KópéCsirkék

Este beszéltem Mikivel. Érdekes volt hallani a véleményét. Emlékszem, amikor idejöttem én is hasonlóan lelkes voltam, és olyan kedves volt velem mindenki. Most is mindenki nagyon kedvesnek akar látszani, de ma már átlátok a szitán, és tudom, hogy mindennemű kedvesség mögött valami hátsószándék lapul. Nem értem a világot! Ilyen embernek, mint a Miki, hogy a fenében nincs munkája. Miki teljesen korrekt ember, okos, intelligens, nyelveket beszél, sorolhatnám. Mi kell ennél több egy cégnél? Kicsit az ilyen esetek miatt is van, hogy félek belevágni a munkakeresésbe, mert félek a csalódástól, hogy nem fog sikerülni, félek az elutasítástól. Az rendesen meg tudja tépázni az önbizalmamat. Szükségem van nekem erre? És arra, hogy továbbra is itt gyötörjem magam? Hogy minden napra jusson valami, ami jól felviszi a vérnyomásomat? Kíváncsi vagyok elfogadja a Miki az állást vagy sem? Nehéz dolog ez, mert tudom, hogy nagy szüksége van a munkára, mégis szívem szerint lebeszélném. Bár szerintem a Mikit nem tudnám lebeszélni, ha ide akarna jönni, de mégiscsak rosszul jönne ki, hogy pocskondiázom a leendő munkahelyét. Csak tudom, hogy ez nem az, amire vágyik. Ez a munka szerintem nem neki való. De az ő döntése! Fő hogy legyen most már valami munkája!