Olasz nyár 5.- Cinque Terre - Riomaggiore

 A nyaralás fő programja, amiért tulajdonképpen keresztülautóztunk Olaszországon, az a Cinque Terre volt. Olaszországból a képzeletbeli bakancslistámon elég sokminden szerepel, régóta ott van már Toscana, amiről már beszélünk is egy ideje, de egyelőre várjuk a legalkalmasabb időpontot a felfedezésére. Ott van Puglia, amiről olyan sok jó élményt hallok-olvasok, vagy a Garda-tó, de hát Olaszországnak szerintem minden pontján találnék valami csodaszépet. És az egyik ilyen "mustsee" pontom volt a Cinque Terre. 💓

Nyilván utánaolvastunk, hogy mikor és hogy lenne jó bejárni a hegyoldalakra épült öt falut. Autóval nyilván nem, de van vonat és van hajó is, már hogyne lenne. Mi a vonatozást választottuk, ez tűnt megoldhatóbbnak és költséghatékonyabbnak, bár így is elég sok pénzt ráköltöttünk erre a napra. 

A falvak meglátogatására a Cinque Terre Cardot ajánlják, ebből is van két féle, sima túra kártya, ami a falvakat összekötő turistaútvonalakra érvényes, és van ugyanez, csak vonattal kiegészítve. Mindez Levanto-tól La Speziáig érvényes, napijegy, bárhányszori le-föl szállással. 

Úgy okoskodtunk, hogy nem lenne szerencsés a hé végefelére hagyni a kirándulást, mert eleve biztos sokan lesznek, hétvégén pedig lehet hogy még annál is többen, így egy szép szerdai napon kerekedtünk fel. 

Nekünk még Monegliából el kellett először vonatoznunk Levantoba, ott leszállni, megvenni a Cinque Terre Cardot, és visszaszállni a következő vonatra. Vonatokban szerencsére nem volt hiány. Levanto-La Spezia között egészen sűrűn jártak, plusz még a Genovából jövő vonatok is megálltak. 

A vonatok változó kényelmi szintűek voltak, bár volt, amikor annyira zsúfolt volt, hogy heringekként utaztuk az a néhány percet, amíg egyik faluból a másikba eljutottunk, de volt, hogy többszintes luxusvonaton utaztunk, amiben viszont olyan hideg volt, hogy majd megfagytam. 

Összességében amúgy nagyon jól szervezett volt az egész közlekedés, jó ki van találva, és jól van levezényelve is. A rengeteg turista ellenére zökkenőmentes volt az egész. 

Viszonylag korán keltünk, mármint nyaraláshoz képest, hogy amennyire csak tudjuk elkerüljük a Toscana felől érkező szervezett utazók tömegét. ez egész jól sikerült is. 

Levantóból mi a tőlünk legmesszebbi faluba vonatozunk, Riomaggioréba, amiről nekem folyton a Rio Mare tonhalkonzerv jutott eszembe, de nem tudom van-e bármi közük egymáshoz. Az tény, a falu teteje az úgynevezett "paraszti" rész, itt régen főként mezőgazdászok éltek, lent a tenger felé pedig nyilván a halászok. A halászatnak még ma is nagy hagyománya van errefelé. 

Lépcsősorokban nincs hiány :-) Megszámlálhatatlanul sokat megmásztunk a nap folyamán. 

A jellegzetes riomaggorei látkép az egymásra épült házakkal. 

A Rio Maggiore és a Rio Finale folyóvölgyeket elválasztó domb tetején áll egy vár még a 13. századból, ami védelmi célokat szolgált, a lakosság itt bújt el a tengeri támadások elől. egykor. Ma kiállíótermek és rendezvényközpont található benne. Nem mentünk be, csak felsétáltunk a lábához. Közben arra gondolva, hogy milyen jó, hogy nem ebben a faluban foglaltunk szállást, mert vicces lett volna, vagy pont, hogy nem lett volna vicces a falu széléről felcipelni a lépőcsőkön a cuccainkat. :-) 

Nem is nagyon lett volna időnk a várba bemenni, mert jegyünk volt a Via dell'Amore sétaútra, ami Riomaggiore és Manarola között húzódik a sziklafal mentén, és az 5 falut összekötő túraösvényekközül ez a szakasz ( meg mág talán két másik) fizetős. A jegyet a tumultus elkerülése érdekében időkapura adják, nekünk 10 órakor volt bebocsátásunk. Elvileg ez a szakasz egyirányúsítva van, azaz csak Riomaggiore felől lehet Manarolába menni, fordítva nem, de mi találkoztunk szembejövő emberekkel, akik lehet, hogy csak odavissza sétálgattak, ki tudja. 

Egy ideig le volt nemrégiben zárva ez a szakasz felújítás miatt, tény, hogy nagyon jól járható, kerekesszékkel és babakocsival is. 

Alig több, mint 1 kilométer az egész, de csodás panoráma kíséri végig az utunkat. 

Ez már a manarolai vasút. A vonat egyébként nagyrészt a hegy gyomrában, alagútban halad. 

A végtelen csodálatos tenger 💓