2019. február 15., péntek

Ellentétek

Hétfőn két szülőin is voltam. Az egyiken csak félig, mert kezdődött a másik, és úgy gondoltam, ami később be is igazolódott, hogy nem vesztek semmit, ha félidőben távozom, hogy a másikon ott tudjak lenni.
Épp a héten olvastam egy cikket arról, hogy a mai digitális világban már mennyire felesleges a szülői értekezlet. Ezzel, ha az Egyik szülőire gondolok, abszolút egyet tudok érteni. Idő- és idegrendszer pazarlás. Ellenben a Másikon jó volt ott ülni, mert nem volt stressz, nem volt para, nem volt szidás, számonkérés, fenyegetés, duzzogás.
Hétfő este óta kattogok magamban, hogy hogy lehet az, hogy
- az Egyik osztályban mindenki hülye, szófogadatlan, szemtelen és lusta
- a Másik osztályban viszont mindenki milyen klassz, szuper bizonyítványok, lelkes, okos csapat
- az Egyikben a teljes nihil és motiválatlanság
- a Másikban szinte összevesznek, hogy ki legyen benne a versenycsapatban
- az Egyikben senki nem tud semmit, örök általánosítás, nem megy ez, nem megy az, tanuljunk otthon
- a Másikban nem baj, ha nem megy még, majd belejönnek, majd behozzuk, no para, ügyesek és okosak
- az Egyikben, ha vannak is versenysikerek, nem beszélünk róla
- a Másikon mindenki csúcsszuper, mert ezt, meg ezt, meg ezt a versenyt is milyen jól vettük, a papírgyűjtéstől elkezdve a tanulmányi versenyeken át a sakkversenyig.

Olyan elkeserítő, ha egy pedagógusnak az az egyetlen mondanivalója a huszonakárhány szülőnek, hogy a gyerekeik elviselhetetlenek, nem tanulnak, nem csinálják, nem érdekli őket, nem, nem, nem, és nem,... holott, megjegyzem, ez nem igaz. Legalábbis úgy előadva, ahogy elő lett adva, sarkosan és általánosítva, mindenkire ráhúzva a vizes lepedőt, tuti, hogy nem. És mérhetetlenül sértőnek találom, hogy egy pedagógusnak csak a negatív dolgok mennek át, mint közlendő, és még elszomorítóbb, hogy a gyerekek is csak ezt kapják töményen napi 8 órában.
Mindig minden a rosszabbik oldalról van megragadva, és úgy van  kommunikálva. Szerintem ez olyan szintű lelki szegénység, és kiábrándultság a saját életével kapcsolatban, hogy már csak az okoz némi örömöt, hogy mindenben megkeresi a rosszat, és tegyük akkor rosszá mindenki más életét is. Vagy nem tudom... nem vagyok pszichológus...

Mindenesetre mélységesen csalódott, szomorú és tanácstalan vagyok jelen pillanatban, és keressük a lehetséges megoldásokat kiutat a jövőre nézve...

8 megjegyzés:

  1. A negatív az ötödik osztály, csupapozitiv a harmadi? Így logikus (persze nem).

    Ez abszolút tanárfüggő is, mert ugyanarra az osztályra (Réka) hallottam én már mindkettőt. Amikor egy óráig csak azt hallgattuk, hogy mik a problémát a gyerekekkel....és csak utána jött minden más. Iszonyú irritáló tud lenni. Idén már más és első két évben is más volt. Pedig akkor még (1-2 osztály) nem volt lefölözve, szétválogatva a banda.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont fordítva, a negatív a 3. Pont ezért még siralmasabb.
      Màtèèknál sosem tapasztaltam ekkora negativ hozzààllást tanàri oldalról. Pedig nàluk is van/volt mindenféle gyerek.

      Törlés
  2. Hűha, az tényleg gáz....

    VálaszTörlés
  3. Annyi jó, tényleg jó továbbképzés van tanároknak(akár burn out)ellen is.
    Ez egy segítő szakma,ő a személyével, egyéniségével dolgozik. Ha sugározza a rosszat(és ezt verbálisan hangsúlyozza is)még kegyetlenebb.
    Vagy van valami magánéleti krízise, amit nem tud az ajtón kívül hagyni?

    VálaszTörlés
  4. ...ugyanakkor meg, legalábbis én úgy gondolom, kell az élő kapcsolat a pedagógussal. Mert ha csak leírja (akár a negatív sirámot, akár a pozitívat), egyrészt félrecsúszhatnak a dolgok, mert tudjuk, objektíven leírni nehéz, és minden olvasó a saját helyzetéből kiindulva szűri le, számára mit jelenteken a sorok, plusz abból nehezebben alakul ki egy kétoldalú kommunikáció, míg ha ott vannak mindannyian, akkor talán átmegy az üzenet (akkor sem mindenkinél, persze). Jó, ez arra igaz, amikor nem csupa negatív üzenetet akar egy pedagógus közvetíteni, hanem segítő szándékú és partnerként tekint a szülőkre.
    Hát, a kettőt egymás után megtapasztalni, nem lehetett egyszerű. Én is fordítva gondoltam volna, hogy a kisebbeknél volt pozitívabb a hozzáállás.
    elem, bár nem vagyok pedagógus és nem is látok bele ilyen mélyen, de szerintem aki ilyen szinten van, vélhetően nem is veszi észre magán a jeleket, főleg nem keres megoldást a kiégettség ellen.

    VálaszTörlés
  5. Nem kéne, hogy kiégett legyen, mert fiatal, és Milánék az első osztálya. Szerintem pont itt gyökeredzik a probléma, hogy nem tud igazán megbirkózni a különbözőségekkel, nincs elég gyakorlati tapasztalat mögötte, a tanult elméleti dolgok meg nyilván nem húzhatók rá mindenre, mindenkire.

    A másik ami még okozhatja ezt a frusztráció talán az lehet, bár abszolút csak találgatás, hogy lehet, hogy szeretnének már gyereket, de nem jön össze. Nem rég volt az esküvője, ha otthonról hoz valamit, akkor szerintem csak ez lehet. Aztán meg ki tudja...

    VálaszTörlés
  6. Hát, ez nehéz ügy..., drukkolok, hogy megleljétek a jó megoldást...!

    VálaszTörlés
  7. Atya ég .. Remélem, hogy találtok megoldást mielőbb és addig is kitartás Milánnak is!

    VálaszTörlés