Jól lemaradtam... Már nem is emlékszem, hogy mit csináltunk a múzeum utáni napokban. Valahogy elteltek az édes semmittevéssel. Jaaaa.... igen. Csütörtökön könyvtárban voltunk.
Pénteken pedig Milánnal megint a fülészeten voltunk kontrollon. A recepciós pultnál derült ki, hogy ők, mármint a kórházi dolgozók nagypéntek alkalmából már csak félüzemben dolgoznak, azaz, csak sürgősségi betegellátás van, fülészet pedig nincsen. De hát nem tudtam? Hát nem. Nekem a maga a doktornő adta ezt az időpontot. Jaaa, vagy úgy. Hát ők nem tudnak semmit, kérdezzem már meg a portán. Megkérdeztem. Rácsörögtek a két ajtóval arrébb lévő doktornőre, aki ott volt, és csak ránk várt. Még ő kért sűrű elnézést, hogy aznapra adott időpontot, de egy hónappal ezelőtt nem esett neki le, hogy ez már húsvét. Vagyis majdnem az. Így hát bejött. Mivel rajtunk kívül nem volt senki, így pikkpakk végeztünk, belenézett Milcsi fülébe, én is belenéztem, és naaaaagyon érdekes volt, megnézte a torkát, és arra jutott, hogy lát javulást, de még mindig nem ürült ki teljesen minden, aminek ki kéne, mert kicsit még véreres a füle, de nagyon dicsérte Milánt, hogy szuperjól fújja az orrát. Ott tesztelte is. Tovább kell szednie a szirupot, meg kapott valami speckó orrsprét, és majd megyünk megint kontrollra. Akkor már hallásvizsgálat is lesz megint. Nagyon gyorsan végeztünk. Tényleg. Valahol a szívem mélyén pedig azt éreztem, hogy így kéne ennek mennie egyéb napokon is. 10-re van időpontunk, 10-re ott vagyunk, és 10.20-kor már táncolunk kifelé dolgunk végeztével. De sajnos egyéb napokon ez nagyon nem így működik. :(
Pénteken pedig Milánnal megint a fülészeten voltunk kontrollon. A recepciós pultnál derült ki, hogy ők, mármint a kórházi dolgozók nagypéntek alkalmából már csak félüzemben dolgoznak, azaz, csak sürgősségi betegellátás van, fülészet pedig nincsen. De hát nem tudtam? Hát nem. Nekem a maga a doktornő adta ezt az időpontot. Jaaa, vagy úgy. Hát ők nem tudnak semmit, kérdezzem már meg a portán. Megkérdeztem. Rácsörögtek a két ajtóval arrébb lévő doktornőre, aki ott volt, és csak ránk várt. Még ő kért sűrű elnézést, hogy aznapra adott időpontot, de egy hónappal ezelőtt nem esett neki le, hogy ez már húsvét. Vagyis majdnem az. Így hát bejött. Mivel rajtunk kívül nem volt senki, így pikkpakk végeztünk, belenézett Milcsi fülébe, én is belenéztem, és naaaaagyon érdekes volt, megnézte a torkát, és arra jutott, hogy lát javulást, de még mindig nem ürült ki teljesen minden, aminek ki kéne, mert kicsit még véreres a füle, de nagyon dicsérte Milánt, hogy szuperjól fújja az orrát. Ott tesztelte is. Tovább kell szednie a szirupot, meg kapott valami speckó orrsprét, és majd megyünk megint kontrollra. Akkor már hallásvizsgálat is lesz megint. Nagyon gyorsan végeztünk. Tényleg. Valahol a szívem mélyén pedig azt éreztem, hogy így kéne ennek mennie egyéb napokon is. 10-re van időpontunk, 10-re ott vagyunk, és 10.20-kor már táncolunk kifelé dolgunk végeztével. De sajnos egyéb napokon ez nagyon nem így működik. :(
A fiúk, ha épp nem fújta el őket a viharos szél, akkor fociztak, ha elfújta őket, akkor idebent találtak maguknak valami elfoglaltságot, építettek, rajzoltak, és festettek képeket.
Én pedig sütöttem süteményt. Vagyis rágcsálós kekszeket. Mert azt szeretik. Egy darabig segítettek is, majd a harmadik tepsi után valahogy beszivárogtak a szobába :)
Készültek nyulak, csirkék, pillangók, és tojások is, de azokról már kép se készült. Kétféle receptet használtam, egy sütőporosat, meg egy sütőpor nélkülit. A fiúk azt mondták, hogy a sütőporos kicsit jobb lett, mert puhább. Persze a másik is elfogyott. :) Bár ha hagyták volna kicsit állni, akkor szerintem az is megpuhult volna, de nálunk nincs állási ideje a süteményeknek. Semmilyennek.
Aztán szombaton megérkezett Csongor anyukámmal. A fiúk már teljes lázban égtek, Milán már egy hete számolta, hogy hányat kell még aludni. Hogy a szombat hátralévő része mivel telt, azt már nem is tudom. Mi Ferivel moziban voltunk este, az az egy biztos. A Rókatündért néztük. Feri választotta, én kicsit féltem tőle, hogy milyen lesz, de kíváncsi is voltam azért, de a magyar filmektől mindig tartok kicsit, de jó volt ez. Fura volt, de jó, szórakoztató, (nem) kicsit retró, és még vicces is, a zene meg különösen tetszett, szóval végülis tök jó, hogy megnéztük. (az zavart csak egy kicsit, hogy a főhősnő engem nagyon Eszenyi Enikőre emlékeztetett, holott tudtam, hogy nem ő az, de ezt az EszenyiEnikős érzést nem tudtam kiverni a fejemből. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése