2013. július 12., péntek

Minicity

Már jó pár hónapja is megvan, hogy az activia oldalán kértem egy minicity-s kupont, olyan 1-et fizet 2-t kap típusút, azaz az egyik gyerekért nem kell fizetni. A jegyárak ismeretében ez roppant csábító ajánlat volt, igazából kihagyhatatlan, mert a hely úgyis rajta volt a listámon. Aztán csak halogattam, halogattam, végül tegnap jött el az a nap, amikor végre elszántam magam, hogy akkor menjünk.
Igaz, hogy még indulás előtt 5 perccel is azt mondtam a Fiúknak, hogy nem megyünk sehová, és vetkőzzenek le, és nyomás be a szobába, meg aztán a buszról is csak kétszer akartam leszállítani őket, és még a közlekedés sem könnyítette meg a dolgomat, mert a 4-6 villamos helyett pótlóbuszok járnak, én persze rossz helyen kerestem a megállóját, aztán meg csak araszoltunk a körúti dugóban, áhhhhh, de végül csak odaértünk.
Addigra kicsit mindannyian helyrebillentünk lelkiállapotilag, és mire bementünk, addigra sikerült a fiúknak is kint hagyniuk a rosszabbik énjüket, és nekem is a lilagőzös fejemet, és végül tökjól elvoltunk.

A belépőhöz kaptak a fiúk a nyakukba egy-egy munkakönyvet, amit mindenhol ki kellett lyukasztatni, ahol dolgoztak, és végül kaptak érte cserébe odakint egy könyvvásárlási utalványt. Persze ez őket addigra teljesen hidegen hagyta, de lelkesen tartották a kis papírjukat minden újabb lyukért. 

Majdnem nyitáskor már ott voltunk, és nem is voltak sokan, így teljesen nyugodtan ki tudtak mindent próbálni, amit csak szerettek volna, a végén maradt csak ki 2-3 box, mert addigra Marci már elunta a banánt, de egészen addig ő is szépen elvolt, jött-ment négykézláb ő is, kipakolt, lepakolt, és elcsábította az animátor lányokat. 

Több helyen is szinte csak átszaladtak a fiúk, de voltak kedvenc helyeik, ahol azért elég hosszan elidőztünk. Ilyen kedvenc volt a tesco-s bevásárlás, amikor két kört is vásároltak, a rendőrség, a festés, és a konyha. Legalábbis, ahogy én láttam, ezek tetszettek nekik a legjobban. 
A rendőrségen a cella volt a legnagyobb móka, hol az egyik volt a bűnöző, hol a másik, akit épp börtönbe kellett zárni.

 Nem volt könnyű, de végül sikerült az összes gazfickót elkapnom:)

Máténak a festés volt a kedvence, alig akart innen eljönni. Szép rózsaszínre pingálták a falat :)




A konyhában pedig sütöttek egy sütit. Borzasztóan élvezték, mentek a hűtőhöz, hozták a tejet, a tojást, kevertek-kavartak, összekaptak a tepsin, végül megegyeztek, sütőbe tették, tányérokat és villákat készíttek elő, és már lehetett is enni.


Végül beültek még a híradóba is, ahol lehetett híreket olvasni, de mivel ők még nem tudnak olvasni, ez nagyon nem kötötte le őket, Milánt egyáltalán nem, Máté mondjuk elücsörgött volna ott napestig, de Marci ekkor már jelzett, hogy neki akkor már elég lenne a délelőttből, és menjünk, így még egy gyors búcsúmotorozás, és búcsútankolás után már indultunk is.


A gyerekeknek nagyon tetszett. Alapvetően nekem is,bár bennem vannak negatív érzések is. A 3 órába, amennyire a jegy szól, simán belefértünk. Szerintem az ára kicsit túl van dimenzionálva. Így, hogy csak 1 gyerekért fizettem, így még oké, de ha kettőért kellett volna, plusz ugye magamért a kísérőjegyet, akkor már eléggé szívtam volna a fogamat. A legnagyobb lehúzás szerintem az, hogy 1 éves kortól  már kell fizetni. Szerintem egy 1 éves gyerek, az nem tudja értékelni azt ami itt van. Persze van kicsiknek külön játszószoba, de mivel a nagyobb gyerekekkel is ott kell lenni, és ott is szeretnék lenni, akkor ez a kettő már eleve üti egymást.
A másik, ami nekem nagyon nem bejövős, az pl. hogy a fogorvosos résznél mindenki tolja a másik szájába a mindenféle eszközöket. brrrrr.... szerintem ez baromira nem higénikus és egészséges. Pláne, hogy a legtöbb gyerek az inkább Milánkorú volt, vagy még kisebb, akik nem igazán fogják még fel szerintem, hogy nem tesszük a szánkba a fecskendőt, csak úgy csinálunk, mintha a szánkba tennénk. A másik ilyen borzalom  a fodrászpult volt, ahol a kitett fésűkből, hajkefékből, hajcsavarókból csak úgy lógtak a mindenféle hajszálak.
Jó, persze értem én, hogy a reklámra megy ki az egész kóceráj, és ötletnek  valóban jó a fodrászosdi, de hát hmmm.... nem szívesen fésültettem volna meg a hajamat egyik ott lévő hajkefével sem. De lehet ám, hogy ezek csak engem zavartak, mert mindenki más simán odaült és keféltette a haját.

Lényeg, a lényeg,  a gyerekeknek jó móka, élvezték, de szerintem ez tipikus egyszerjövős hely, másodjára már nem lenne ilyen kaland nekik. De egyszer érdemes kipróbálni, annak aki a Nyugati tér felé jár. ( az activiás kupon egész év végéig beváltható, érdemes kihasználni!)

2 megjegyzés:

  1. Annyira tetszett benned mindig, hogy ilyen bevállalós vagy. Azt gondoltam, mielőtt Marci született, hogy majd most, három viszonylag kicsi gyerekkel kétszer meggondolod, hogy mikor és hova indulsz útnak.. És nem.. Nagyon bírom, hogy mindenhova útnak indulsz a fiúkkal. :) Tuti, hogy ők is nagyon bírják ezt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszönöm Dius!

      Nyilván én ilyen vagyok, ilyen voltam gyerek nélkül, ilyen vagyok gyerekekkel is. Szeretek nekik programokat szervezni, szeretek a kedvükben járni. Néha érzem ám, hogy vékony jégen táncolok, hogy a végsőkig húzom a tűrőképességüket, leginkább a Marciét, de nagyon kompromisszumképesek.
      Érdekes ez egyébként, mert a Nagyok nagyon empatikusak tudnak lenni Marcival, és tudják, hogy bárhová elmegyek velük, ahová csak akarják, de ha azt mondom, hogy menjünk Marci fáradt, nyűgös, vagy türelmetlen, akkor ha nem is elsőre, de másodjára jönnek, nyafogás nélkül. Ilyenkor nagyon büszke vagyok Rájuk!
      Igen, sokszor fáradt vagyok, és csak lábatlógatni lenne kedvem, de arra úgysincs esélyem. A legjobb feltöltődés nekem, ha látom, hogy a gyerekek jól érzik magukat.

      Törlés