Elkezdődött

Hittük is meg nem is, inkább csak reméltük, hogy egyszer eljön majd ez a nap, amikor belekezdhetünk a bővítésbe! Persze az utóbbi hetekben már nagyon közeledett, szinte már karnyújtásnyira volt, de úgy voltunk vele, hogy hiszem, ha látom, akkor kezdődik majd el, amikor itt lesznek a munkások. 

Ez a nap pedig ma jött el. 

Tegnap még fogtunk mindent a lakásból, aminek nem lett az elmúlt hetekben új gazdája és vagy felcipeltük a padlásra, vagy lecipeltük a mosókonyhába, vagy a lecipeltük a pincébe, és még a nappalin falát is végigraktuk könyvekkel. Ezek közül a padlásracipelés a lecefetebb meló, én legalábbis azt utálom a legjobban. Meg úgy egyébként a padlást is. Meg a cipekedést is. Így együtt meg különösen nemszeretem munka. 

A szemét a szemétbe került, a veszélyes hulladékok kupacban várják a garázs mellett, hogy a helyükre kerüljenek. Szerencsére a szomszéd kerületben épp most van lomtalanítás, így néhány dolgot és a veszélyes hulladékokat oda tudjuk vinni. 

Így ma reggel egy majdnem üres lakásban várhattuk a melósokat, akik jöttek is. Tulajdonképpen nem voltak túlszerszámozva, ha jól láttam 1-2 fogó és egy méretes spajszer volt náluk, de nem is volt ma másra szükség. 

Ilyen volt ma reggel. 

És ilyen lett délután 3-ra.

Padló felszedve. Radiátorok leszerelve. Redőnyök leszedve. A törmelékek bezsákolva. Jönnek még a csempéket leverni, a "járólapot" felverni, ami még van belőle, ajtókat-ablakokat kiszedni, falat bontani....

Motoszkál bennem az az érzés, hogy nem lesznek unalmas óráink az elkövetkező időszakban...