Linz környéki kirándulás

 Távol a várostól azért is volt jó lakni, mert így játszi könnyedséggel tudtunk akár reggel és este is rátekinteni a városra. Végignézni a Dunán, egész messzire elkanyargott, keresni az ismerős tenmplomtornyokat és persze a stadiont. 

A második napunkon délelőtt mentünk be a városba, mert még jó volt a jegyünk és délutánra kerestünk egy rövidebbnek tűnő kirándulást. Az interneten Peselbachtal-t találtam, amit gyógyító völgytúrának vagy valami ilyesminek neveztek, mert a patak mentén haladt, és a források meg a milliő állítólag gyógyhatású. Bár a természet az szerintem mindenhol,minden formájában gyógyerővel bír. 

Persze parkolni elsőre nem tudtunk, mert a faluban nem volt hely, csak a falu szélén. Aztán a jó útra sem találtunk rá elsőre, persze nem is néztük meg a mapy-t időben, csak amikor szembesültünk vele, hogy vége az útnak, és azon a hegyen erről az irányból nem fogunk tudni átmenni. 

Persze korrigáltunk. Persze a fiúk nem voltak boldogok. 

Aztán egy táblánál letértünk a völgyi útról, mert azt ígérte, hogy abba az irányba haladva láthatjuk az osztrák "Dunakanyart" és a képillusztráció egy Prédikálószék-szerű panorámával kecsegtetett. Hát nem kellett több nekem, mentünk a nyil után, fel a hegyre. 

Nem kell talán mondanom, hogy a fiúk nem voltak túlságosan boldogok. 🙂

Aztán mikor szerintünk célba értünk, hát ott minden volt, csak Dunakanyar nem... De legalább jó meleg volt, és ösdsze tudtunk veszni a vizen, mert nyilván abból nem volt nálunk túl sok, hiszen nem hegymászáshoz készültünk. Meg nem ilyen melegre. Otthon, indulás előtt még esővel is riogattak egész hétre, meg 24-25 fokot ígértek, de ennek ellenére dögmeleg volt. 

Visszafelé nem a hegyen keresztül mentünk, hanem egy laposabb, nordic walkingosoknak ajánlott úton, így kevesebb volt a nyafogás. 🙂

Otthon pedig még futottam egy kört. 

Csak viszonyításként... Ha itthon futok, akkor 7-8 m a szintemelkedés a megszokott 10 km -em alatt. Itt 5 km&en szedtem össze 136-t 😱 hát majdnem bele is pusztultam 🤣

Esti séta. 

Másnap indultunk Ulmba-Stuttgartba. Na az egy húzós nap volt!

Linzert Linzben

 A linzi 2 napba elég sok minden belefért. 

Az apartman, ahol laktunk fönt volt  a hegyen, de egy villamossal le tudtunk menni a belvárosba.

Nagyjából ilyen volt a kilátás a házunkból. Ez nem pont az ablakból készült, de onnan is hasonló volt a látvány. 

Aznap, amikor érkeztünk, hallottuk a rádióban a kocsiban, hogy aznap játszik Ausztria meg Lengyelország 6-tól. Gondoltuk, hogy tök jó, mert úgyis be akartunk menni a városba, akkor majd bele is tudunk kukkantani a meccsbe, biztos itt is lesz a főtéren valami közös meccsnézés, hiszen Budapesten minden sarkon van valami kivetítő, ha a magyarok játszanak, akkor meg még sűrűbben is. 

Vettünk egy-egy napijegyet és a villamossal ( fogaskerekűvel)és már lent is voltunk a városban. De sehol semmi nyilvános összeröffenés nem volt. Legalábbis a centrumban és annak a környékén nem találtunk semmit. Persze voltak helyek, ahol hirdették, hogy bent a krimóban meccsnézés van, de beülni nem akartunk csakezért sehová. 

De legalább mentünk egy jó nagy kört a városban. Linz nagyon barátságos kisvárosnak tűnt. Nem volt se nem túl zsúfolt, se nem túl nyüzsgő. Mondjuk másnap belefutottunk a hétvégi piacba a főtéren, olyan zsibvásár félébe, na ott aztán ugyanúgy volt minden, mint bárhol máshol.

A Duna Linznél. 

Minden egyes alkalommal, amikor máshol, nem Budapesten látjuk a Dunát, vagy csak  keresztezzük, talán indokolatlanul nagy extázisba esek. A fiúk legalábbis nem értik mit vagyok úgy oda. Jó, Duna, és? De nekem olyan csodás és elképzelhetetlen, hogy ez a nagy víztömeg olyan messzire otthontól, ugyanaz a víz. Hogy országokon keresztül folyik rendületlenül a Fekete-tengerig. A mi Dunánk :-) 

Aztán még másnap délelőtt is bevillamosoztunk a városba, mert a székesegyházat kihagytuk előző délután, valahogy elkerültük, meg hát mindenképpen enni szerettünk volna egy linzert 🙂 ami itt linzer torta, nem olyan aprósütemény, amit én linzernek gondolok egyébként.