Zempléni napok- Regéci vár

Ezen a szeles szerdai napon, a koronakaranténunk 8-dik hetét taposva, folytatom a zempléni napjainkról szóló irományomat. :-)

Ott tartottam, hogy kigördültünk Vizsolyról, és Regéc felé tartottunk. Azt már tudtuk, hogy a faluban lévő látogatóközpontot már nem fogjuk nyitva találni, úgyhogy rögtön a vár felé mentünk, és a hegy lábánál lévő parkolóban hagytuk az autót a fiúk nagy kárálása ellenére is. Mert hogy túl messzinek találták még a fák fölött kibukkanó várat, és ők annyi sokat tutibiztos, hogy nem bírnak gyalogolni. Nem annyira veszettsok egyébként, talán ha 2 km, és nem is megerőltető fajtából.

Vizsolyból a waze Vilmány felé vezetett minket... hát nem a legjobb út volt ez... több volt rajta a lyuk, mint az út. Cserébe viszont láttunk legelésző teheneket az út szélén. Fővárosi gyerekeknek már ez érdekességszámba ment :-)

 Aztán egyszer csak felbukkant a vár.

 Ez már a parkolóból az erdőbe vezető út.

 Milán duzzogott egy sort lemaradva, hogy miért kell neki gyalogolni :-)
Tény, hogy haladt el mellettünk még nem egy autó. De én mondjuk taplóságnak tartom az erdőbe autóval behajtani. Persze nem volt tiltva, de több táblán kérték a kirándulókat, hogy aki teheti, hagyja lent az autóját, és ne zavarja a természetet.

Aztán ugyanaz a Milán, aki a lapos földúton vergődött, hogy ő nem akar gyalogolni, a hegy teteje felé már meredekebbé váló hegyoldalon úgy felfutott, maga mögött hagyva mindannyiunkat, hogy úgy kellett utánakiabálni, hogy várjon meg.

És ahogy a vár bejáratát megközelítettük hihetetlen látványban volt részünk! Ott fehérlett a távolban a Tátra!!! Sok helyen jártunk már, ahol a leírásban azt olvastuk, hogy tiszta időben akár a Tátráig is elláthatunk, de sosem láttunk még el így. Igaz, nem is voltunk ennyire közel :-)

 Kb. a felét láttuk már.

A várat az 1300-as években építették.
A vár leginkább arról híres, hogy miután férje meghalt, ide vonult vissza Zrínyi Ilona a gyermek II. Rákóczi Ferenccel, aki itt tölötte kisgyermekkorát. Itt éltek akkor is, amikor Zrínyi Ilona már Thököly Imre felesége volt, és a várat hadi központtá alakították, és ez nagy részben Zrínyi Ilona irányításával történt meg, míg a férje közpen harcolt. Sajnos miután Thököly fogságba esik, a várat is elfoglalják a császáriak, akik királyi utasításra felrobbantják azt 1686-ban.
A Rákóxzi-szabadságharc idején már nem volt jelentősége. A köveit a helyi lakosok széthordták. Számos tulajdoncsere, és állami tulajdon után 1990-ben került a regéci önkorményzat gondjaiba, és 1999-ben kezdődik meg a vár résgészeti feltárása, környékének rendbetétele és elkezdődnek a felújítási munkálatok, melyek azóta is tartanak. (szerencsére.)

 A vár déli oldala még most fog majd csak felújítódni.

Az újraépített Északi-toronyban egy kiállítótér működik, az adott korról.

És vannak neki kisebb teraszai, és egy körbejárható rész, ahonnan remek a kilátás minden irányba.

Ez egy olyan igazi szövevényes vár, sok átjáróval, kis beugrókkal, szerintem nagyon izgalmas.

Az egykori várudvarról a felújított északi oldal felé nézve. De van itt büntető-üreg, pince, kút, stb...

A vár m ásik oldala még elég romos, és csak egy ideiglenes falépcső vezet fel, amire figyelmeztetnek is, hogy mindenki csak saját felelősségre menjen tovább. Hát mi természetesen bátrak voltunk :-)

Mint látható, nem volt nagy tolongás a várban. Rajtunk kívül még talán 2 pár volt ott. Tisztes távolságban. Bár ekkor még pont nem volt karantén, és a helyiek is csak legyintettek a koronavírusra.

Fönt egy kőszikla tetején egy fakorlát volt hivatott a biztonságos nézelődést biztosítani.

Alaposan ki is maxoltuk a kősziklán fotózkodást. :-)

 Majd levonultunk a falépcsőn. Oldalt a fólia alatt folynak a régészeti munkák.

 Lefelé már sima liba volt minden. MArci talált egy jókora puskát, azzal védte magát az ellenségtől.

És a naplementében csodálatos volt a Boldogkői vár, ahogy a főútról lekanyarodtunk a falu felé.

Csodahely ez a Zemplén! Nézzétek meg Ti is egyszer!
De még nincsen ám vége a kalandoknak :-) Csak szólok.

Kisgimnazisták

Vagyis egy kicsi, meg egy még kisebb :-)

Mert igen, végül mindkettejüknek sikerült bejutni egy-egy gimnáziumba!
Nem volt már akkora a meglepetés, mert az ideiglenes listák alapján már tudtuk, hogy mely intézményekbe fogják őket felvenni, talán ezért is nem ültünk annyira tűkön, hogy mi lesz a végeredmény, és a múlt héten ugyan eszünkbe jutott, hogy lassan már kéne eredménynek lennie, de aztán belesüppedtünk a mindennapok egyformaságába, és majdnem elfelejtkeztünk még arról is, hogy megnézzük.
Egyelőre csak a netről informálódtunk, a papír értesítőt még nem kaptuk meg.

Szóval tegnap óta ízlelgetjük, hogy szeptembertől nem csak új tanév kezdődik, (és remélhetőleg újra iskolapadban), hanem 2 gimnazista fiunk is lesz egyszerre!!!
Máté a református gimnázium 6 osztályosába fog menni, a barátjával együtt, és szerintünk az a letisztult környezet jót fog neki tenni. Az iskolát is ismeri nagyjából, a közlekedést is, mert ott edzenek a focicsapattal. Szóval szerintünk jó lesz.
Milán végül a Fasori gimi reál osztályába fog menni, és kíváncsian várjuk, hogy mennyire fog bejönni neki. ( vagy nekünk) Jól fog állni Milánnak a gimnáziumi lét, abban biztos vagyok, és reméljük, hogy kap egy új lökést, egy új motivációt, hogy elhiggye, hogy bármire képes.

Amúgy az osztályukból amennyire én tudom Milánon kívül csak 1 fiút vettek még fel, Milán barátját, ugyanígy a Fasoriba, csak ő az angolos osztályt jelölte elsőnek, pdig próbálkoztak jópáran.

Hogy logisztikailag hogyan fogjuk ezt megoldani, azon pedig egyelőre még nem gondolkodunk. :-)
Minden napnak a maga baja.

Hetedik

Annyira egybefolynak már a napok itthon, hogy teljesen meglepetésként ért tegnap, hogy holnap már május 1-je lesz. És el is szomorított, mert egy újabb hosszú hétvége, amikor csinálhatnánk egy csomó mindent, amikor mehetnénk vidékre a nagyszülőkhöz, amikor élvezhetnénk a májust, ehelyett megint nem fogunk csinálni semmit. Legalábbis semmi olyat, amihez igazán kedvünk lenne. Ráadásul nálunk a hétfő is iskolaszünet. Hahahaaa.... ami csak annyit tesz, hogy aznap sem fognak tanulnivalót adni, tehát még egy nappal többet fognak itthon kínlódni a fiúk. Persze nyilván nem azt mondom, hogy legyen minden nap egy csomó lecke, mert azt sem bírjuk, de a hétköznapoknak legalább már van egyfajta ritmusuk, ami szerint működünk, a hétvégék meg olyan semmilyenek.
Mondjuk a múlt hétvégén kirúgtunk a hámból, mert itthon hagytuk a fiúkat, és elmentünk festékboltba. A karantén remek alkalom lett arra, hogy a félbemaradt dolgok be legyenek fejezve, ide még egy kis csempézés, oda egy kis vakolás, és akkor már fessük ki a fürdőt, mert az nagyon gáz, meg akkor már ha az étkező ilyen szép, akkor fesüsk ki a konyhát is, mert az is húúú... na szóval elmentünk a festékboltba, aztán vásárolni, és hazafelé a McDriveban vettünk szendvicseket, és azzal leptük meg őket. Hát kb. mintha valami sokmislenes étterembe mentünk volna el, úgy odavoltak.

Egyébkét meg hopp, elröppent a hetedik hét is.
A hét újdonsága, hogy most már Máténak is van online természetismeret órája, és a fociedzővel is már második hete zoomolnak. Ez inkább csak beszélgetés, bandázás, de abból van most a legkevesebb, úgyhogy szerintem ez kell nekik. A focis csoportba amúgy kapnak online edző videókat is, de nincs kedvük csinálni. Ebből is látszik, hogy ők nem azért járnak edzésre, hogy trükköket gyakoroljanak, hanem csak a játék szeretete, és ahaverok viszik őket oda. Időnként, mikor nagyon a fülükön jön már ki a kínlódás, akkor szoktam nekik mondani, hogy vigyék ki tableten az udvarra Rudit, és csinálják meg az edzést, de rendre offolják.

Jövő héten Marcinak is lesz Marika nénivel egy zoom-bulija :-) Hiányoznak egymásnak. Mármint a tanítónéniknek is hiányoznak már a kicsik.
Milánéknál majdnem az elejétől van online kapcsoalt, úgyhogy náluk nem csúcsosodik ez annyira, sőt jövő héttől az angoljuk is online lesz már, és beszélgetős órák lesznek. Mondjuk még nem tudom, hogy mikor lesznek ezek, és hogy mennyire fognak beleilleni a napirendbe, mert csak egy olyan gépünk van, amin jól fut a zoom és kamerája is van, és ezt tologatjuk a gyerekek között.
De a múlt héten már Lilian néni is el volt kenődve, hogy rossz neki ez így, hiányoznak neki a Nagyok, úgyhogy gyorsan beletanult a zoom-ba ő is,  és ő is belevágott.

Máténak minden jön valami szolfézslecke, amit az alapvizsgára meg kellene tanulnia. Május közepefelé lesz majd, de videón kell majd küldeni, ahogy énekel, meg szolmizál, meg ilyesmi.. Állítólag képben van. Hát ööö.... a múltkor kértem, hogy csináljunk egy próbaéneklést. Nem mondom, hogy nem énekelt becsülettel, de azt a repedtfazék hangot ha még videóra is veszem, nem tudom, mennyire lesz élvezhető. :-)
Ugyanilyen formában fog zajlani a hangszeres vizsga is. Már megkaptuk a zongorás hanganyagot, amit majd alá kell játszani. Egy teljes operatőrgárdát tudnék foglalkoztatni amúgy, mire a hangszóró, a  fények, egyik gépen megy a zene, a telefonon videózok... kész röhej...
Hetente vinnyog a telefonom, hogy betelt a tárhelye...

Nem vgyok most túl jó passzban... hátha májusban már jobb lesz.

2.nap -Vizsoly

Az esti alvást még megelőzte egy szokásos ágyon osztozkodás. Volt egy 3 ágyas és egy 2 ágyas szobánk egy konyhával összekötve, és délután még úgy tervezték a fiúk, hogy akkor majd ők alszanak együtt a 3 ágyasban. Ennek fő oka szerintem az volt, hogy abban a szobában volt a tévé :-) Persze ők tagadták, hogy ez közrejátszott volna a döntésükben. Persze, mondtuk, hogy jó, legyen így, közben pedig tudtuk, hogy lesz ebben még néhány kanyar, főképp MArci részéről, aki legtöbbször benagyszájúskodja, hogy majd ő itt meg ott alszik egyedül, aztán a vége mindig az, hogy nálunk köt ki. Most is ez volt... mire eljött a lefekvés ideje, addigra Marci már inkább apával akart aludni. Máténak volt külön ágya, mi meg Milánnal a másik szobában aludtunk.
Reggel Milán nagyon vicces volt, mert büszkén dicsekedett, hogy nagyon jól aludt, csak kétszer esett le az ágyról. :-) És tényleg. Abból egyszer úgy meglepődött, hogy hol van, hogy a szőnyeggel együtt akart visszamászni az ágyra.

 Aznapra a regéci várat gondoltuk, hogy megnézzük, és mivel Regéc felé Vizsoly is útba esett, ott is mindenképpen meg szerettünk volna állni. Néhány telefonálás után kiderült, hogy sajnos a templom, ahol a bibliát őrzik már zárva tart, és a hozzá kapcsolódó múzeum is, de a bácsinak, akivel beszéltünk volt egy külön ( vagy nem teljesen külön, kicsit zavaros volt a sztori nekem)  biblabiznisze, és azt mondta, azt megmutatja. Úgyhogy odamentünk, és a bácsi elmesélte és megmutatta a saját vizsolyi biblia nyomdáját, gyakorlatilag a sufniban, de amúgy nagyon pengén és átgondoltan megvalósítva. A papírkészítéstől egészen a nyomtatásig mindent egy maroknyi csapat csinál, és a végeredmény egy, az  eredeti vizsolyi bibliával megegyező biblia.  Ugyanaz a papírminőség, ugyanaz a technológia, ugyanaz a nyelvezet, mint ami akkor volt. Jópénzért meg is lehet ezt venni.
Na ennek a remake Bibiliának az elkészülési folyamatát mutatta meg nekünk a bácsi.

A református templom, ahol a Károli Bibilát őrzik. Sajnos aznaptól volt zárva a templom is és  amúzeum is a járványhelyzet miatt.

A papírmártásról sajnos nem készült kép, de szépen végigmutatta a bácsi, hogy hogyan lesz a cellulózból végül középkori papír. Mártottak is egy ívet.
Aztán átmentünk a templommal szemközti nyomdába. Állítólag Károli Gáspár és az ő emberei pont ugyanitt, ebben a pajtában nyomtatták titokban a bibliát.

A fiúk is készítettek egy oldalt. Haza is hoztuk.

Ez egy elkészült, komplett vizsolyi biblia. Pontugyanolyan, mint a korabeli.

Az udvarban még egy kis lovagkiképzést is kaptak a fiúk. Dobócsillaggal dobtak célba.

A templom különlegessége, hogy háttal áll a főútnak.

És itt láttuk az idei év első gólyáját is. :-)

A faluban van még egy mézmúzeum is, amit mi a rosszabbik úton közelítettünk meg. Ha erre járnátok, akkor mindenképpen a főútról kanyarodjatok le a falu végén, de a templom melletti úton, amerre az útvonaltervező visz, és akkor elkerülitek a falu szegénynegyedét. ( ha értitek mire célzok ;-) )

A mézmúzeum igazából pár héttel később, vagy nyáron lett volna igazán izgalmas, mert akkor a gyerekek is beöltözhetnek méhész ruhába, és lefejthetik a rácsról maguk a mézet, meg ilyesmi. Március közepén még nem volt méh-szezon, úgyhogy csak a kaptárt tudtuk megnézni, de a méhész elmesélte, hogy hogyan is történik ez a méhészkedés a valóságban.

A méhkaptárokon van egy ilyen szaunaszerű kisház, ahová gyógyulni járnak az emberek, mert állítólag a méhek által kibocsátott rezgés gyógyító hatással van a szervezetre.

Innen aztán a Regéc felé mentünk tovább.