Mindeközben

Időközben lassan kezd lakás kinézete lenni a lakásnak :-)
Elkészült a gipszkartonozás a falakon és a plafonon, és a burkolás is majdnem kész van. Ami még nincs, az majd csak akkor lesz befejezve, amikor megtörténik a két lakás összenyitása, ami vészesen közeledik.
A bejárati ajtó meg van rendelve, július végén, aug. elején érkezik elvileg. A teraszajtóra pedig még egy rács kell, a rácsos emberek ma jönnek felmérni. Ha ez megvan, akkor már tényleg kiverhetjük a falakat, és akkor be lehet fejezni a csempézést/járólapozást. Mondjuk a konyhaszekrényem kicsit útban van, abból is le kell vágni egy elemet, és a maradékot is kicsit feljebb kell tolni, szóval nem lesz az sem olyan annyira egyszerű.
De ha az megvan, akkor már csak padlólap, festés, szaniterek felszerelése, konnektorok és kapcsolók, ilyesmi... meg kell még tolóajtó, de az nem annyira égetően fontos egyelőre.

Na de hogy hogy állunk most...
Így.

Az étkező a terasz felől nézve.

Az étkező a kamra felől nézve.

A fürdőszobáról most nem találok képet. Létezhet, hogy nem csináltam róla??? Na majd pótolom...

Csopaki kilátó

Strand és ebéd után még rávettem a fiúkat, hogy mivel délután úgyis meccset fognak nézni, még előtte csináljunk valamit, és menjünk fel a csopaki kilátóba, hiszen az itt van szinte egy köpésre, és még sosem voltunk ott. Ha nem is okozott kitörő lelkesedést az ötletem, de azért beletörődtek, és jöttek. Persze Marci duzzogott a legjobban, de hát mindig ő a leggyengébb láncszem. :-) De tudom, hogy amikor már ott vagyunk az erdő közepén, és meg kell mászni egy meredek emelkedőt, na azt nagyon szereti.
Csopakon a temető mellett parkoltunk le. Itt láttunk egy irányjelző táblát, hogy merre kell menni. A betonút tovább is vezet fölfelé, de nem tudtuk meddig járható, és hogy föntebb mikor vált át földútba, és hogy le tudjuk-e tenni föntebb az autót, így ez tűnt a legbiztonságosabb megoldásnak. ( mióta pár éve beleragadtunk Szandánál a sárba, azóta kicsit szkeptikus vagyok a földutakkal, és inkább gyaloglok kicsit többet, de azt az érzést nem akarom  még egyszer érezni, amit akkor éreztem.)

Aztán kis idő múlva döntenünk kellett, hogy a meredekebb 1 km-t választjuk az erdőn át, vagy caplatunk még tovább a betonúton 3 km-t. Természetesen a hegyi utat választottuk. :-)

Az út eleje valóban elég meredek-köves volt, és nagyon örültem, hogy a kocsinál lecseréltem a kis szandálomat a futócipőmre, mert nem csillogós szandálnak való volt a terep egyáltalán. De aztán túl voltunk a nehezén, és utána már könnyen járható volt az út.

Szerintem mondjuk több volt az, mint 1 km, de ki számolja. :-) kb. 20 perc alatt felértünk a kilátó lábához. Ahol iszonyat szél fogadott bennünket! Persze attól még fölmentünk a kilátóba, csak ott még nagyobb volt a szél!

A kilátás persze gyönyörű, de hát minden balatoni panoráma az :-)

Csak az a fránya szél! A kicsik a lépcső tetején kuporogva vacogtak. Én gyorsan körbenéztem, de a kilátó egyik oldalára nem is tudtam odamenni, mert ott olyan szembeszél fújt, hogy nem kaptam levegőt. Fényképezni sem nagyon lehetett, mert annyira rángatta ki a kezemből a gépet, ennek megfelelően nem is sikerültek olyan jól a fotók, de higgyétek el, hogy nagyon szép volt a környék. :-)

Lefelé jövet Marci azt játszotta, hogy ez egy verseny,, és tépett lefelé mint a szél, nehogy a többiek megelőzzenek bennünket.

Persze mi lettünk az elsők. :-)
Lent már nem fújt olyan viharosan a szél, és a kövön napfürdőzve vártuk be a többieket.

Örvényesi vízimalom és strand

Még mindig Balaton...pedig már hetekkel ezelőtt voltunk, és nem is csináltunk olyan sok mindent.
Szombaton viszont nagyon aktív napot tartottunk. Igaz, nem mentünk messzire, csak a szomszéd falvakban néztünk meg ezt-azt, mert igazából ez volt az a nap, amikor esély volt arra, hogy egy kis napsütést és talán lehet egy picit strandolni.
Azt találtuk ki, hogy mivel a közeli örvényesi vízimalom úgyis várólistás volt, pláne, hogy Máté tartott az idén egy kiselőadást hasonló témában, így mi lenne, ha utána az örvényesi szabadstrandon ejtőznénk egy kicsit. Az interneten nagyon jókat írtak róla, hogy nagyfás (bár az árnyékot most nemigen kívántuk), sportolási lehetőségek, homokos focipálya, játszótér, szóval kecsegtető volt.

Útban Örvényes felé viszont még Aszófő elején lekanyarodtunk a főútról, mert évek óta látom kitáblázva az út mentén, hogy van arra bent egy romtemplom, és mikor máskor néztük volna meg, ha nem most.
Semmit nem tudtam a romról, egyáltalán nem néztünk utána, se annak, hogy milyen állapotban van, se annak, hogy mennyire megközelíthető, mert mindig csak akkor jut eszembe, amikor elautózunk mellette.
A rom pár percnyi autózásnyira van csupán a falutól, gyalog sem lenne sokkal több, de most lusta turisták voltunk és gyakorlatilag a templom mellett parkoltunk le a földúton.
A rom a Kövesdi Templomrom névre hallgat, és egészen jó állapotban van. Itthon rákerestem, és még manapság is szoktak itt esküvőket tartani, mert nagyon hangulatos. Egykor egy temető kápolnája volt, de a török időkben a temetőt elpusztították, és a templom is megsínylette a kort.

Ilyen gyönyörű jegenyefasoros földút vezet a romhoz. Már ezért megéri ezt a kis kitérőt megtenni.

A templom mellett van az Almás-forrás, amiből friss hűs forrásvizet szürcsölhetünk, ha nagy meleg van. Most nem volt az, meg alig 10 perce jöttünk el otthonról, szóval még kitikkadva sem voltunk, de azért megkóstoltuk.

Innen átgurultunk a szomszédos Örvényesre, ahol szintén a falu szélén áll az ország egyik legrégebbi vízimalma. Már 1055-ben is itt állt a malom, akkor a tihanyi bencések tulajdonában volt, és még ma is működik. Egy nagyon kedves bácsi fogad bennünket, aki aztán megmutatja, hogy működik a malom meg egyéb érdekességeket, és a gyerekekkel is folyton cimborázott.
Azt olvastam, hogy a vízimalom  a Fekete város című filmben is feltűnik. Hát lehet... majd egyszer megnézem.

A délelőttöt pedig a strandon zárjuk. A strand nem túl nagy, a füredihez képest mondhatni kicsi, de tényleg minden van, amit olvastunk. Ami nincs, az az élvezhetően langyos víz. Hiába a napsütés, a víz az jéghideg. Szerintem. Én aztán bele nem megyek, a gyerekek persze be vannak zsongva. Egyetlen probléma van csak, hogy itt bizony nincs kiépített homokos gyerekpancsoló, ahol szépen el lehet lubickolni a sekélyesben, hanem csak a hagyományos lépcsős lejáró, ahonnan putty, beletoccsansz rögtön derékig. Vagy a gyerekek hónaljig. Marcinak nem is ér le a lába. De azért bátran merülnek, és úszkálnak egy kört, de fogvacogva rongyolnak ki a vízből.

Szárítkozás után pedig kibéreltek egy kajakot. Nem mondom, hogy nem volt bennem para, hogy bele fognak borulni a vízbe, de mindegyik nagy vagány volt, Marci is, és egyáltalán nem érdekelte őket.

Volt ám kalimpálás. :-) Egy idő után már jobban féltem attól, hogy valamelyik fejbevágja a lapáttal a másikat, mintsem, hogy beleborulnak. De nem történt semmi.

Még Marci is élvezte. Állítólag.

Keszthely-Pálmaház

A múzeumból kijőve megint esett az eső. :-(  A jegyünkben viszont még volt egy pálmaház, meg még egy kiállítás, amiről végül el is feledkeztünk. És közben eszünkbe jutott az is, hogy bent felejtettük a kishátizsákot a ruhatárszekrényben, mert azt nem vihettük be a kastélyba. Így mindenképp muszáj volt visszamenni a kastélyig. De még előtte bedobtunk egy-egy rétest a kastéllyal szemközti rétesezőben. Majd kettéváltunk, és én meg Máté a táskáért indultunk, a többiek pedig dobtak még be pénzt a parkolóórába.

Azt hittem, hogy most már meleg napsütés lesz. Az egyik oldalra nézve az is volt.

Na a hátunk mögött megint feketedett az ég.

És mire visszaértek a kastélyhoz a többiek, addigra zuhogott az eső, így bemenekültünk egy filmvetítésre az árkádok alá. A film nagyon tetszett a fiúknak, a kastélyról szólt, a régi időkről, meg a maiakról  gyerekszínészek szereplésével. Nem is akarták ott hagyni, de nem akart véget érni, az eső viszont elállt, úgyhogy indulni akartunk a pálmaház felé, mert ki tudja meddig tart az esőmentesség. :-)

A pálmaház egy kis madárparkkal van együtt. Marcinak ez is nagyon tetszett. Marci, a vonat és kacsaőrült :-)

A benti részen egy hatalmas kaktuszkánaán van. Mindenféle-fajta. Kár, hogy minimálisan sem értek a kaktuszokhoz, de voltak kisebbek é egész hatalmasak.

Az Oroszlános kútnál

 Ez a kastély mindenhonnan gyönyörű.

Hazafelé még megcsodáltuk erről az oldalról is a Badacsonyt meg a Szigligeti várat.

És hogy miért jó, amikor a Balatonnál esik az eső? Hát mert ott a szivárvány is a Balatonig ér :-)

Keszthely-modellvasút kiállítás, vadászati múzeum

A kocsimúzeumban viszonylag gyorsan végeztünk. A kocsik szépek voltak, de annál több időt, mint, hogy végigsétáltunk a középső soron oda-vissza, és megcsodáltuk őket, nemigen töltöttünk ott. Marci pedig ekkorra már percenként kérdezte, hogy mikor megyünk már vonatot nézni. Hát mentünk.
Az összes gyerekünk közül Marci az egyetlen, aki teljesen meg tud őrülni a vonatokért. A többieket is érdekli persze valamennyire, meg nekik is tetszik egy ilyen vasútkiállítás, de ők azért nem kattannak be teljesen tőle. Marci az órákig képes lenne ott állni és nézni a vonatokat. Neki például egy vasútállomás is maga a csoda! Egyszer, még télen, bementünk a Keleti-pályaudvarra... én már azt gondoltam ott is alszunk, mert minden vonatot meg kellett várni, hogy beérkezzen, hogy elinduljon, néztük, ahogy áll, és nem unta meg.
Szóval borítékolható volt, hogy Marcinak most kezdődik csak a PROGRAM!
A Történelmi vasútmodell kiállítás egy külön épületben, a Vadászati Múzeummal együtt van, az épület második emeletén. Volt is pánik, amikor elmentünk a folyosón a kitömött állatok mellett, hogy már megint hazudtunk, mert már megint állatokat kell nézni :-) A kiállítás, mint olvastuk, Európa egyik legnagyobb történelmi modellvasút kiállítása, és minden egyéb infó ITT olvasható, szerelvényekről, méretarányokról, útvonalakról, stb...

Csipp-csipp a kapun, és már bent is voltunk, és valóban nagyon klassz terepasztal fogadott bennünket, rengeteg vonattal. Nekem, bevallom, egyik terepasztal olyan, mint a másik, de ebben az volt a nagyon jó, hogy tényleg annyi vonat jött-ment, és olyan sokféle, személyvonat, tehervonat, autószállító, hogy nem kellett sosem hosszasan keresgélni, hogy na hol jön már egy, hanem bármerre néztünk mindenhol pöfögött egy szerelvény.

Marci a paradicsomban :-)

 És jött egy szép nagy piros vonat:

Szerintem még most is ott állnánk és néznék a vonatokat oda-vissza, ha nem történik valami malőr... mert egyszer csak, szerencsére pont akkor, amikor már a végére értünk a pályának, és épp azon voltunk, hogy megyünk még egy kört, szóval ekkor a pálya egy részén elment az áram. Volt nagy felfordulás... előkerült két srác, akik sebtiben belevetették magukat a problémamegoldásba. De ez azzal járt, hogy az összes részen le kellett kapcsolni az áramot, és elkezdték a vonatokat visszaállítani valami kezdetleges helyzetbe, nem tudom, de rakosgatták őket, hogy most jó, most nem, valamelyik még mindig nincs a helyén, melyik lehet az, jaj megvan, akkor most minden a helyén, kezdhetjük a hibakeresést, és így tovább.
Egy darabig ácsorogtunk ott, várva, hogy mi lesz, de nem lett semmi, és belátható időn belül nem is nagyon ígértek semmit. Vagyis mondtak egy ilyen hááááát 10 perc? fél óra? attól függ, mi a gond-ot, szóval jobbnak láttuk nem várni.
Marci kicsit szomorú volt, de belátta, hogy milyen szerencsénk volt, hogy egyszer pont meg tudtuk nézni, és most meg nem működnek, kár ott álldogálni.

Úgy számoltuk, hogy így, hogy kevesebb időt tudtunk a modellvasutakkal tölteni, még belefér a parkolóóránkba a vadászati múzeum megnézése.

A Festetics-család fénykorában jelentős vadászati tevékenységet folytatott. A kastély folyosóját is a trófagyűjteményük díszítette. Sajnos a családi gyűjtemény a 2. vh. során/után eltűnt vagy megsemmisült, a kiállítást főnemesi adományokból hozták létre, emléket állítva a Festetics-családnak, és további nagy magyar vadászoknak.

A kiállításon 5 földrész állatai láthatóak életnagyságban, élőhelyüknek megfelelő környezetben.
Én bevallom, kicsit tartok az ilyen kitömött jószágoktól, úgy vagyok velük, mint a bábokkal meg a babákkal, hogy nekem kicsit para, hogy csak úgy néznek ki a fejükből mozdulatlanul. De azért a kiállítás persze szép, meg érdekes, de én azért igyekeztem szedni a lábam.

Egy oroszlánszőnyeget a nappaliba?

De hogy milyen csoda dolgokat lehet faragni például egy agancsból! Ez azért elég mesteri!

Vigyázat, folytatom!