Lakáskiállítás

 Úgy tűnik, az idei november a Nagy Elsők hónapja. Csupa olyan dolgot csinálunk, vagy veszünk részt valamin, amin még korábban sosem. Kezdve Máté zeneakadémiás fellépésével, majd a szalagavató, ( a piros cipő 😊 ), amjd sebtiben egy külföldi cserediák, a múlt szombaton pedig egy Lakáskiállítás megnyitójára voltunk hivatalosak. 

Egész véletlenül keveredtünk oda, mégpedig egy focipálya melletti beszélgetés során. Van Marcinak egy jó barátja a csapatban, több is, de 2 igazán jó van, akikkel már kölyök koruk óta együtt rúgják a bőrt, és rendre ott állunk már a szülőkkel hosszú évek óta a pálya szélén a csapatunknak szurkolva. Már-már barátoknak is mondhatjuk magunkat. :-) 

Ilyenkor azért több mindenről is beszélgetünk olykor-olykor, nemcsak a fociról, és így derült ki, hogy az egyik anyukának a festményeiből kiállítás nyílik. Azt sem tudtam addig, hogy ő amolyan hobbifestő, igaz néha úgy mondott ilyesmiket, hogy egy nagy képen dolgozom, meg  ilyenek, de azt gondltam a munkájával kapcsolatos, mert egy időben építészként és belsőépítészként dolgozott. Nagyon kis félve mondta, hogy hát lesz egy kiállításmegnyitóm, nekem pedig felcsillant a szemem, hogy ez milyen menőség, és hogy húúúúhaaaa, és hogy hol lehet majd esetleg a képeit megnézni, mert szívesen elmennénk. Ő meg küldött egy meghívót a megnyitóra. Hát így csöppentünk egy ilyen helyre. 

Ami igazából egy Lakáskiállítás volt, a nevében is ez szerepelt, bár mi nem tudtuk, hogy ez mit jelent pontosan, hiszen nem voltunk még semmilyen megnyitón azelőtt. Tulajdonképpen ez egy debütáló kiállítása volt a Juditnak, egyelőre csak ismerősök és barátok előtt leplezte le az elmúlt néhány év festményeit. Bár van egy mentora, aki némileg segíti őt művészileg, az ő javaslatára készült ez a háttérből kilépés is, a képek abszolút a Judit gondolatiságát és lelkivilágát  örökítik meg. Nyilván ezt ő mondta, de amúgy valóban érdekes festmények voltak. 

Nem vagyunk azok a nagy műértők, de mégis hatással voltak ránk a képek, pedig elsőre egyébként inkább kicsit megijedtem, hogy mi lesz itt, mert a modern művészthez végképp nincs semmi kapcsolatom, de minél többet és minél többször néztünk rá a képekre, annál jobban közel kerültek egyesek hozzánk, vagy távolabbb mások, szóval mindenképpen hatással voltak ránk, mégha elsőre furcsa is volt egyik másik. 

Végül az est végére több kedvencünk is lett, és 1-2 már annyira meg is fogott, hogy még a falunkon is el tudnánk képzelni. :-) 

Nagyon érdekes este volt. 

A Duna parti belvárosi ház kicsi kis lakásában gyűltünk össze, és bár kicsit zsúfoltan voltunk eleinte, végül egész családias kis közönség lett. Judittal jó volt beszélgetni ak képekről, megismerni néhánynak a keletkezési történetét, hogy ő mit szeretett volna ábrázolni, és mit látunk mi bele. Mindenki mást, többnyire, de ez nem baj, ezért igazán jó a művészet. 

Jonathannal, a férjével pedig mindig jól elbeszélgetünk, Ferivel ők nagyon megtalálják a hangot, szóval kellemesen telt az este. Nagyon örültünk, hogy részesei lehettünk. 

A gyerekek itthon meg csak a fejüket fogták, mikor mondtuk nekik, hogy hová megyünk.

-Hová mentek?

- Lakáskiállítás megnyitóra. 

- Úristeeeennnnn.... 

Kb. így. 

Hazafelé pedig nagyon szép volt a kivilágított város.