Lassan költözés

Egy hét múlva végre megkapjuk a kulcsokat, és kezdődhet gőzerővel a felújítás. most ezerrel keressük a megfelelő padlólapot, meg a ajtókat. nem egyszerű, baromi nagy a választék, és nehéz a döntés. Ráadásul nagyon sok kedvem nincs is boltról boltra járni. De biztosan nagyon jó lesz, ha készen lesz. Minden nap elképzelem, ahogy a teraszon ücsörögve nézem a kertet, vagy ahogy tollasozunk a kertben. Hamarosan költözünk!

Áradás

A Duna szépen lassan úrrá lesz a városon. A munkahelyemre való bejutás egyre problémásabb, és borzasztó pusztítás övezi utamat. Az emberek egyre inkább nem a kalandot látják az árvízben, hanem a kétségbeesést. A Margit hídnál kb. fél métert jöhet még, a Batthyany teljesen víz alatt van. A metrólejáró is körbe van zsákolva, de egyre reménytelenebbnek tűnik a helyzet. Ott nagyjából egy lépcsőfoknyi esély van még. Borzalmas látvány. Rengeteg a kosz és a kidőlt fa, amit hoz a víz. Van egy étterem itt a Duna parton, amit körberaktak egy 5 méteres ívben zsákokkal, hogy megvédjék. Tegnap már kajakokkal vitték be a homokzsákokat. Reggel még nem öntötte el a víz. Kíváncsi vagyok mit látok délután. Az emberek egy emberként küzdenek a víz ellen. A buszon és a héven néma csendben, megdöbbenve, magukba szállva utaznak az emberek, nézik a vizet, amely egyre inkább utat tör magának a csatornákban, és a repedésekben! Az mondják ma tetőzik.

Hmmm

Lehet, hogy valami nagyon fontos dolog fog velem történni, ami meghatározó lesz az életemben. De egyelőre nem beszélhetek róla. Azért is írok most ide, hátha segít.     Nem segített! Nagyon izgulok!

Erikás

Nagyon jó volt a tegnapi napom, végre sikerült Erika barátnőmmel egy kellemes délutánt eltöltenem, kaja, mozi, dumálás, minden ahogy kell. Igazán kár, hogy csak ilyen ritkán van erre lehetőségünk. A film persze pocsék volt. Baromira szenvedtem alatta, de a hangulat, hogy beültünk a moziba az jó volt. Még az elveimet is feladtam, hogy nem eszek a moziba, és befizettem egy csípős taccosra, ami péppé marta a számat a film első 20 percében, és utána meg csak szenvedtem. De hát ez is kellett!

Fura eset a hév-en

Érdekes dolog történt velem kedden hazafelé menet a HÉV-en. Leült mellém egy teljesen normál kinézetű lány. Ám egy fél megálló múlva gondolt egyet, és levette a kabátját, na ez még nem volt furcsa, aztán levette a kardigánját, még ez sem, na de.... Ami ez után történt igazán meglepő volt számomra, levette a trikóját is, és ott ült, maga elé meredve félmeztelenül, melltartó nélkül, egy szál semmiben. Meglepődtem, mit ne mondjak...., mások is. Jól körbenéztem, hogy nem csak valami tréfa-e a dolog, de semmit furcsát nem láttam, a pucér csajt kivéve. Érdekes, és meglepő volt, hogy senki nem reagálta le a szitut. Mindenki magába roskadt, és viccesen másfelé nézett, az én nyakam is már majdnem görcsbe rándult, úgy bámultam ki az ablakon. Szerintem félnek az emberek az ilyen esetektől. Azt gondolják, aki erre képes, mindenre képes. De kíváncsi lennék, hogy mi járt a lány agyában. Aztán, mintha mi sem történt volna felöltözött és leszállt, de ez a vetkőzés után kb. 5 megállónyira volt.

És még mondják azt, hogy drága a bkv bérlet, amikor ilyen plusz szolgáltatások is benne vannak az árban.

A kis Roland gyönyörű!!!
Jó lenne már egy Kisfecsót is a kezünkben tartani. Remélem hamarosan eljön annak is az ideje!

Roli

Ma megszületett a kis unokatesóm. Kislányt vártak, de kisfiú lett. Biztosan nagyon aranyos, hétvégén babanézőbe megyünk. Végre történik valami.

Iwiw

2 nagy sikerélmény ért ma az iwiwen. Megtalált egy gyerekkori szerelmem, akiről 3-dik osztályos korom óta nem tudtam semmit. Na most nem mondom el, az hány éve volt, de jó régen... Továbbá megtalált egy kedves barátom, akivel ugyancsak megszakadt a kapcsolatom az érettségi után. Az élet furcsa dolgokat produkál, rögtön felhívott, és olyan jó volt újra beszélni vele. Most nagyon boldog vagyok! Lehet, hogy néhány elveszett barátom helyébe, most visszakapok néhányat a régiek közül? A cserébe azért nem mennék bele, de a régieket szívesen visszafogadom a szívembe!

CSOÓRI SÁNDOR: HÓ EMLÉKE

Néha meggondolja magát a tél

és havazni kezd,
sűrűn, kétségbeesve havazik, mintha csak attól félne,
nem éri meg a holnapot.
Legjobb ilyenkor kikapcsolni telefont, ajtócsengőt,
bort forralni a kályhán,
belelapozni elmúlt levelekbe
s úgy nézni vissza az életemre is, mintha nem történt volna meg,
mintha nem nézett volna rám ágyú se, parázna szem se,
elrongyolódott kézfejek nem nyúltak volna kezemért,
és minden, ami politika volt, szerelem, harangzúgás,
óceáni távlatban újra várna –
Legjobb ilyenkor elképzelni,
hogy sírhatok még elveszett fejem után,
ágyak, féltestek s borzas vánkosok fölé
szél hajt be orgonákat,
s az utolsó földi ítélkezésen
ott állhatok majd jó társak oldalán
könnyű ingben, könnyű kabátban,
túl füstön, kocsmákon, temetőkön,
egy fennkölten züllő ország szemével
farkasszemet nézve,
fejemben hó emléke,
hó, hó, mintha egy katedrális vakolata
hullna csöndben.

Kicsit egyedül érzem magam. Most hogy Vica elköltözött, Erika pedig sosem ér rám, eléggé magamra maradtam. Nem nagyon tudom, hogy mit kezdjek a szorongásommal. Nyomaszt a cégnél kialakult helyzet. Tegnap rá kellett jönnöm (újra), hogy a főnököm egy barom. Nem ért meglepetésként!

Végre megcsináltam a fotóalbumot az esküvőről és a nászútról. Nagyon szép lett, és most megint fáj a szívem, hogy csak egyszer lehet ilyen szép esküvőm, és ilyen szép nászutam. Eléggé elromantikásodtam.