Májusi sűrű

Eszméletlen gyorsan elszaladt mellettünk a május, igaz, nem is volt egy szabad hétvégénk,,  pillanatunk sem. 

Most hétvégén talán már végre vége az idei tavaszi bozsik meg egyéb bajnokságoknak, de ezzel még nem ér véget a focitörténet, mert Milán már kiöregedett az u13ból, és el kéne dönteni, hogyan tovább. Több sebből is vérzik a történet. a fő gondom nekem még mindig az, hogy igazából ő nem is focizhatna, legalábbis egyesületi szinten nem igazán tanácsos neki. Ezt, ennél a csapatnál figyelembe tudták venni, és tolerálták is, de egy másik klubnál ez már nem elvárható. A két csapat közül, akikkel a mieink kapcsolatban vannak, és úgymond átveszik a gyerekeket, az egyik logisztikai okokból szóba sem jöhet. A másik meg nem annyira jó. Milán nagyon szeretne még focizni, bár mi, főleg én, nagyon szeretném, ha mást keresne. Próbáljuk őt is valami vízisport felé irányítani, mert látjuk, érzékeljük, hogy az mennyire más világ, minden szinten, és Mmilán fizikai adottságaihoz is annyira nagyon passzolna az evezés valamelyik formája, hogy biztos, hgoy tudna benne sikereket elérni. Egy kicsit oldódik benne az ellenállás, de nem olyan mértékben, hogy egyelőre el tudnánk indulni ezen a vonalon. 

A másik, hogy Marci az utóbbi időben valóban nagyon szárnyal foci terén. Tényleg ügyes, tényleg gyors, és jó csapatjátékos. Őt beajánlaná az edzője egy komolyabb csapatba, ami nyilván megintcsak nekünk lenne teher, nekem mindenképp, és nem is vagyok benne biztos, hogy ezt vállalnunk kéne. Pláne, hogy jövőre mindenképpen szeretném Marcit felvételiztetni a nyolcosztályosba, ami nem kis erőfeszítést fog igényleni mindannyiunktól, és baromira nem fér bele a heti soknapos edzés. Marci még jövőre sem lesz olyan korú, hogy egyedül el merném engedni bárhová is. Sokszor, sokfelé hurcolni meg nem opció.  Szóval nehéz kérdés ez. 

Edzések meg fociévzáró, meg egyebek még vannak, június végén még táborozni is mennek. A fociélet még nem áll meg :-) 

Máténak is volt hétvégén evezőversenye Csepelen. Kicsit fel is kavaródott ezzel a hete, mert most négyesben indultak, és kellettek a közös edzések, úgyhogy összevissza pakolásztuk a hegedűóráit, meg az evezést, hogy mindenkinek jó legyen. 

Reggel miután leraktuk Marcit Kőbányán, kivittük Mátét Csepelre, majd visszamentünk Marci meccsére, majd haza, és délután megint ki Csepelre, mert bejutottak a döntőbe. Jaj, olyan jól áll Máténak ez az evezés. Meg az egész miliő, ami ezt az egészet körbelengi. 

 A Bl-döntőt pedig már hagyományosan Rákospalotán nézzük barátokkal. Nem unatkoztunk. 

Milán a héten osztálykirándulni is volt, volt ott minden, sárkányhajózás, strandolás, nyomozós városnézés, meg ki tudja még mi, mindenesetre teljesen szétcsúszva jött haza. Erre jött még a szombati Bl-döntő nézés éjjel 1ig. Vasárnap 11ig aludt :-) 

Előző héten a fiúk Szentesen voltak, én pedig osztálytalálkozóra mentem Ózdra. Valódi időutazás ez minden alkalommal... Nehéz is utána visszazökkeni a valóságba. :-) 

Pont ezen a pénteken volt Marciéknál iskolai Ki mit tud verseny, ahol Marci konferansziéként lépett színpadra. Feri szerencsére el tudott menni, és azt mondta nagyon cuki volt. 

Idén kivételesen egy kis anyák napi ünnepséggel is készültek a gyerekek, az iskolai pályafutásuk alatt ez volt az első, amikor face to face nézhettük és hallgathattuk őket. Édesek és aranyosak voltak, 

A héten zajlanak a zeneiskolai vizsgák, tanszaki koncertekkel, zenekaros fellépéssel mindennel fűszerezve. 

DEEEE, hétvégén végre megyünk és megnézzük a Balatont 💗