Dallamilag eleinte egész jól megvan, szövegileg akadtak eltérések:
- Isten áldd meg a magyart, jóSZÍVVEL, bőséggel,
Isten áldj meg minket, hogy nyerhessünk a meccsen!- énekli Máté
Milán az asztalon fekvő rajzát nézegeti. Ház, fa, borsóültetvény, egy róka és a egy farkas. Eléggé elkapkodta, lenne még rajta mit dolgozni, finomítani.
- Nem akarsz még egy kicsit dolgozni rajta?-kérdem
- Nem, ez már készen van.
- De lehetne még kicsit színezni rajta, nem? Meg ezeknek az állatoknak nincs se orruk, se fülük....
- De szempillájuk van!- kiált fel
Tényleg voltak.
Uszodából hazafelé rendre bemegyünk a villamosmegálló melletti pékségbe. Helyben sütött cuccokat árulnak, változó minőséggel, de legalább még késő délután, estefelé is lehet kenyeret kapni, frisset, puhát, illatosat. Ilyenkor szoktunk venni a hazaútra 2 sós négyest, ami 4 db sajtos rúd összetapasztva, és pont addig tart ki, míg le nem szállunk a villamosról, és hogy nem halljanak ott menten éhen az úszók.
Pénteken csak 3-an mentünk uszodába, Marci itthon maradt apával.
Milán morfondírozik.
- Most hogy Marci nincs itt, úgy tudjuk IGAZSÁGOSAN elosztani ezt a két sós négyest, hogy nekünk Mátéval 3 jut, neked meg kettő, anya!
Kérdem én, hol itt az igazság????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése