Egy szalagavató margójára

 Meglehetősen sűrű napokat élünk. Szinte egyik ámulatból esünk a másikba. :-) 

Még ki sem pihentük a keddi zeneakadémiai koncert meghatódottságát, pénteken máris a szalagavatón találtuk magunkat. 

A rendezvény az Eiffel Művházban volt tartava, ahol most voltunk először, de elképzelhető, hogy nem utoljára, mert egészen jó helynek tűnik. 

Az ünnepség 5-kor kezdődött. 

Feri fél3-3 körül ért haza Prágából. Marci egy kicsit utána toppant be. Milán fél4-ig oboaórán volt, 4 óra magasságában ért haza. Szóval nem sok időnk volt ráhangolódni a estére :-) 

Ahogy megérkeztünk nem sok időnk volt már téblábolni, gyakorlatilag ruhatár-mosdó, pár szót váltottunk Erika barátnőmékkel, aztán már mentünk is a helyünkre. 

A szalagtűzéssel kezdődött a rendezvény. Jóóóó sokáig tartott mire mindenkit egyesével kihívtak és szalagot kapott, de olyan jó volt nézni a gyerekeket :-) 

Onnan a nézőtérről nem nagyon tudtam jó képet csinálni, mert nagyon rájuk világított a fény, de lesznek majd hivatalos profi fotók is valamikor. 

Nem látszik sok belőlük, de olyan jó volt végignézni rajtuk. Olyan helyesek és szépek voltak. 

Talán azért is volt különlegesebb ez a nap, mert mivel ők 6 osztályosba járnak, nem láttuk őket még így csinosban felsorakozva sosem. Egész picikék voltak még, amikor bekerültek ebbe az iskolába. Azóta szép fiatalemberek, és hölgyek lettek. 

Két táncot adtak elő, egy vidám osztálytáncot, meg a keringőt. 

Mind a kettő nagyon jól sikerült. Az előbbi vicces volt, az utóbbi megható. 

A "frakkos" bácsi odahozta a főpróbára az összes frakkot, majd műsor után el is vitte. Semmi dolgunk nem volt vele. Ráadásul igen jutányos áron adta bérbe, és igazította méretre őket. És milyen remekül állt Máténak :-) 

A többiek nem akarták annyira túlzásba vinni a kiöltözést, de azért egy-egy inget csak felvettek, és Marci is hajlandó volt a kapucnis pulóverét lecserélni egy ünneplősebbre. 

Kicsifiam :-) Hiába a jókora magassarkú a lábamon, Máté még így is magasabb nálam vagy 20 centivel. :

Első sorban jobbról a második

meghajláskor

Örömtánc után a színpadon 

Innen a fiatalok rögtön az afterpartyra mentek egy partibusszal valahová az Astoriához. 

Fél 3 körül ért haza Máté, meglepően jó állapotban. Nagyon büszke voltam rá, hogy nem karmolt be teljesen. (Volt ilyen az osztályban. )

Azért egészen elképesztő milyen gyorsan elrepültek az évek! De egyébként nem sírom már vissza a kisgyerekkorukat egyáltalán. Persze fura és érdekes látni, hogy milyen kis nyuszikák voltak ovis korukban, vagy még korábban, de most meg olyan jó rájuk nézni, hogy milyen szépek, hogy milyen okosak, ügyesek, önállóak, felnőttesek olykor. 

Egészen csodálatos 💓