké meglapul a kerítés tövében, és a legváratlanabb pillanatban jól megugat. Egyébként idegbeteg szerintem. Én meg mindig leszidom, hogy milyen barom. A múltkor sétálni vette a gazdája, és elmentek a kapunk előtt. És ez a nyavalyás nem megugatott a saját kerítésem előtt, amikor én bent voltam, ő meg kint. Megint jól leszidtam, hogy mit képzel. És ma nem ugatott. Csak ült a kerítés tövében, lapult, és nézett ki a fejéből, de nem ugatott. Lehet hogy megértette mi az ábra, és mégsem olyan buta.

Virágos

Szombati egész napos vásárlásunk során újabb gyönyörűséges növényekkel gazdagodott a gyűjteményünk mind a kertben, mind a lakásban. Kedvencem most a krizantém, pedig régen, egyáltalán nem szerettem. De ezek a krizantémok másmilyenek, mint azok, amiket mindenszentekkor a temetőbe viszünk. Azok olyan szomorúak. De az enyémek vidámak, mosolygósak, lilák, sárgák. Feri lapátot kapott. Mondtam is neki, hogy ha nagyon rossz lesz, most már könnyen lapátra kerülhet. De mostanában egész jó, és dolgos.  Most jól vagyok.

Furcsa szitu

Rendszeresen olvasom egy kollégám blogját. Kb. 2 hete. Az iwiwről jutottam oda. Innen tudtam meg, hogy hogyan jött rá arra, hogy megcsalja a barátnője, akit ő mindenkinél jobban imád. Most ott tart a dolog, hogy valószínű szakítás lesz a vége, és a srác nagyon szenved. Vele együtt én is cudarul érzem magam. Még azt sem mondhatnám, hogy barátok vagyunk mi ketten. most mégis egy olyan magánéleti válságának vagyok "szemtanúja", ami nem is igazán tartozik rám. Sokszor jól esne kicsit megveregetni a vállát, és biztatni, hogy minden jóra fog fordulni. De én csak egy illegális behatoló vagyok az ő életében, nem tehetem meg. Furcsa ez az ő nem is tudja, hogy én tudom helyzet.

Kérdések

Nézem a képeket az interneten a tegnap estéről. Mintha én nem is ebben a városban élnék. Ha most a Keletinél laknánk, akkor lehet hogy már a mi Bercink is porig lenne égetve? Csak mert valaki épp belebotlott az utcán? Hát hol vagyunk könyörgöm? Emberek ezek vagy állatok? Ennyire egyszerű emberekkel van tele ez a nyomorult ország? Mit várunk akkor az ország vezetőitől becsületességet, őszinteséget, hogyha kis emberként az gondolják ezek a vandálok, hogy övék a világ? És hol van ebben az országban az én demokráciám? A jogom, hogy az utcán békében hazamehessek, hogy nyugodtan parkolhassak a házam előtt? Itt csak a randalírozásra, és az állítólagos tüntetésre van demokrácia, a normális életre nem? Kérdem én? Lehet itt nagy szavakat mondani, ha azok a szavak csak a népnek ezt a primitív részét érintik meg. És többi? Le van szarva?

?

Lehet, hogy valóban velem van a baj, amikor ilyen rapszódikus a hangulatom. Ma például semmihez nem volt kedvem. Ahhoz, hogy feküdjek tétlenül az ágyamban, egy jó könyvvel a kezemben (most éppen Kundera, Zsolt ajánlásával).  Biztos velem van a baj, mert az éppen zajló politikai események sem váltanak ki belőlem semmiféle érzelmet, és csak ámulva nézem, hogy másokból igen, sőt..., de még mennyire...  Nem is hiszem el, hogy ezek az emberek magyar embertársaim. Hát nem csodálkozhatunk a megítélésünkön a nagyvilágban.  Na mindegy is, nem szeretek politikáról sem beszélni sem gondolkozni.

Mégis elkeseredett vagyok. Lesz ez még jobb valaha? Azt hiszem még ha tudnám is a megoldást, akkor is gyáva lennék megtenni a döntő  lépést. Mint már annyiszor.... Mindig bíztam, hogy majd minden megváltozik, és lehet ez még jobb. És ha sosem lesz jobb? És ha már csak egyre rosszabb lesz? Honnan tudhatnám mikor van vége?

Vasárnap

Ragyogó őszi napsütésben a teraszon ülni kezemben egy jó könyvvel. Körülöttem a virágaim.
Ezért érdemes élni.
Így telt a vasárnapom.

Jó

Jó ez a hely! Szeretek itt lenni! Korábban nem szerettem! és még jobb lesz, ha megtalálom álmaim kanapéját, és konyháját! Szerintem mások is szeretnek itt lenni. Sokszor jönnek! Én meg bezsebelem az elismerő szavakat. Szerintem szép kis életünk lesz itt! még egy kis gyerekkacajra lenne szükség, de majd annak is eljön az ideje:)

Depis

A csajokkal töltött este nagyon jó volt. Most megint itt ülök egyedül, és csak szomorkodom a régi szép időkön, mikor még együtt dolgoztunk, és nap mint nap együtt váltottuk meg a világot. Azóta sok minden történt, és a barátaim is távol vannak tőlem, legalábbis úgy érzem, hogy távolabb, mint ahogy szükségem lenne rájuk. Lehet, hogy ezért is vagyok ennyire depis, mert nem tudom igazán megosztani a kételyeimet az élettel valakivel nap mint nap. Most itt ülök egyedül, és nem tudom, melyik székre is üljek. A tévé egyáltálan nem szórakoztat, olvasni meg most nincs kedvem, valahogy mindig elkalandoznak a gondolataim. Ez a néhány estés egyedüllét rádöbbent, hogy milyen jó, ha van mellettem egy társ, még ha az a társ rossz is. Mármint rosszul viselkedik. Azt hiszem, minden párkapcsolatnak, házasságnak kell egy kis távollét, hogy tudjuk értékelni az együtt töltött időt. Így vagyok ezzel én is. Sokszor vágyom egyedüllétre, de amikor egyedül vagyok, akkor meg hiányzik a társaság, egy ember, akivel megbeszélem milyen volta napom. Szerencsére nekem van egy ilyen társam. Holnap hazaérkezik. És minden folytatódik tovább....

Egyedül

Az első este, amit egyedül töltök a lakásban. Remélem nem uralkodnak el rajtam a kényszerképzeteim.

Furcsa így egyedül lenni, bár kicsit élvezem is, mert elég ritkán fordul elő.