Túl

Nagyon közeledik már a tanév vége, és nagyon várjuk is már mindannyian. Nehezek már a reggelek, a szokásosnál is nehezebbek. A délutánok zsúfoltak, és hogy folyton esik az eső, ha el kell jutnunk záros időn belül A-ból B-be, na az sem könnyíti meg a napjainkat. Tudom, hogy nem érdemes az időjáráson bosszankodni, mert úgyis olyan, amilyen, de úgy utálok már folyton elázni, meg pulóvert venni, az esőkabátról és a gumicsizmáról már nem is beszélve.

Na de túl vagyunk a tavaszi szezon utolsó Bozsik kupáján. Szombaton reggel 9-től Marci játszott az U7-ben, délután meg Máté.
Marci még letolt előtte 8-tól egy úszást, és hogy, hogy nem, egyedül volt a csoportjában, így kapott egy magánórát, és nagyon hasznos volt, mert mire az óra véget ért, addigra Marci végig tudta gyorsúszni egy levegővétellel a medencét. Irtó ügyes volt. És mindig csak az jár a fejemben, hogy olyan kis cukiiii, ahogy a kis kezecskéit rakosgatja :-) Pedig úgy utálja, ha lecukizzuk... de ha tényleg olyan cukiiii.
Aztán foci, ahol ügyesen játszott, csak 2 nagyon kezdővel rakta az edző egy csapatba, és így azért eléggé nehéz volt jól szerepelni... nem feltétlenül értek egyet az edző csapatbeosztási elveivel, de mivel ez volt idén az utolsó megmérettetés próbálom elengedni ezt a dolgot.

Máté viszont oklevelet kapott, mint csapatának a legjobbja. Sajnos azt a meccset, ahol állítólag brillírozott pont nem láttuk, mert elugrottunk függönyt venni. Nagyon klasszakat választottunk végül a fiúk szobájába.
Szombat délután a zeneiskola fúvószenekara adott térzenét a Bosnyák téren. Minden évben van ilyen rendezvény, de eddig még nem sikerült sosem kimenni, csak most. A fiúkat kevés ideig kötötte le, pedig indulózenéket játszottak, szóval szerintem tökjó volt. A fiúk elnyaltak közben egy fagyit, aztán a kicsik a szökőkút sugarai között rollerezgettek. Persze, hogy MArci volt az első, akit fenékbebillentett egy vízsugár, egyszer meg belesett a vízbe.... de kicsit sem zavarta.

De vasárnap kiautóztunk a Dunakeszi üzletsorra, mert azt gondoltuk, hogy az megrendelt, és egy hét múlvára ígért fürdőszobaszekrény két hét elteltével már biztos megérkezett, az interneten legalábbis nekünk az jött át, igaz, hívni nem hívtak... de nem, még mindig csak a központi raktárban figyel. Möbelixes amúgy, és a Möbelixnek még sosem sikerült az általuk szabott határidőt tartani.... mikor íróasztalt vettünk ott, akkor azt is 6 hétre ígérték, aztán lett belőle vagy 9. vagy ki tudja... lehet, még több is...
De legalább bementünk a Jyskbe is, ahol viszont gyorsan vettünk Máténak egy ruhásszekrényt. Csak félig volt adhoc jellegű vásárlás, mert korábban már feltérképeztük a lehetőségeket, most csak lecsaptunk egy hétvégi akcióra. És ha már ott voltunk, akkor hozzácsaptunk még egy könyves szekrényt is. Marci meg kinyafogott egy kutyás párnát magának. :-)

Úgyhogy Máté már pillanatokon belül elfoglalhatja a birodalmát. Aztán ha olyan kiállhatatlan, mint mostanában, akkor rázárom az ajtót kulccsal, a kulcsot meg a Dunába dobom... azért sokszor vicces is, de többször undok, mint vicces.

Aztán túl vagyok egy újabb tábormegbeszélésen, és ezzel egyenesben vagyunk táborilag, mind információval, mind a kifizetésekkel. Míg Máté a tihanyi zenekaros táborban lesz, addig Milán Balatonföldvárra megy az iskolai táborba. Klassz helynek tűnik a képek és az elmondások alapján, közel van a strand, és a házinéni mindenféle levendulás kézműveskedéseket is fg nekik tartani, biztos szuper lesz.

Aztán túl vagyok a legeslegelső, mondhatni nulladik elsős szülőin is. Semmi extra igazából, tanszerlista, aláírnivalók, diákigazolvány igénylés, stb...
Még mindig nagyon vegyes érzelmekkel vagyok ezzel az iskolakezdéssel kapcsolatban, holott persze tudom, hogy nem maradhat örökre óvodás Marci sem, mégis minden porcikám tiltakozik az iskolába menés ellen. Marci olyan kis szertelen kiscsikó, pont ez a kis huncutsága adja a lényét, a szeretnivalóságát, de ez a mai oktatásrendszer nemigen szereti az szertelen kiscsikókat... igazából senkinek sem kedvez, aki bármerre is kilóg a sorból... de lehet, hogy ezt most csak a kiábrándultság, és a belefáradtság mondatja velem...kicsit most így év végére besokalltam a közoktatástól. Mindegy. Remélem nyáron majd kiheverem.

Ami még előttünk van:
- Milán furulyavizsgája szerdán
- Marci ovis ballagása csütörtökön
- Mátéék osztálykirándulása
- Bl-döntős kerti parti a haverokkal
- vmi szolfézsos fellépés hétfőn
- Milánék osztálykirándulása
- meg még ami nem jut eszembe...
- az év végi dolgozatokról nem is beszélek.