Őszi szünetes Hárs-hegyi minikirándulás

Bár nagyon vártuk az őszi szünetet, mégis úgy söpör el mellettünk, hogy szinte fel sem eszmélünk és már megint menni kell iskolába. Az utolsó iskolai hét elég húzós volt, Milánék írtak vagy 5 dogát, úgy, hogy pénteken nem is volt rendes tanítás, mert a nap nagyobbik részében a Corvin moziban voltak, és valmai 56-os filmet néztek. 

Szombaton MArci szülinapi buliba volt hivatalos, a városligeti bérelhető műfüves focipályára. Nagyon felkapott lett ez a pálya, már nem először megyünk oda szülinapi bulifocira. Leszámítva, hogy a fiút, aki meghívta, én nemigen szívlelem, ( a szülei sem jönnek nagyon át, lehet, hogy azért, mert generációs különbségek vannak köztünk :-D ) Marcinak sem nagy haverja egyébként, de szeretett volna elmenni, úgyhogy mentünk. Az nagyon jó ebben a pályában, hogy amíg a fiúk bent fociznak és simán tudok körözgetni a futókörön, és nem kell a pálya szélén bájcsevegnem senkivel, akivel nem akarok. Igazából senkivel sem akarok. Szóval így eltelt a szombat. 

Vasárnap Marcinak Bozsik tornája volt ( grrr) azzal el is ment a vasárnap. 

Úgyhogy hétfőn már nagyon a lábamban volt a bugi :-) És mivel Feri homeofficolt ( vagyis szeretett volna) így kapóra jött, hogyha máőr úgyis el kell távolítani a fiúkat itthonról, akkor menjünk fel a hegyre. Máté egész eddig minden délelőtt evezni ment. Ő nem jött velünk. Ez az utolsó hét, amikor még vízre mennek, őszi szünet után már téli menetrend szerint fognak edzeni, azaz heti egyszer úszni mennek a Duna Arénába, kétszer pedig kardio edzés lesz, evezőpad, futás, konditerem, stb... Úgyhogy most még kihasználta a szabad napjait, és minden délelőtt ott volt. Mára már eléggé el is fáradt, de holnap úgyis vidékre utazunk, úgyhogy most már pihenhet. 

Szóval fogtam a két " Kicsit", és hétfőn délelőtt átbuszoztunk a városon. Meglepően jól vették, amikor azt mondtam nekik, hogy öltözzenek, mert megyünk kirándulni, igaz, megnyugtattam őket, hogy csak kis kirándulás lesz, inkább csak séta. Az is igaz, hogy belengettem nekik egy lángosozást is, ha szépen jönnek. 

A Hárs-hegyi két kilátót néztem ki nekik, a Nagy-Hárs hegyi Kaán Károlyt, és a Kis-Hárs hegyi Makovecz Imre kilátót. Ezek igazán könnyen megközelíthetőek és tényleg nem egy nagy távolság. Persze ha nem megyünk el ütközésig a bkv-val, hanem korábban lekapcsolódunk, akkor persze szép méretes túrát is lehet ebből kerekíteni, de most nem ez volt igazából a cél, hanem csak az őszi erdő. 

Úgyhogy a Szépjuhásznétól indultunk, és felmentünk először a Nagy-Hársra. Milán egy idő után kérdezgette, hogy mikor érünk már fel, mire én mondtam neki, hogy kezdje el szavalni a Walesi bárdokat, amit a szünet végére kell tudni, és mire végigmondja, addigra biztosan felérünk. És így is lett :-) 

Az őszi erdőnél kevés szebb dolog van a világon. 

Innen szó szerint átszaladtunk a Kis-Hárs hegyre, mert szuperül lejtett az ösvény, és a fiúk nagyon élvezték, hogy előreszaladnak, és megpróbálnak elbújni, hogy megijeszthessenek. 

Nagyon jó volt, mert alig találkoztunk emberrel, egyáltalán nem volt tömeg. 

A Makovecz-kilátó egy icipici kilátó, amin dns-spirálhoz hasonlóan tekeredik fel majd le a lépcsősor, és fent gyakorlatilag nincsen teraszrész, csak épp egy kis talpalattnyi hely, ahol a két lépcsőspirál összeér. Hát a fiúk nagyon be voltak rezelve. :-) De azért ücsörögtünk ott egy picikét a lépcső tetején. 

Aztán innen már visszasétáltunk a Szépjuhásznéhoz, remélve, hogy nyitva lesz a lángosos bódé. Addig a fiúk minden elemózsiájukat felélték már. De a bódé nem volt nyitva. Úgyhogy gyorsan újraterveztünk, és mivel éppen jött egy kisvonat a Normafa irányába, hát felpattantunk, és átvonatoztunk oda, mert abban biztos voltam, hogy a Normafán nyitva lesz a lángosozó. 

Na a Normafánál már voltak emberek bőven. És kicsit kóboroltunk is, mert úgy körbeépítették ott mindenfélével a környéket, mióta nem jártunk arra, hogy először kicsit gondolkodni kellett, hogy merre is van az arra. 

A lángosozó szerencsére nyitva volt, le is tolták a fiúk a fokhagymás és a sajtos-tejfölös lángosukat. 

Már csak a hazafelé jövő busz megállóját kellett megkeresni, mert az sem ott van, ahol régen volt. Ilyenkor annyira királyság, hogy van mobilinternet és bkk applikáció a telefonon, mert így sokkal könnyebb volt belőni, hogy merre is kell keresni. 

Nem volt igazából megerőltető a túra, mégis jól elfáradtunk, a jó levegő, a napsütés ősz eléggé kiszívta az energiáinkat. Marcinak és nekem ki is pirult az arcunk a naptól. De nagyon cukik voltak végig, úgyhogy ez igazán klassz napra sikeredett.