Apróhírek

 Hát valahogy sosme jutok el az íráshoz, pedig aztán minden napra juthatna egy mese :-)  Ráadásul ettől az évtől a heti 2szer a közelben edzenek a fiúk, és csak egyszer kell Marcit távolabbi helyre vinni, és a közeli edzésre is hétfőn Milánnal együtt jönnek-mennek, szóval még csak az sem lehet mentségem, hogy sok velük a tennivaló. Egyre kevesebb, ha úgy vesszük, de ha máshogy, akkor meg pont nem, a járulékos dolgaikkal még mindig sok az intéznivaló. 

Csak néhány példa, amikkel akár egy fél délelőtt is el tudok tefonálgatni és emailozni:

- Marci ebédbefizetésével már a sokadik kört futom a helyi gazdaságis nővel, mert csak nem sikerül úgy beállítania a rendszert, ahogy azt én kérem, és nehezen jutunk egyről a kettőre. Év eleje óta Máté iskolalátogatási igazolásán lovagol, emiatt nem állította be szeptemberre a kedvezményes fizetést, stb., stb, ... emaitt havonta futjuk a felesleges köröket, ahelyett, hogy interneten pillanatok alatt megrendelnénk és szevasz. 

- Milán múlt pénteken megint elhagyta a diákigazolványát. Kiesett a zsebéből a trolin. Ez azért szívás, mert egyrészt azon van a sulis csipogója, amivel be tud menni a kapun, másrészt ezzel kéne igazolnia a bkv-n, hogy neki még jár az ingyenes utazás. Tavasszal már elhagyott egyet, kabátostól, lakáskulcsostól, most akkor ősszel még egyet. 

DE. Kedden reggel a portás szólt az ofőnek, hogy telefonáltak a suliba, hogy le van adva a végállomás az igazolvány. Milán du ment is, megkérdezte, nem volt ott. Beszéltem az ofővel, hogy Milán biztos jól értette-e , hogy azon a végállomáson van, nem e a másikon. Azon volt, de mint kiderült, onnan már pénteken, az elhagyás napján telefonáltak, de az üzenet csak kedd reggelre jutott el Milánhoz, délutánra meg már valószínű továbbküldték az iratot. Kaptam telefonszámot, hogy érdeklődjek ott. Telefonáltam, átkapcsoltak, elmondtam a bajomat, keresték, nem találták, valószínű már ők is továbbküldték az Akácfa utcába. Na klassz. Őket is próbáltam hívni, 10 perc géphang után közölték, hogy átmeneteileg a telefonvonal szünetel a talált tárgyak osztályán, írjak emailt. Ezt ugyan már pénteken megtettem, de arra még nem érkezett reakció, úgyhogy most várjuk a csodát, hogy majdcsak egyszer valamilyen rendszerből előkerül majd a diák. 

- A héten 2 darab rendkívüli szülőin jártam, és még alig 6 hete van iskola. Hol van még a tanév vége.... 

Az egyik MArciéknál volt, ahol az iskolában/osztályban lévő problémás gyerekekről volt szó, mindenféle eredmény nélkül. Ez volt hétfőn. Erre csütörtökön verekedés tört ki a focimeccs után a műfüvön, amibe Marci is belekeveredett. Úgy volt, hogy ma mindenki megy az igazgatóhoz, amiből aztán nem lett semmi, és most nem tudom, hogy csak nagyobb a füstje, mint a lángja a sztorinak, vagy most mi van, de Marci szerint nincs semmi, és ne akarjak én beszélni senki tanárral. Hát jó. 

- Milánék sulijában drogprevenciós előadás volt, annak kapcsán, hogy állítólag a tavalyi elfbaros botrány után, most a snüsszözés a legújabb trend, és ez állítólag az iskollában is jelen van, és állítólag az osztályba is begyűrűzött. Az előadást a rendőrkapitányság egyik munkatársa tartotta, és alapvetően nagyon tanulságos és figyelemfelkeltő volt, kifejezetten szülők részére, hogy hogyan próbáljunk meg vigyázni a gyerekeinkre, és mik is tulajdonképpen a drogozás valós veszélyei. Nekem hasznos volt, annak ellenére, hogy alapvetően a tanácsok, javallatok nem voltak újak, de drogtémában azért nem vagyok annyira otthon. Egész eddig!

Hogy az oszályban valóban van-e aki snüsszözik pl, az nem derült ki sokadik szülői levelezésből sem, holott többen is jeleztük, hogy ennek a ködösítésnek igazán nincs értelme, és ha van, akkor beszéljünk róla nyíltan, hiszen egy célért vagyunk itt, egyrészt nyilván mindenki a saját gyerekét szeretné védeni, de a másiké bajban van, szerintem arról is tudnunk kellene. Milán persz nem tud semmit. De azért sokadjára átbeszéltük, hogy bármi gyanúsat lát, akkor mindenképpen szóljon. Vagy tanárnak, vagy nekem, de nagy baj is lehet belőle, ha tiltott cuccok vannak egy gyereknél. 

NA hát ennyire vidám napokat élünk, miközben még mindig tart a napsütéses ősz, és amíg csak tudom, minden szabadidőmet a futásnak szentelem. Ezért is jut kevesebb időm a gép előtt pötyörészsére. 

A hétvégén mindkét nap futóversenyezünk, Feri holnap cégesfut a Spar-on, 5 km-t, mi Mátéval pedig elfelezzük maratont vasárnap párban. Én szívesen futottam volna egy egybemaeratont, de Máté rábeszélt, hogy fussunk együtt, és hát ki tudna egy kamaszfiúnak ellenállni, hát nem :-) Maratont jövőre is futhatok :-)