Teljesen oda vagyok, szerintem csak én
vagyok ennyire barom, hogy telezabálom magam a 40 fokos hőségben, most
meg persze szenvedek. A klíma szerencsére megjavult, így mégsem kell
szabira mennem. Bár tegnap azért jól elfáradtam, még a délutáni alvás is
kimaradt, éreztem, hogy Fecsót is megviselte a meleg nap. Jövő héten
lehülés, a kedvencem a 20-25 fokos nyár.
2007. június 19., kedd
2007. június 18., hétfő
Így vagyok
A
hétvége mindig gyorsan telik. Most munkával és pihenéssel. Végre
valamennyire rend van, főztem is, kenyeret is sütöttem. Tegnap du.
kirándultunk a hegyekbe, jó volt, kellett egy kis jó levegő, meg egy kis
mozgás. Most már kezdjünk magunkról úgy beszélni, mint egy három fős
család, Feri minden nap megkérdezi, hogy van Fecsó. De én csak gondolom,
hogy jól van, mert még nem érzek semmit. De már hamarosan. Ez a 14.hét.
2 hét múlva már az irodalom szerint is elképzelhető, na az én gyerekem
meg végképp nem az irodalom szerint él, úgyhogy ki tudja. Néha olyan,
mintha látszódna, de néha, mint pl. ma olyan mintha nem. Furcsa.
Mindenesetre Feri már napok óta Kishordónak hív. De szerintem az csak
azért volt mert a Feri féle paprikáskrumplinak, és az általam főzött
rakott karfiolnak nem tudok ellenállni. Bármennyit meg tudnék enni
belőle. Nagy szerencse, hogy most már van étvágyam, de még mindig -1
kg-nál tartok.
2007. június 8., péntek
Végre
péntek, és végre kezdem magam jól érezni. Tegnap este már nem féltem,
hogy reggelre megfulladok a gombóctól a torkomban. Remélem hamarosan
végleg búcsút inthetünk egymásnak. Most hogy túl vagyok a kritikus
időszakon, megírtam Kulcsinak is, hogy mi a helyzet nálunk. Persze
Kulcsit nem lehet átverni és az orránál fogva vezetni, sejtette, hogy
van valami, mert az esküvőn rákérdezett, én meg csak valami kitérő
választ adtam. Na mindegy!
Várom
már a jövő hetet, mert két barátnőmmel is találkozom, így jobban telik a
hét. A hétvége most elég vacak lesz, miután két hétvégén nem voltunk
itthon, kicsit el vagyok maradva az otthoni teendőkkel, plusz
feladatként pedig bejött a hét elején főzött meggylekvár és szörp
elpakolása.
2007. június 6., szerda
Védőnőnél
Védőnéni
nagyon aranyos volt, meg kedves, leszámítva, hogy folyamatosan
magázott, pedig hasonló korú mint én, gondolom hivatali kötelesség, de
legközelebb majd szólok neki, hogy na ne már. Mondtam neki, hogy minden
szuper, leszámítva azt a focilabdányi gombócot, ami a mellkasomat
szorítja. Javasolta igyak hideg tejet. Hát ma kipróbálom. De elvileg
most már múlnia kéne, nem értem mi van. Kaptam egy csomó újságot, meg
mindenféle hasznos dolgot. Még szatyrot is kellett kérnem, mert erre nem
számítottam. De hogy a 21. században még mindig 3 különböző helyre kell
kézzel leírni, a családomban előforduló összes betegséget, gyerekkorig
visszanézve, ezen mindig elámulok. És hogy a gyerekem szempontjából
miért fontos az, hogy a férjem hol dolgozik, ezt sosem fogom megérteni.
Ja, és
még egy meglepő, meg kell újítani a házassági kivonatunkat, mert csak
akkor fogják anyakönyvezni a gyereket. 2 éves dokumentumról beszélünk,
nem több évtizedesről. És ami még meglepőbb, mindezt ingyen
megcsinálják! Kérdem én, akkor ez kinek jó? (időpazarlás)
2007. június 5., kedd
Uh-s
Ficánka 12 hetes, 5 cm, 48g.
Ezek múlt csütörtöki adatok, akkor voltunk ugyanis uh-n, Ferivel
közösen. A baba nagyon gyagyásan nézett ki. Először aludt, aztán mikor
felkeltettük, na az nem nagyon tetszett neki (nekem sem tetszett volna)
És akkor egy hatalmas parádét levágott, ugrált, bokszolt, hisztizett. A
Feri szerint rám hasonlít. Mármint hisztiben. A buksija meg olyan mint a
Ferié.
2007. május 29., kedd
3 napos szünet
A
3napos szünetek nálunk mindig nagy lótás-futásba torkollnak, most sem
volt ez másképp. Szombat reggel elszállítottuk a frissiben leszedett
meggyet Tündének, mert jó sok termett ám, és hát inkább elajándékozom,
mint kidobjam. Aztán a hőségben kellemeset autóztunk Szentesre.
Szentesen egy kicsit nyugi volt. Megtettük a nagy bejelentést, de
először nem nagyon vettek minket komolyan, de aztán mondtam Ferinek,
hogy jó lenne pontosítani, nehogy aztán az legyen hogy nem is szóltunk,
pedig már a ballagásra kell jönni.
Aztán
hétfőn újra itthon, mondván sok a dolog, ami igaz is, haladtunk is meg
nem is. Mindenesetre volt meggyleves, meg meggydzsem. Már csak 2-t kell
aludni az uh-ig, most nem vagyok olyan para, Feri viszont nagyon be van
zsongva, mert most ő is jön.
2007. május 23., szerda
Vérvétel
Vérvételen
voltam ma. Egy élmény volt. Bár én nem panaszkodhatom, mert kb. 15perc
alatt végeztem, mert nekem nem kellett sorbanállni. De mindig
rácsodálkozom az emberekre, hogy egyesek olyan gyenge felfogásúak. Lent a
recepciónál, ahol egyébként is sorba kellene állni, vizitdíj ide vagy
oda, persze rengeteg ember, akik egymást hergelik a butaságukkal. Míg
régen ugye odament az ember, beállt a sor végére, és ott állt, míg sorra
nem került. Most van egy sorszámautomata, amiből húzol egy sorszámot,
mint a bankban, kezedben a sorszámmal leülsz, mert vannak ám kirakott
ülőhelyek, és ülve kivárod a sorodat. Na de ez aztán olyan okot ad a
hőbörgésre, hogy alig álltam szó nélkül a mellettem sopánkodó néni
panaszáradatát. Hozzá kell tennem, hogy a recepciós hölgyek valóban
dolgoztak, gyorsan, ügyesen.
Csak remélem, hogy mire megöregszem nem megy el nekem is az összes agyam a süllyesztőbe.
2007. május 18., péntek
Gombócos
Nehezen
viseltem a mai napot, de jó hogy már péntek van, és holnapra nagy
pihenést tervezek, Feri megy céges focira, szóval megtehetem. Az
állapotom mind lélekben, mid fizikailag jobb egy kicsit, visszatért az
állandó gombóc a mellkasomba, szóval győzködöm magam, hogy ez annak a
jele, hogy nincs semmi gáz. De már csak 3-at kell aludni, és végre....
2007. május 17., csütörtök
Türelmetlen
Már
csak pár nap és végre megint megyek a dokihoz. Teljesen bolond vagyok,
ennyire még sosem vártam, hogy mehessek az orvoshoz. De már annyira
parás vagyok, hogy az már beteges. Megijedtem, mert egyszer csak egyik
pillanatról a másikra jól lettem, és ez nagyon zavart, mert előtte
viszont szenvedtem, mint egy kutya. Aztán Feri is utánaolvasott a
dolgoknak, meg én is megtárgyalta ma hasonló cipőben járókkal, és most
megnyugodtam kicsit. Már csak 4-et kell aludni, és végre újra láthatom a
babámat.
Váradi
Roma Café-t hallgatok, anno még Vicától kaptam. Van egy kedvenc számom,
azt nyomom már vagy tizedjére. Szomorú szám, de most én sem vagyok olyan
jókedvű, úgyhogy passzol.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)