Rettentő gyorsan elszaladt az év vége, még úgy is, hogy az utolsó munkahétnek a végét már nagyon vártuk. 19-én dolgoztunk utoljára, de még pénteken is rendesen dolgoztunk, jelentést írtunk, értékeltünk, szóval nem csak úgybent voltunk, hogy ne legyünk itthon.
Még utána kezdtünk el egyáltalán gondolkodni az ajándékokon, mert csak a Marcié volt megrendelve még korábban, az meg is érkezett, de a többieknek nem nagyon volt semmi, igaz, ötletük is csak nagyjából erre az utolsó péntekre lett.
Addigra lementek a mindenféle karácsonyok a sulikban, az edzéseken, a zeneórákon, a focisták megjárták a téli edzőtábort is. Kivételesen most nem betegen jöttek haza.
Az év vége számomra legkiemelkedőbb eseménye egy színházelőadás volt, amire még ha most is rágondolok, az jut eszembe, hogy milyen remek élmény volt.
A Rózsavölgyi szalonban voltunk Ferivel, ahol eddig még sosem jártunk. Eredetileg egy másik darabot szerettünk volna megnézni még októberben, egy Hedegűs D. Gézásat, mert láttam a barátnőmmel a Lear királyt a Katonában valamikor tavasszal, és annyira nagyon jó volt, hogy az lett az év egyik nagy előadása nekem. És ebben HEdegűs D. Géza annyira, de annyira jó volt, hogy mindenképpen Ferinek is meg akartam mutatni. Csakhogy októberre lebetegedett, állítólag súlyos térdműtétje volt, és elmaradt az előadás. Helyette választottunk egy másikat, Az utolsó óra címűt, amiben Jordán Tamás és Alföldi Róbert szerepel.
Óóóóó és mennyire jóóóó volt! az egész hely atmoszférája, hogy tulajdonképpen egy igazi szalonban , egy kávézóban történik az előadás, egy picinek mondható helyen, ahol a nézőtér is igazából a színpad része, és testközelből, karnyújtásnyira ültek/álltak/beszéltek a színészek... a falaokon a régi NAgyok fotói figyelnek... Gobbi Hilda, Sinkovics Imre, Darvas Iván.... huhhh borsóztató érzés volt.
Mikor Jordán Tamás leül az előttünk lévő sorban egy fotelbe, és onnan beszélget Alföldivel, vagy fordítva, az a közelség olyan vibráló. És olyan szívesen megsimogattam volna a vállát :-)
Szóval... ha tehetitek, menjetek a Rózsavölgyibe, és nézzetek meg szerintem bármit, mert zseniális színészek játszanak ott, bizonyára jó darabokban.
A karácsony a szokásos menetrend szerint zajlott, 25-én utaztunk el itthonról Ózdra, onnan Szentesre. Ittohn most csak mézeskalács és zserbó készült, a mézeskalácsból még házat is készítettünk Milánnal, mert ő az osztályfőnököt húzta az ajándékozáskor, a zserbó pedig szempillantás alatt elfogyott.
Végül mindenkinek lettek ajándékai is, és mindenki örült annak, amit kapott. A nagyoknál már kicsit jó, hogy ők már a ruhának is örülnek, egy-egy rég áhított darab mindig szerepel a listájukon, Milán pl. kapott egy kockás ingkabátot, amit még ősszel kinézett, de végül nem vette meg mert iszonyat drága volt, meg kapott klassz bőrövet, mert arra még szüksége is volt, meg néhány apróságot. Máté olyan pulóvert kért, ami szép, és cipzáros az eleje félig. :-) De pl. nagyon örült annak a lidl-ös szárazsamponnak is, amit az utolsó vásárlásainkkor vettem neki, mert azt mondta, hogy ő az én rózsaszín flakonos cuccomat biztosan nem fújja a fejére, mert az lányos. A dm-ben pdeig csak ilyen volt, amikor voltam, a lidl-ben meg volt barna flakonos. Nagy sikere lett :-)
A karácsonyi prímet mégis MArci vitte el, aki már sok hete hajtogatta , hogy egy adott márkájú tisztítószer csomagot szeretne. Hittük is meg nem is, de addig-addig hajtogatta, meg beírta a naptárba, hogy mikor lehet ezekből karácsonyi box-ot rendelni, hogy végül megkapta. NAgyon vicces volt. :-) De örült neki nagyon!
Az utolsó 2 hét számomra még a futásról is szólt. A november nem úgy alakult, ahogy kellett volna, kevesebb időm volt futni, vagy dolgoztam, vagy valami program volt, itt volt a cserediák is, az időjárás is olyan vacak volt, hogy többször is csak nagyon rövidke boltköröket futottam, így a kicsinyke előnyöm hamar leapadt. Aztán decemberben volt egy olyan hét, amikor hétköznap egyáltalán nem jutottam futócipőhöz. Úgyhogy 19-én szinte esélytelen távolságban volt még az évek óta tervezett célom, hogy minden évben az évszámnyi kilométert futom. Idén ez 2025-t jelent.
Rettenetes messze voltam ettől, de matematikai esélye azért még volt, hogy összejöjjön, igaz, fel kellett alaposan kötnöm a gatyámat, beéeszámítva, hogy az utazós napokon nemigen jut idő futásra, de nem nyafogtam ( eleinte), hanem csak mentem és róttam a kilométereket. Akkor még szerencsére nem volt olyan hideg. Így mire elértük a karácsonyt, addigra ha nem is karnyújtásnyira, de igazán elérhetővé vált a terv. Most úgy állok, hogy holnapra maradt még egy rövidke kis 2.5 km-nyi kilépő :-D
Szóval kicsit most magamra is büszke vagyok, mert 19-étől csak 25-én nem futottam, minden többi napon igen, és így holnap újra meglesz a 2025, meg még egy pici is talán. Így 2020 óta zsinórban hatodjára is sikerült az éves terv, és mindennel együtt elégedetten tekinthetek vissza 2025-re. a következő évre sem kívánnék mást, csak hogy elégedettek legyünk az évvel. Fontos év lesz ez, mérföldkövekkel szegélyezve, és reméljük örömkönnyekkel tarkítva. 💓
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése