Csodaszép virágos kirándulás a Börzsönyben

Igazán nem szeretnék feltétlenül átmenni túrabloggá, de annál érdekesebb és említésre méltóbb nemigen történik velünk, minthogy hétvégente 1 napot mindenképpen a szabad levegőn szeretünk tölteni, lehetőleg egy lehető legkevésbé emberekkel teli helyen. 

Írhatnék az itthontanulásról, hogy mennyire belefásult már mindenki. Hogy noszogatni kell mindegyiket, hogy az online órák mellett/után még nem ér véget a nap, és jó lenne érdemben is tanunlni. Írhatnék arról is, hogy egy végeláthatatlan harc és veszekedés van a tabletek és a telefonok vagy bármilyen kütyük miatt, ami nélkül szerintük nincs élet, és sokkal izgalmasabb bárminél az, hogy vagy pötyörészünk valamilyen eszközön, vagy bambulunk valami videót, ahogy vadidegenek pötyörésznek. 

Írhatnék arról is, hogy folyton éhes mindegyik, hogy hogy már azért várom a legjobban az iskolába járást, hogy végre ne itthon kelljen etetni őket nulla-huszonnégyben, mert már se ötletem, se kedvem nincs ehhez az ipari étkeztetéshez. 

Aztán írhatnék a húsvéti szünetről is, ami teljesen eseménytelenül telt, mert nem utaztunk rokonokhoz, hanem a szokásos itthoni magányosságunkban töltöttük el a napokat. 

Ennek az itthonlétnek az egyik napján tettünk egy hiperszuper kirándulást ezúttal megint a Börzsönyben. Rákaptunk, szeretjük, mert gyönyörű, és nem utolsó sorban mert nincsenek embertömegek. 

Most, hogy már a sokadik hete járjuk a környező hegyeket, azt veszem észre, bár a fiúknak biztos más lenne a véleménye, hogy már nem riadnak meg annyira egy-egy távtól, mert van összehasonlítási alapjuk. 

Most például Milánnal együtt választottuk ki az úticélt, és a leírás alapján 8.8 km-es volt a körtúra, amire Milán rögtön azt mondta, hogy oké, az nem olyan sok.  Marci persze ágált egy kicsit, hogy az rengeteg, de mikor mondtuk neki, hogy a megelőző héten, amikor a Mackó-barlangnál jártunk a Pilisben, akkor kicsit több, mint 6 km-t mentünk,  és szinte el sem fáradtunk, ez meg alig több valamivel, akkor végül beadta a derakát, és egészen sokáig jött is duzzogás nélkül. :-)

Szóval... szombatra raktuk a kirándulást, mert volt néhány dolog, amit munkanap lévén el akartunk intézni, illetve útba akartunk ejteni, egy kertészetet, és át akartuk venni az új tepsimet az e-digitál átvevőpontján Újpesten.( volt egy márc. végéig levásárolandó kuponunk, amit addig tologattunk, hogy muszáj volt online rendelni valamit. ) Úgyhogy az irány adott volt, már csak célt kellett találni, az meg gyorsan meglett. 

Mondhatom, hogy a szokott úton indultunk, a 2-esen Vác felé, és egészen Nagyirtáspusztáig mentünk autóval. Ott a St. Orbán erdei hotelnél parkoltunk, és induétunk be az erdőbe. 

A kinézett útvonal leírás azzal kecsegetett, hogy közepesen neház, de igen változatos és látványos körtúrában lesz részünk. És ezt így utólag alá is tudom támasztani. Valóban fantasztikus volt. Talán az egyik legjobb kirándulásunk volt. Pedig mostanában azért ezt elég sokszor elmondom, hogy ez volt eddig a legjobb. :-) 

Az utunk 3 hegycsúcsot érintett, először a Nagy-Sas-hegy oldalán kapaszkodtunk fel. 

Itt aztán olyan látványban volt részünk, amiben szerintem még sosem, mert egészen eddig még sosem kirándultunk ennyire rendszeresen, csak úgy hébe-hóba, amikor lett egy szabad napunk, de most, hogy minden hétvégére jut egy kis hegymenet, szinte a szemünk előtt éled a természet, nyílnak a virágok, és valami csoda felfedezni, hogy ami mág a múlt héten kopár volt, az már bimbós, ami korábban mág épp csak nyílott, most egész hegyoldalak vannak tele virágokkal. 

Ahogy a hegytető felé közeledünk, és kezdünk kiérni a magas bükkösből, egész hegyoldalnyi odvas keltike vár ránk. Nem lehet betelni a gyönyörűséggel.. 

Megpihenünk, álmélkodunk, bámészkodunk, majd tovább haladunk, és a Só-réten csodaszép tavaszi héricseket találnunk. 

Kis kaptató után a rétről már a Só-hegyen is vagyunk. Hát innen valami csodálatos a táj! 

Körben a Börzsöny magas csúcsai, a messzeségben kanyarog a Duna, a párában kivehető az Esztergomi Bazilika tornya. A másik irányban a Visegrádi-hegység vonulatai, jó átnézni a Zebegény felé, és konstatálni, hogy azon a hegyen is már voltunk, még tovább ott árválkodik a Naszály csonka csúcsa, amit ugyancsak bevettünk még tavaly. 

Találunk még néhány kökörcsint, de már eléggé a végüket járják, az erős szélben sokuknak már nincsenek meg a szirmai. 

A Só-hegyről át tudunk nézni a Kopasz-hegyre, ami az utolsó megmászandó hegyünk. Az internet szerint az ország egyik legszebb panorámáját adja a hegycsúcs. És valóban egészen elképesztő körpanoráma tárul elénk, miután a sziklás meredeken felküzdjük magunkat. 

A hegytetőn ücsörögnek néhányan, de nem túl sokan, és hogy hogynem, ismerősökbe botlunk, egy osztálytárs szülei pihennek a szélvédettebb hegyoldalban. Váltunk pár szót, majd elköszönünk, ők pont az ellenkező irányba haladnak, mint mi. 

Márianosztra

A Duna Zebegény felé

A Duna vonulata Esztergom felé

Márianosztra: kolostor és börtön 

Kóspallag felé, távolban a Naszály.

Visszafelé már könnyebb utunk volt, még ha nem is volt fölfelé sem annyira megerőltető a túra, mert nagy szintkülönbségeket nem kellett leküzdenünk, de a visszaút már sima liba volt, mert szinte már csak lefelé haladtunk, majd végig a szurdokban, majd a Bezina-patak völgyében, és sittysutty már vissza is értünk a kocsihoz. Azért volt egy kis Marcinyafogás, csak úgy a miheztartás végett, de a szurdokban annyira jól járható volt az ösvény, hogy még szaladni is kedvük támadt, és jó előre el is mentek, míg mi hátul poroszkáltunk és csodáltuk az erdőt meg a virágokat. 

Bársonyos tüdőfű

A kisvasút sajnos nem jár most a vírus miatt, pedig Nagybörzsönyből indulva itt halad az ország leghosszabb kisvasuta. 

A piros kereszten... már nem kell sokat menni... 

Az út vége felé Marci átcaplatott egy levelekkel fedett mocsaras részen. Ettől sírva fakadt, hogy sáros lett a cipője... annyira cuki volt... alig tudtuk megvígasztalni, hogy nem baj, mert mindjárt visszaérünk az autóhoz, és otthon meg ki tudjuk mosni, no para... 

Végül tényleg pont annyi lett a túra, mint a leírásban :-) 

Annyira szép volt, és most még a gyerekek sem nyafogtak annyit, mint máskor korábban. Nagyon szuper nap volt. 

Hazafelé persze még bedobtunk egy mekis hambit, csak hogy kibírjuk hazáig. 

Aztán a húsvéti napokon már csak a ház körül tettünk-vettünk, az idő sem volt annyira kintre csalogató, most meg egyenesen hideg van. De a hétvégére újra melegedést jósolnak, úgyhogy lehet újabb úticélokat keresni :-)