2015. április 23., csütörtök

Újabban

Ránkjár a rúd. Az a bizonyos. Már ami a betegségeket illeti. Most már a második hetünket tapossuk betegen. Odakint persze verőfényes napsütés van nagyjából azóta, mióta Marci a múlt héten lerobbant, szóval nem sokat élvezünk a jó időből. 
A múlt heti kórságból kijött Marci a hét végére, cserébe vasárnap már úgy köhögött, mint a kutya. Aztán hétfőn délben már lázas is volt, majd aztán este is, úgyhogy kedden délelőttre doktornéni volt betervezve. Keddre volt ugyebár időpontunk a fülészetre is Milánnal, 12-re. 
No de Milánnak egy csúnya sebe lett az állán, amiről kiderült, hogy ótvar! Ótvar! Atyaég! Vércikiiiii, gondoltam én, hogy ótvaros a gyerek. Aztán mondta a doktornő, meg utána is olvastam, hogy ez teljesen "normális" betegség, leginkább abból fakad, hogy szétkenik magukon a taknyot, és az elfertőződik. Szóval mondhatni az a csoda, hogy eddig egyik gyerek sem volt ótvaros.
Persze fertőző, így a héten Milán sem jár oviba. Kapott kenőcsöt meg gyógyszert, és már szépen javul is. Remélhetőleg hétfőre már kutya baja sem lesz., mert igen jólesne már egy olyan hét, amikor mindenki egészséges, és nem azon kattogok folyton, hogy kinek melyik gyógyszert, melyik szirupot, melyik kenőcsöt, beadtam-e, evés előtt, evés után, evés közben, hányszor, mennyit. Pláne, hogy a májusi naptárunk szépen telik programokkal, elfoglaltságokkal, és nem lenne jó kimaradni, lemaradni. És persze a fülészetet is lemondtuk.
Marci, mióta a doktornéni elé került jól van. A doktornéninknek valószínű gyógyító aurája van, mert rendre már akkor jól van, amikor még el sem kezdjük szedni a gyógyszereket, csak ránéz.Az orra még folyik. De azon már nem is csodálkozom.
Mivel Milán nyavalyája miatt  nem mehetünk emberek közé, így a tegnap  hirtelenjében beígért fagyizást le kellett mondanom. Cserébe sütöttem nekik palacsintát. Ilyenkor olyan jó, hogy van kertünk, máskor is jó persze, de ilyenkor, amikor nem mehetünk gyerekközelbe különösen, mert a kertbe azért csak ki lehet menni, nem vagyunk bezárva a négy fal közé. 
Amíg sült a palacsinta, addig a fiúk újrafestették a garázskaput. :)


Palacsintázás közben Máté nagy hanggal figyelmezteti na többieket:
- De Apának is hagyjatok ám palacsintát!!!!
- Mi az, hogy hagyjatok? Neked is kell hagynod, nem?- kérdezem 
- De hát én még CSAK négyet ettem!!!!- mondja


4 megjegyzés:

  1. Minket eddig elkerült az ótvar szerencsére. Nem annyira ciki, inkább csúnya és aggódik az emberlánya, hogy ugye nyom nélkül gyógyul. Szerencsére igen, amennyire az oviban ezt tapasztaltam a gyerekeken. Tényleg meglepően könnyen el lehet kapni, csodálkoztam is, hogy amikor ótvaros kislány járt egy hétig oviba (nemótvaraz felkiáltással), nem kapta el senki tőle....

    VálaszTörlés
  2. Eddig minket is, valami csoda folytán. Én az oviban sem nagyon találkoztam vele, de remélhetőleg ez azért van, mert mindenki szépen otthontartja az ótvaros csemetét.
    Gugli szerint is nyom nélkül gyógyul. Szerencsére nem viszket, nem fáj, csak kellemetlen. De már 2 nap alatt rengeteget gyógyult.

    VálaszTörlés
  3. Andornak tavaly nem volt ilyen "szerencséje" az ótvarral. Életünk első kórházas napjait töltöttük ott, két hétig hiányzott a suliból, ebből egy hét volt a kórház. Én teljesen kivoltam. Infúzióval, háromféle antibiotikummal. Persze akkor mikor én is megtudtam hogyan és mitől lehet elkapni már én is csak azon csodálkoztam, hogy ezt eddig hogy úsztuk meg. Jobbulást a kis csapatnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne rémisztgess! Ez nagyon durva!
      Milán rögtön kapott antibiotikumot, és már másnap sokkal szebb volt, és csak pár pöttyel terjedt el. 2 nap múlva már nem volt heges, és utána már pikkpakk gyógyult. Szerencsére.

      Törlés