Mátraszentimrei kirándulás

 Hú, de rég volt már ... mintha százezer év telt volna el a mátrai kirándulásaink óta... annyi minden történt, annyi élmény, találkozás, izgalom, feszültség, hogy az a pár nap pihenés mintha meg sem történt volna, de legalábbis nagyon régnek tűnik. 

azt hiszem, ezt az áprilist is jól meg fogjuk jegyezni. És erre a mátrai pihenésre is örökké emlékezni fogunk, mint amikor a covid kitörésekor éppen Boldogkőváralján voltunk a Zemplénben.  

De hogy semmiképp ne vesszenek el ezek a napok a feledés homályában, mindenképpen leírom még merre jártunk, mit csináltunk. 

Szóval, a kis hegyi házikónkban ébredtünk reggel. A fiúk már előző este eltervezték, hogy ők bizony átsétálnak majd Szentimre "központjába", vagyis a faluba. Gyalogút csak az erdőn keresztül vezetett, ezért én hittem is meg nem is, de reggel, viszonylag korán mégiscsak útra keltek. Bevallom én nem tudtam, milyen messze van, de ők kinézték a turistatérképen az utat, Marcinak volt Mapy Premiumja, és nyakukba vették a hegyet míg mi még épp csak ébredeztünk. Átsétáltak, ott bementek a vegyesboltba, vettek kakaóscsigát meg egy -egy flakon kakaót, elnyammogták egy napsütéses padon, majd hazajöttek. Elképesztő. csaknem 6 kilométert gyalogoltak! 

Ezután kezdtünk bele a napba, ami hogy, hogynem ugyancsak kiréndulás volt :-) volt egy körtúránk, aminek a mentén mindenféle nyomokat kellett keresni, ezt megtoldottuk még a Vörös-kő kilátóval, és vissza. 

Szerencsére mire összekészültünk, addigra még a nap is kisütött. Nem volt azért hőség, de pont jó kirándulóidő lett. 

Az utunk a Fallóskúti Mária kegyhelytől indult. Ez Magyarország legfiatalabb szent helye. 1947-ben egy hasznosi asszonynak megjelent itt Mária, majd később még egyszer, és azt kérte tőle, hogy épüljön itt kápolna, ami 1948 végére el is készült. A templom azóta is zarándokhely. 

Innen indultunk tovább Mátraszentimre felé, amerre reggel mentek a fiúk. Hát nem mondom... az elején még azt mondtam, hogy milyen klassz futóútvonal, lehet reggel el is futok erre. Aztán azért voltak meredekebb emelkedők, és csak ámultam, hogy a fiúk ezt így bevállalták, nem fordultak vissza, és még másodjára is nekivágtak. 

Nyilván hamarabb értek be a faluba, mint mi :-) Mi is megnéztük a "vegyest". meg a padot, amin ücsörögtek. :-)

Innen indultunk tovább a kilátó felé. Útközben megpihentünk a Három falu templománál, a szentistváni sípályával szemközti réten. Hogya a templom mikor épült, azt nem tudni, de az biztos, hogy Mátraszentimre, Mátraszentistván, és Mátraszentlászló központjáról pontosan ugyanakkora távolságra van, mert a lakosok mindegyike a saját falujába akarta a templomot építeni, az érsek pedig ezt az igazságos döntést hozta. Így került a templom a hegyoldalba. 

A kilátóba a fiúk a sárga kaptatón kezdtek el felszaladni, mi pedig mentünk utánuk. A kilátóból főként északi irányban lehet jól ellátni, és látni lehet a szomszédos Mátrabércet Galyatetővel. A másik irányban a lomkoronáktól nem nagyon van kilátás, még így sem, hogy igazi lombos fák még nem voltak. 

És bár nem voltunk benne biztosak, de szerintünk a Tátra fehér hegyeit is láttuk a távolban. 

A kilátó után, terv szerint beültünk aVöröskő Kisvendéglőbe. Ezt már otthon kinéztük, hogy nyitva is van, és amolyan házias jellegű étterem, ami a megfáradt túrázókat vendégül látja. Egy bökkenő volt csak, hogy valami "technikai okok" miatt csak készpénzes fizetésre volt lehetőség, ami nem túl szerencsés, mert egyrészt arra  készültem, hogy szép-kártyával fizetek. Másrészt egyébként sincs nálunk általában sok készpénz, nálam van, amikor egyáltalán nincs, kiránduláskor meg pláne minek vinnénk magunkkal bármit is. Ferinél csak telefon volt, ő azzal szokott fizetni, az én pénztárcámban volt valamennyi pénz, de nagy habzsidőzsit nem tarthattunk. Az viszont igaz, hogy nagyon finom leveseket ettünk, és nekem mondjuk elég is volt, de pl. üdítőt meg innivalót már nem vettünk. Pedig nem jártak volna rosszul, ha van kártyás fizetés, mert MArci rögtön a marhapörkölttel szemezett :-) 

Aztán hiába a teli pocak, és az addig hibátlan jókedv és lelkesedés, Marcinál csak kivertük a biztosítékot azzal, hogy azt mondtuk, hogy ne ugyanazon az úton menjünk vissza Szentimrére, amin jöttünk, hanem egy másikon. Ami őszerinte vagy 500 méterrel hosszabb volt, mint a régi útvonal!!! Na itt bepöccent, és úgy eliramodott, hogy nyomát sem láttuk a hegyoldalban. 

Pedig nagyon szép volt az éledező erdő! Még nem volt ugyan zöld, de már itt-ott zöldült, de az a csend, az a madárcsicsergés, az a nyugalom... nem is lehet ezt szavakba foglalni. Kicsit féltünk, hogy majd motorzúgásoktól  lesz hangos a Mátra, ( volt már erre példa), de most egy igen csendes időszako fogtunk ki, talán mert hétkköznap volt, vagy húsvét után, ki tudja, de nem is nagyon találkoztunk motorosokkal. 

Szentimréről Bagolyirtás felé a zöld sávon mentünk vissza Fallóskútra, és a haza. Nagyon szép kis portákat láttunk út közben. Igazi öreg  néne őzikéjés. 

Estefelé, kis pihenés után még bementük Pásztóra, mert boltba is kellett menni, és ott egy pizzázóban ettünk egy feledhető pizzát. Aztán már csak aludni kellett a fárasztó nap után :-)